)
Ünnepelni illene most - lélekben legalább! - és egy zárójel erejéig azt is megjegyezni, hogy mostantól immár másként kell tekintenünk a sokszor lesajnált világszövetségre. Ám ünnepelni korai lenne még, mert az ünnepléshez a ma még bizonytalan időpontú népszavazás sikere, az Országgyûlés által meghozandó új törvény, egy sor más törvény - köztük az alkotmány - megváltoztatása is szükségeltetik, s mindez akár éveket is igényelhet. Lehet, hogy jobb is lesz, ha a végső döntés 2006 utánra halasztatik, mert mostani összetételében a magyar parlament nem igazán alkalmas egy valódi nemzetépítést szolgáló törvény megalkotására.
Nem akarunk ünneprontók lenni, de tisztában kell lennünk azzal, hogy az elsöprő igenléssel hozott parlamenti határozat még senkit semmire nem kötelez (ne feledjük el, hogy ilyen egyöntetûséggel kapott zöld utat a státustörvény kidolgozása is), némelyek már igenlő voksuk kinyilvánításakor jelezték fenntartásaikat, mások pedig őszinte aggályaikat. Itt fenntartást írtam, de lehet, hogy ellenérzést kellett volna, hiszen a balliberálisok némely potentátja már most jelezte, hogy az egész ügy ellendrukkere, ők a népszavazás sikertelenségében bíznak, s vélhetően mindent meg is tesznek azért, hogy ez így legyen. A lelkük rajta! A szocialisták egyelőre csak hümmögnek, nem kockáztatják meg, hogy nyíltan állást foglaljanak az ügy rendezésével szemben, sőt - hinni merem! -, van közöttük számos elkötelezetten jóérzésû magyar ember, ki nemzettársai ügyét őszintén karolja fel. Neveket nem írok most, a ,,külhoni? magyar közvélemény legalább olyan jól tudja, mint jómagam, kikre is lehet e táborból ügyünk támogatására számítani.
A Fidesz egyöntetûen fölvállalja e sarkalatos nemzetstratégiai kérdést, amikor aggályokról írtam, akkor az MDF-re gondoltam. Az aggályokat elég nehéz eloszlatni, mert való igaz, hogy egy sikertelen népszavazás esetén az ügy hosszú időre (ha nem véglegesen!) lekerülhet a magyar belpolitika napirendjéről.
Igen, népszavazás. Ez a referendum a mai magyarországi magyar társadalom választóvize (vagy inkább: királyvize?) lészen. Kiderül, hogy a félszázados agymosás, felelőtlenség, a diktatúra és a gulyáskommunizmus kimosta-e a lelkekből és a tudatokból a valós nemzeti érzést, vagy a java magyarság komolyan veszi magyarságát, fennen hangoztatott szolidaritásérzetét, s legalább elmegy voksolni. Igennel, persze. Ehhez Magyarország választópolgárainak egynegyedére van szükség, de ennél sokkal több kell, mert a ,,beetetettek? bizonyosan ott lesznek az urnáknál, tagadni azt, ami természetes.
Választhatsz, magyarság!
Magyari Lajos
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.