Athénban már minden csendes. Bennünk viszont most tisztulnak le az események, s kezdenek tovább élni így, letisztultan, az emlékek.
Sikeres olimpiai szereplésen van túl hazánk sportmozgalma. Az összesített éremtáblázatban az igen előkelő 14. helyen áll nyolc arany-, öt ezüst- és hat bronzéremmel. Fogalmazhatnánk úgy is: tartja helyét a világ sportnagyhatalmai sorában.
Fogalmazhatnánk? De tartózkodunk, mert a kép, amelyet Athén mutat felénk, csalóka. A sok-sok (mintegy harminc) sportág vetélkedőin sportolóink háromban (evezés, torna, úszás) jeleskedtek - és csak a nők -, ennyiben nyertek aranyérmet (kettőben, evezésben és tornában az éremtáblázat élén állnak), s ha a többi érmet is figyelembe vesszük, akkor a sikeres sportágak száma háromról ötre nő, kiegészülve az atlétikával és az ökölvívással. Hol volt a többi sportág, mely szerepel sportmozgalunk palettáján? Hol voltak az asztaliteniszezők, birkózók, cselgáncsozók, kajak-kenusok, kézilabdázok, kosárlabdázók, labdarúgók, lovasok, mûugrók, öttusázók, röplabdázók, sportlövők, súlyemelők, teniszezők, vívók, vízilabdázók, akik az előző évtizedek és játékok során érmet, érmeket szereztek, akik túl az olimpián, a világ- és Európa-bajnokságokon megalapozták a román sportélet hírnevét? Hol voltak, hogy most nem öregbítették azt a hírnevet!? Ezért mondjuk, csalóka a kép. A mi sportmozgalmunk nem öt sportágból áll össze! De nem ám!?
Az más kérdés, hogy a többi nem éremképes! Miért nem az? És mondjuk is a választ: mert mondvacsinált a hátterük. Elavultak, megkopottak, szegényesek a sportlétesítményeik, erőltetett, szegényes a nemzeti bajnokságuk, nincs kellő tömegalapjuk, válogatási lehetőségük, földbe döngölt az egész iskolai sportéletünk? Nem véletlen, hogy egy-egy sportág országos bajnokságain együtt versenyez a felnőtt, az utánpótlás és az ifjúsági I-es korosztály. Ha nem így lenne, néhány versenyszám nem ütné a versengés követelményeit, nem tudna legalább három versenyzőt felvonultatni? Korszerû sportlétesítmények, megnyugtató hátország, utánpótlásbázis nélkül - ebbe beleértendő a nevelés, a bajnoki rendszer, a sportbázis? - csak a lefelé irányuló pályán mozoghat sportéletünk. El kell gondolkodniuk a hatalmasoknak azon, hogy mi lesz a jövőben, mert például aranyérmes evezőseink nyolcvan százaléka az öreg lányok sorába tartozik (28-40 év között mozog az életkoruk), ebben a gárdában ketten mondhatják el, hogy előttük a jövő, hiszen 20-21 évesek? Két fecske aligha hoz tavaszt? El kell gondolkodniuk a hatalmasoknak azon is, hogy nem elég beharangozni ötszáz tornatermet, ha azok üzembe helyezéséhez nem biztosítják az anyagi fedezetet. Állami támogatásból felépítik a termeket, de az üzembe helyezésüket biztosító közmûvesítést már nem fedezik, azt a helyi tanácsoknak kell állniuk! Miből? Elavult felszereltséggel, heti egy-két órás testneveléssel hol szerzik meg a gyerekek az alapfokú felkészültségüket valamelyik sportágra?Megfelelő bajnoki rendszerek hiányában hol csiszolódnak a nyers tehetségek?? Át kell gondolni az egész sportmozgalmat, sportéletet, mert így, ahogy van, hosszú távon eredményes nem lehet! Ilyen csalóka képet még összehozhat egy-két olimpiára, de többre aligha. Könnyen megeshet, hogy már négy év múlva, Pekingben sírva fakadunk az összteljesítményünk láttán.
(Nagymohai)
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.