HatárhelyzetekLétkultúra: Harccal a szívem úgy betellett?

2004. szeptember 10., péntek, Archívum 2003–2007

Valószínû, nem vagyok magamra, akinek a szív szavunk hallatára nem valamelyik természettudományos meghatározás ,,ugrik be?, s aki a szív szó emlegetése kapcsán nem egy öklömnyi szívó-nyomó szivattyúként mûködő izomra, a keringési szervrendszer központjára gondol. A szív számomra inkább metaforikus fogalom, a lélek édestestvéreként élt bennem, a ,,megreped?, ,,meghasad?, ,,megremeg? a szíve fantasztikusan bonyolult érzelmi világunk leegyszerûsített megjelenítésére szolgál, és nem a szív fizikai állapotára utal. Tanúm rá bármelyik lexikon - kivéve a természettudományi fogantatásúakat -, amelyekben a szívmûködés átvitt értelmû jelentéseit hasábokon keresztül sorolják föl, és csak a fogalommeghatározás bevezetőjében kap helyet a ,,tömlőszerû szerv, amely összehúzódása és kitágulása révén a vérnek a szervezetben való áramlását biztosítja?.
Orvosaim nem fognak megdicsérni érte, de mondom: addig szerencsés az ember, amíg az ,,elszorul?, ,,elfacsarodik a szíve?, ,,a szíve szakad meg érte?, a ,,tőrt forgat a szívében?, ,,követ hengerít szívére?, ,,teher esett le a szívéről?, és több száz más társuk forog a fejében, és nem az, hogy istenem, micsoda mellkasi fájdalmaim vannak. Teremtőm, nem kapok levegőt!
A szív a mindennapi szóhasználatban is elsősorban érzelmi jelkép, fájó, hálás, szomorú, igaz szív, gyakran megkeseredik, de vidám is lehet; természetesen, lehet forró, hideg és keserû is, ellágyulhat, megkeményedhet, minden megeshet véle, a nép- és mûköltészet egészét behálózó szimbólumvilág részévé vált, nyelvünk édes terhei közé tartozik. Babits-csal szólva: Győztél; s a harc új harcot ellett, / visszáját úntig meglelé, / s harccal a szívem úgy betellett: / alélva kérdem: több jön-é?
Én azon a bizonyos hajnalon, amelyen a szívinfarktus rám rontott, iszonyatos mellkasi, bal alkari fájdalmakkal ébredtem. A fájdalom belehasogatott az állcsontomba is, szinte komikus, hogy az évtizedekkel ezelőtt eltávolított fogaim helyén volt a legélénkebb. Közben egy borzalmas rémálom is kínzott: valahol Irakban vagy Törökországban kurdok között voltam, hátborzongató vérfürdőt éltem át, a harcokban magam is megsebesültem, és nem volt, aki segítsen rajtam, magamnak kellett kúszva, csúszva, mászva valami elérhetetlent elérnem. (Utólag kézenfekvő volt az álomfejtés: a kurdügy évek óta foglalkoztat, helyzetükkel, harcaikkal, egy harmincmilliós nép állam nélküli állapotával írásban is elég sokat bíbelődtem, s azzal is, hogy - szerintem szerencsétlenségükre - baloldali mozgalmakhoz bogozták életük fonalát.)
Az infarktus mint a villám, úgy csaphatott belém. Olyan villámcsapás volt ez, amely nem oltja ki azon nyomban az életet, csak rápörköl az emberi testre, egy másvilági memento mori-t címez meg számára.
A kétszintes lakás alsó traktusában alszom, feleségem a felsőn. Ha a szörnyû ébredés után szólok - azt sem tudtam, hogy egyáltalán tudok-e szólani? -, szóval, ha kiabálok, azzal fellármázom az asszonyt. Lépcsőházi pánikot keltek.
Meg kell várnom, élve kell megérnem a virradatot, majd akkor szólok - döntöttem.
Az arcomat szerettem volna vízzel leöblíteni. Eszembe jutott, hogy amikor felfedezik a bajt, kórházba visznek. Az utóbbi időben erdőkön, mezőkön bóklásztam, messziről érkezett vendégeket kalauzolva. Hazaérkezésem után az éjszaka le sem tusoltam, a kórházi beutaló előtt rendbe kell szednem magamat!
A falakat tapogatva kivánszorogtam a fürdőszobába. Arcomra vizet paskoltam. Megpróbáltam a felsőtestemre is juttatni belőle - meg akartam mosakodni. Nem sikerült. A fürdőkádba nem volt bátorságom belemászni. Iszonyú fáradtság tört rám, valósággal kívántam a padlócsempe talpammal érzett hûvösét. Mint valami kivédhetetlen vágy kapaszkodott belém, hogy arcomat, homlokomat a padlócsempével hûtsem. A fürdőszoba tárgyaiba kapaszkodva a padló felé csúsztattam testemet, majd arcomat a padlócsempe hûvöséhez szorítottam.
