1.
A múlt hét közepén közel húsz szakember, szaktanácsadó és nagyobb tehénállománnyal rendelkező gazda vett részt Brassóban a bukaresti holland nagykövetség által kezdeményezett előadáson. Jan Venneman holland állattenyésztő, az uniós kvóták alkalmazásának kitûnő ismerője, a Veepro Holland nevû tehenészeti információs központ munkatársa Hollandia mezőgazdaságáról, az uniós tejkvóták bevezetésének nehézségeiről beszélt.
Közismert, hogy az unióban minden egyes tagállam évenként csak meghatározott mennyiségû tejet termelhet, ami az illető ország éves kvótáját jelenti. Ezt a mennyiséget ezután leosztják régiókra és tehenészetekre. Így minden tehéntartó tudja, hogy mennyit szabad termelnie és értékesítenie a termelési év alatt. Ha a tehenészet túllépi a neki kiszabott kvótát, büntetést kell fizetnie, ami nagyobb, mint a tej leadási ára. Jó esetben megtörténhet, hogy néhány tehenészet nem tudja megtermelni a neki leosztott tejmennyiséget, így - összegezvén a tejmennyiségeket - nem lépik túl a kapott országos kvótát, és nem kell büntetést fizetni, ám az előadó szerint ezt nagyon nehéz előre megtervezni. A holland termelők az utóbbi tizenkét év mindenikében túlteljesítettek, és kötelesek voltak kifizetni a büntetéseket.
Hollandia a maga 2,4 millió hektáros mezőgazdasági területével kis országnak számít, öt-hatszor kisebb, mint Románia. Az állattenyésztésnek fenntartott 1,2 millió hektárból egymillió legelő, a többin takarmányozásra szánt kukoricát termelnek. A szarvasmarhalétszám 3,75 millió, ebből közel másfél millió fejőstehén. A tehéntartó gazdaságok száma 25 000 körüli, átlagban 59 fejőstehenet tartanak. Náluk is érezhető a gazdaságok számának csökkenése, előrejelzések szerint néhány év múlva húszezer körül állandósul. Ezzel egy időben nő a farmonkénti tehénlétszám. A gazdaságok majdnem mind családi gazdaságok, az összes munkálatot a család tagjai végzik. Csak ritkán alkalmaznak idegen munkaerőt, mivel túl költségesnek tartják.
Venneman szerint Romániában nagy kihívás lesz a közel egymillió, átlagban másfél tehénnel rendelkező gazdaságnak a túlélés és átalakítás. Náluk a tehénállomány 85 százaléka tejkontrollos, a tehenenkénti átlagtejtermelés az 1975-ös 5200 literről mára már közel 8400 literre emelkedett. A tejmennyiségnek több mint 95 százaléka a tejfeldolgozókhoz kerül. Ezzel szemben Romániában csak a tej 28 százaléka kerül feldolgozásra, a többit a családi fogyasztás teszi ki, vagy közvetlenül értékesítik.
A tejkvóta bevezetésének gondolata 1983-ban vetődött fel, amikor a nyugati piacra betörő olcsó tej ellen valamiképpen fel kellett lépni. Elsőként megemelték a tej felvásárlási árát, a gazdák pedig komoly exporttámogatásokat kaptak. De ez nem bizonyult megfelelő megoldásnak, hiszen hatalmas mennyiségû tej, tejpor, vaj és sajt halmozódott fel a piacon. Az akkori uniós országok közös tárgyalásokba kezdtek, és két megoldás körvonalazódott: vagy csökkentik a tej és tejtermékek árát, ezzel egy időben a tej felvásárlási árát is, vagy a kvóták bevezetésével mérséklik a tejtermelést. A tárgyaló felek utóbbit választották, bár tudták, hogy a termelők heves ellenállásába ütköznek. Hollandiában volt talán a legnehezebb a helyzet, hiszen már az első évben közel 9 százalékkal kellett csökkenteni a tejtermelést, éppen a nagy befektetések, a korszerû szabadtartásos istállók építésének idejében. De a korlátozás még itt sem állt meg, a következő években további 18 százalékkal kisebb kvótát kaptak.
A helyzet mára stabilizálódott, a hollandiai gazdák átlagosan 11 milliárd liter tejet termelhetnek feldolgozásra, és csak 80 millió litert közvetlen (a farmról eladott mennyiség) értékesítésre. Az éveken át változatlan farmszintû kvótát tárgyalásokon döntötték el, ezeken a termelők szervezetei, a feldolgozók és a már ötven éve létrehozott terméktanácsok is részt vehettek.
A terméktanács semleges intézmény, megalakítását a tejtermelők és -feldolgozók kezdeményezték, közvetítői szerepet vállal a magántermelők és a holland kormány között. A terméktanács állapítja meg a tejminőségi szabványt és a tej felvásárlási árát, ez kötelező minden feldolgozó számára.
A kvótákból egy kis tartalékot minden évben meghagynak az újonnan épülő farmok számára. A tejüket közvetlenül értékesítő gazdák kötelezettsége, hogy külön kimutatást vezessenek az eladásokról, másképp megvonják a kvótát tőlük. A kvótaelosztásnál természetesen figyelembe vették a tehénlétszámot és az átlagos tejtermelést.
Incze Péter, MSZH
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.