Mármint a külföldre szakadt vagy hazatért honfitársainkkal, hiszen ha ők nem volnának, Kézdivásárhely szegényebb lenne egy C-osztályos futballcsapattal, nem mondhatná el, hogy a télire lesz mûjégpályája (az már csak a várostól függ, hogy fel tudja-e szerelni), lehet ifjúsági és felnőtt jégkorongcsapata (mert adott hozzá a nagyon drága, sok milliót érő felszerelés)? Sepsiszentgyörgy aligha szurkolhatna C-osztályos focicsapatának? az MSC női kézilabdacsapata nem labdázhatna márkás labdákkal?
Ha ők nem volnának, mármint a Nyugatra szakadt egykori Vasas-játékos, Mátyás Attila, aki nem felejtette el, honnan indult el, aki a szülőföldje iránt érzett határtalan szeretetével igyekszik segíteni a város sportéletét; mármint a sepsiszentgyörgyi Sportiskola egykori jégkorongozója, Kádár János, aki engedve honvágyának, hazatért szülővárosába, munkahelyeket teremtett, majd megspórolt jövedelmét egy nemes célra, a város labdarúgósportjának felkarolására, fellendítésére fordítja. Mindketten költhetnék másra is pénzüket, mondjuk a monte-carlói, Las Vegas-i játéktermek ,,félkaru banditáira?, pénzfaló játékaira, építhettek volna megyeszerte játékbarlangokat, nyithattak volna jól menő ,,becsületromboló, lajbiszaggató kocsmákat?, termeszthettek volna ,,vadkendert?, de nem, ők szülővárosuk társadalmi gondjainak (mert a sport társadalmi jelenség) orvoslására összpontosítanak, e gondok orvoslásán fáradoznak, szem előtt tartva azt az örök igazságot, mely szerint ,,csak egészséges nemzetnek van jövője?, vagy ha így jobb, az ,,ép testben ép lélek? nemes gondolatát. Egyszerûbben fogalmazva: sportolási lehetőséget biztosítanak szülővárosuk fiatalságának, kikapcsolódási lehetőséget a hét közben megfáradt dolgos lakóinak (na nem azoknak, akik minden emberi jóérzést nélkülözve tücsköt-bogarat kiabálnak a lelátóról). Hát kell ennél szeretetre, közmegbecsülésre méltóbb gyermek egy városnak? Aligha?
És ekkor még mindig nem szóltunk az Erdővidékről elszármazott Kolumbán Attiláról, aki évente serlegekkel, érmekkel, mezekkel és egyéb sportfelszerelésekkel lepi meg egykori honfitársait, hogy kedvüket fokozza a sportolásra, hogy motiválja őket. És folytathatnók a sort, mert akadnak, akik lehetőségeikhez mérten valamiképpen segítik sportmozgalmunkat, közbenjárásukkal másokat is meggyőznek a háromszéki sportélet támogatására. Bárcsak minden városunknak, községünknek lenne egy Mátyás Attilája, egy Kádár Jánosa, egy Kolumbán Attilája?
?k nem felejtették el, hol születtek, honnan indultak. De vajon a városok, az egyesületek tudnak-e minden esetben sáfárkodni a nagylelkûen rájuk bízott adományokkal? Hinni szeretnők, hogy igen.
(Nagymohai)
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.