Eszembe jutott, hogy a hideg huzamosabb időn át nem tesz jót, ezért altestemet és a mellkasomat kúszva kitornásztam az előszoba padlószőnyegére, és fejemet, karjaimat hagytam a padlócsempén.
Csak már virradna!
Ma már mérhetetlen idő után fogózkodva visszavánszorogtam az ágyig, és hasra fekve végignyúltam a takarón.
Eszembe jutott, hogy a fürdőszobában másféleképpen is könnyítenem kellett volna magamon. Az ember hiú, de emellett kellemetlen is, ha tehetetlenségében a kórházban vagy valahol az úton csinálja össze magát. A falba, bútorokba kapaszkodva újra kivánszorogtam a fürdőszobába.
Feleségem mondja, hogy virradatkor felkelt, a fürdőszobát-konyhát óvatosan közelítette meg, hogy engem fel ne ébresszen. Ki tudja, milyen későn érkezett haza, hadd aludja ki magát!
Elaludtam?
Nem tudom.
A fájdalmak újra rohamokban érkeztek. Már világosság volt. Kitapogattam a konyhába, és fájdalomcsillapítót kértem. Feleségem rémülten nézett rám - olyan szürkének soha sem láttalak, mondta később -, és gyógyszer helyett mi bajod?, mi történt veled? kérdésekkel nyaggatott. Lenyeletett valami tablettát is.
Visszamentem a szobámba, és ismét ráhasaltam a takaróra.
Feleségem a telefonkészüléket kivitte a konyhába, és hívta az orvost. Jellemző, hogy dr. Nagy Lajost, tehát a rétyi körorvost kereste, aki az első meglepetésen magát túl téve szólt: hívjad Leventét, a fiamat. Közel lakik hozzátok, s otthon van.
Levente azonnal diagnosztizálta a bajt. Injekciót adott, mentőért telefonált, s feleségemet roppant praktikus tanácsokkal látta el: milyen iratokat vegyen magához, és milyen kórházi kellékeket. Közben többször is rám szólt, hogy meg ne moccanjak. Úgy éreztem, a negyedik emeletről a karfába fogózkodva magam is le tudnék támolyogni, de erről szó sem lehetett.
Megérkeztek a mentők, s az orvos maga fogta annak a vászonnak az egyik sarkát, amellyel, mint egy magatehetetlent, az autóig lecipeltek.
Bypass
A bypass angol szó, áthidalást, átkötést jelent. A magyar nyelvben - a románban is - a fonetikus kiejtése - báj-pász - tapadt meg, illetve eddig ott imbolygott a peremszókészlet szélén, mert hallatán a szívbetegek többsége sem tudta, hová tegye, legfeljebb a megszámlálhatatlan orvosi mûszó közé sorolta, amelyre a köznyelvet beszélőnek nincs is szüksége.
Szeptember első napjain változott a helyzet: hétfőn a New-York-i Presbytarian Hospitalban Bill Clinton volt amerikai elnökön ötórás sikeres szívkoszorúér-áthidaló mûtétet hajtottak végre. A bypass-operáció során több koszorúeret áthidaltak. Az 58 éves Clintont a múlt pénteken erős mellkasi fájdalmakkal és nehéz légzéssel szállították kórházba. A lapok címoldalára és a tévéadók fő hírei közé perdülő információ gyorsan bejárta a világot. Hírháttérként az is a köztudatba került, hogy Amerikában évente több mint 400 000 bypass-mûtétet hajtanak végre - mások szerint félmilliót. A nyílt testi érátkötés mintegy ötven éve ismeretes, ma nehéz, de rutinmûtétnek számít. New-York államban a páciensek 2,8 százaléka hal bele, a felső-manhattani kórházban 3,93 százalék.
Gyilkosabb, mint a középkori pestis
Clinton mûtétje egy csapásra a köztudatba emelte a bájpász szót, és a fogalom most már - a nyelvészek számára is tanulságosan - a jövevényszavak derékhadába kerül, ott ereszt gyökeret. Ezt a folyamatot az amerikai exelnök mûtétjének híre mellett felerősíti az is, hogy a jövőkutató szakemberek szerint a szív- és érbetegségek már századunkban gyilkosabb kórnak bizonyulnak, mint a középkorban a pestis. A megállapítást Jean-Pierre Bassand a 25 000 tagot számláló Európai Kardiológusok Szövetségének legutóbbi kongresszusán fogalmazta meg, a föderáció elnökeként. A szívinfarktusban és egyéb érrendszeri betegségekben elhunytak arányszáma már most az elhalálozási statisztikák élén áll. A további növekedés bizonyosra vehető, hisz amíg például a civilizált nyugaton a cigarettázók száma folyamatosan csökken, az ázsiai és más fejlődő országokban rohamosan emelkedik. A francia professzor szerint 2020-ra az elhalálozások fő oka a nikotinéhség lesz, évenként nyolcmillió ember halálát okozza majd. Bassand professzor szerint az orvostudománynak és az egészségügyi intézményrendszer vezetőinek, a társadalmak egészének hatékony stratégiát kell kidolgozniuk a cigarettázás és a testi túlsúly ellen, amelyek együtt és külön-külön milliókat taszítanak máris a sírgödörbe.
