Iskolakezdéskor az ember tiszta füzetet tesz maga elé, és - akárcsak szilveszterkor - megfogadja, hogy mától rendes munkát végez, nem lesz több paca, szamárfül, összecsapott feladat és természetesen ellógott óra sem. Az elhatározás erős, a javulási szándék őszinte - aztán valahogy úgy alakul, hogy bekerül az első paca, kiömlik az ingyentej, elszakad a papír, és a füzet már az első évharmad végén olyan gyûrött és piszkos lesz, amire már nem is érdemes vigyázni. A nagyobb diák már tudja ezt, és óvatosabb a tanévkezdési megjavulást illetően. Már csak azért is, mert sok esetben használt tankönyvet kap a kezébe, ráadásul ezek egyúttal munkafüzetek is, az előző évfolyam beleírja a megoldásokat, belerajzol, kiegészít, a tanár belejavít, a következő gyerek pedig radírozhat orrvérzésig, s nem mindig sikeresen.
Így hát nem a tiszta lappal indulás, az újrakezdés öröme és lehetősége, hanem az undor munkál benne. A szülő kétségbeesetten nézi, de még ezt is megvenni nem tudja, mert az ingyenes oktatás rengeteg pénzébe és fáradságába kerül: ki kell meszelni, parkettezni, takarítani az osztálytermet, óvodai csapokat, székeket javítani, elhanyagolt udvarokat kell rendbe tennie, építési törmeléket elhordania, iskolabútort és függönyt, tanfelszerelést és lámpát vásárolnia, és ez a többmilliós tétel csak a kezdet, kell még kiegészítő taneszköz, kosztpénz, különóra és a délutáni felvigyázás díja, mert délben mi legyen a gyermekekkel, ugye a családban mindenkinek látástól vakulásig dolgoznia kell, hogy ezt bírni lehessen. A tizenöt éve reformálgatott romániai oktatás ugyanis többnyire csak a kongó termet, no meg a fél osztály által utált, sajtkockává lett tejet, ízetlen zsemlét biztosítja, még a nyelvtanárt is külön meg kell fizetni, mert az állami bérért ugyan nem dolgozik. S noha a legtöbb szülő fizet adót, ezt a bőrt másodszor, harmadszor és tizenkettedik alkalommal is lehúzzák róla, mert tehetik, mert bizony kiszolgáltatott a gyermekes család.
És ezzel most már rendszeresen visszaélnek: van, ahol lassan a márványkő burkolatot is lenyeletik (az igényes környezet jelszavával), de néhol már a legszükségesebbekre sem kerül máshonnan, csak a szülő zsebéből. Akivel még azt sem közlik cserébe, hogy mikor kezdődik hát a tanév: ha érdekli, csak telefonálgasson, vagy lesse napokig a tévét, nézegesse gyermekeivel - meseidőben! - a vértől csöpögő híradókat, hátha egy robbantás és egy kiskorú megerőszakolása között bemondják, hogy hétfőn vagy szerdán vagy a tanügyi sztrájk miatt csütörtökön, kilenckor vagy tízkor, a romos udvaron vagy a félig kész tornateremben tessék ünneplőben előállni?
Lehet, még azt is aznap tudja meg, hogy a kiválasztott vagy bevált óvó-tanító néni sajnos, máshol kapott állást - most már vagy megbékél a helyzettel, vagy viheti a gyermeket évről évre más közösségbe. Kezdhet mindent elölről. De hol egy tiszta lap?
Demeter J. Ildikó
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.