A marosvásárhelyi Szív- és Érsebészeti Klinika lábadozójában ágyszomszédom és ,,bájpászos sorstársam? volt egy zetelaki favágó, név szerint Tornai András, aki a jó kenyér, szalonna és veres hagyma mellett, lévén jó erőben lévő férfiember, a Hargita-hegység nyugati oldalán hatalmas területekről beretválta le az erdőt. Meséli, hogy egyszer csak fogyni kezdett az ereje, s már a jó levegőt sem tudta rendesen belélegezni. Orvoshoz ment, és tessék: az ő testéről beretválták le a szőrzetet, hogy a szívkoszorúér pótlására megfelelő vivőereket mûtsenek ki, és azokat bypass-módszerrel be- és ráépítsék a szívére.
Mindentudás egyeteme
A klinika mûtéti előkészítőjében, a reanimálóban, a mûtét utáni lábadozók között falusi gazdaemberektől a miniszteri tanácsosig, volt politikai fogolytól a katonatisztekig a társadalom keresztmetszetének sokféle szférájához tartozó beteggel feküdtem együtt, vagy ismerkedtem meg vélük. Megjegyzem, hogy maga a klinika egy valóságos népfőiskola. Normális körülmények között - az enyém nem ilyen volt - a mûtétre alaposan előkészítik a beteget. A panaszokat rendszerint a családorvos rögzíti, a beteg innen kardiológus szakorvoshoz kerül, aki a klinikákkal való egyeztetés során mûtéti beavatkozásra programoztatja.
Az említett ,,népfőiskolai légkör? a mûtéti előkészítés klinikai fázisában spontán alakul ki. Az egy kórházi fektetőben lévők tapasztalataikat megosztják egymással, betegségük története és ennek mibenléte állandó téma. Engem, amikor már oda tudtam figyelni, egyszerûen meglepett, hogy ezek az ötven év és a halál között lévő emberek - a kevésbé iskolázott falusiak is - micsoda ismereteket képesek felhalmozni. Az orvosokat, nővéreket a kérdések özönével ostromolják. És mindig ,,kéznél van? a szemléltető anyag is. Ez hol a delikvens saját teste-lelke, hol a szomszéd ágyban fekvőé.
Constantin Dumitru gépészember egy Râmnicul V?lcea melletti faluból hurcolkodott át a marosvásárhelyi klinikára. Kibocsátása napján, az utolsó orvosi vizsga után, eufóriás állapotában olyan előadást rögtönzött szívének állapotáról, hogy az a mindentudás egyetemén egy szakorvosi előadás illusztrációjaként is elfogadható lenne. Az olténiai építőtelepek majdnem mindenikén megforduló gépészember a hasonlatait a maga élményvilágából emeli ki. Mondta, hogy mikor a klinikára jött, a saját fülével hallotta, amint a rosszul nyitó és záró szívbillentyûk slattyogva, cuppantva engedik ki-be a szívkamrába a vért, akárcsak egy elkopott motor szelepei. Most, mûtét és a lábadozási időszak után megkérte az orvost, hogy újra hallhassa ő is a ,,motor? mûködésének hangjait. Megtörtént. Mint a jól beállított szelepek - fejtegette -, hallatszott, hogy a szelepek (a szívbillentyûk) tökéletesen zárnak és nyitnak, a motor járásának ritmusa egyenletes, a motor ritmusa szabályos.
Én tulajdonképpen ennek a férfinak az előadásában értettem meg, hogy mi is az a bypass. Derû, bizakodás sugárzott arcáról, olyannyira, hogy észre sem vette: a tönkrement vérerek miatt fél lábbal maradt szobatársunknak némán folynak a könnyei.
Szóval, Clintont is megmûtötték. Pedig még elnökként is rendszeresen kocogott, igaz, előszeretettel fogyasztotta a gyorséttermek kínálatát. A szénhidrátokat és zsírokat bőségesen tartalmazó ételeket sem vetette meg. A genetikai örökség sem valami jó az ő esetében sem.
Lehet, hogy morbid, amit mondok, de Clinton mûtétjének azon túl, hogy a bypass világszintû propagálójává vált, van azért közhaszna is. Talán segít abban, hogy ne csak hatvan év körül és e fölött, majd a lábadozóban jusson eszünkbe, hogy a szívkoszorúerek áthidalásához szükséges vivőerek kiemelése miatt felhasogatott lábszár és combizom gyógyulása fájdalmasabb, mint a szétfûrészelt és órákon át szétfeszítve tartott mellkas csontozatáé és izomzatáé.
Viszont az az igazság, hogy az a legény, aki állja.
Sylvester Lajos
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép