Fennállásának - pontosabban közintézményi státusa elnyerésének - egy és egynegyed százados évfordulóját ünnepli idén a Székely Nemzeti Múzeum. A régmúltat felelevenítendő, de az intézmény jelenlegi szerepét s jövőbeni terveit is feszegető beszélgetésre kértük fel Kató Zoltánt, a múzeum igazgatóját.
- Vita folyik arról, hogy 1875-ben, avagy 1879-ben alakult-e a Székely Nemzeti Múzeum. A meghirdetett jubileumi program szerint a múzeum közintézményi státusa elnyerésének jeles évfordulóját ünnepli. Miért?
- Kevés olyan tudományos-közmûvelődési intézmény létezik, mely teljes szervezeti-szakmai meghatározottságában egyik napról a másikra jött volna létre. Nem volt ez másként a mi múzeumunk esetében sem! Az intézmény kialakulásának történetében a leginkább lenyûgöző a céltudatos és kitartó útkeresés folyamata. A Székely Nemzeti Múzeum alapítástörténete jó példa az egyéni teljesítmény és akarat, illetve a közösségi összefogás eredményességére. Eltekintve a Székely Nemzeti Múzeum megalapításával kapcsolatos elképzelések és események gazdagságától, a folyamat három fő stációját emelném ki, amelyek természetszerûleg következtek egymásból: nyilvános magángyûjtemény (1875) - közgyûjtemény (1877) - közintézmény (1879).
- E három évszám főbb történései pedig?
- Amikor 1875 szeptemberében a magyar orvosok és természetvizsgálók országos testületének Előpatakon ülésező 289 tagja látogatást tett Imecsfalván a Cserey-kúriában, egy szakszerûen rendezett múzeumi jellegû nyilvános magángyûjteményt tekinthetett meg. Az akkortájt megözvegyült Csereyné Zathureczky Emília 1875 nyarán fiai mellé nevelőnek az Erdélyi Múzeum-egylet régész-titkárának mostohafiát, Vasady Nagy Gyulát hívta, aki engedélyt kért a kúriában fellelt gazdag, de szervezetlen családi gyûjtemény rendezésére. Vasady kezdeti munkásságának köszönhetően a ,,családi tárgyhalmazból? hamarosan rendezett és rendszerezett valódi gyûjtemény jött létre, amely a tágabb közönség érdeklődését is méltán felkeltette. A korabeli vendégkönyv első bejegyzései is ezt igazolják. Számos esemény hatására (amelyek közül itt most csak Kossuth Lajos meghatározó jellegû gesztusát: a Bem tábornoknak az 1848-as szabadságharc folyamán Nagyszeben bevételéért odaítélt magyar katonai érdemrend nagykeresztje csillagjelvényének a Cserey-féle gyûjteménybe való 1876-os adományozását emelem ki) Csereyné Zathureczky Emília 1877. március 10-én megfogalmazza adományozólevelét, amelyben családi gyûjteményét felajánlja a köznek, hogy - saját megfogalmazása szerint -: ,,az összes Székelység közönségének közvagyonát? képezze. Ugyanakkor az alapítólevélben pontosan rendelkezik az intézmény nevéről (Székely Nemzeti Múzeum), szervezéséről, fenntartásáról. Az adománytevő lemondott tehát magángyûjteményéről, és közgyûjteményként ajánlotta föl azt. Még két évet kellett várni azonban, hogy az alapító szándékainak megfelelően megtörténjen az a közjogi aktus, amely, további szervezési részletektől eltekintve, alapvetően befejezetté tette az intézmény megalapításának folyamatát: 1879. szeptember 15-én délelőtt a Székely Mikó Kollégiumban a székely megyéket, illetve rendezett tanácsú városaikat képviselő elöljárói testület jegyzőkönyvileg átvette Csereyné Zathureczky Emília megbízottaitól a 8779 tárgyat számláló gyûjteményt. A közképviseletet ellátó törvényhatóságok tehát kezelésükbe vették a gyûjteményt, és még aznap délután a Vármegyeházán megtartott első gyûlésükön megtették a közintézményi keret kidolgozásának szükséges lépéseit (felügyelőbizottság felállítása, megbízás az intézmény alapszabályainak kidolgozására stb.). Így a Székely Nemzeti Múzeum idén szeptember 15-én tölti közintézményi státusának 125. évét.
- Az intézmény fennállásának legrosszabb emlékû momentuma a múzeum legértékesebb tárgyainak menekítése, majd bombatámadás általi pusztulása Zalaegerszegnél a második világháború végén. Mint nemrég kiderült, a bombázást negyven tárgy mégis túlélte. Mi lesz ezek sorsa?
- Gyûjteményeink nem egy alkalommal csorbultak (gondolok itt például a bukaresti Nemzeti Múzeum gyûjteményének más intézményektől, így tőlünk is, rekvirálásszerû összeállítására a hetvenes évek elején), múzeumunk a legnagyobb érvágást azonban tagadhatatlanul a második világháború végén szenvedte el. A háttértörténet, röviden: Sepsiszentgyörgyről 1944 szeptemberében, a szovjet-román front előretörése miatt, budapesti felsőbb utasításra, 54 ládában legféltettebb kincseinket útnak indították, hogy végül több hónapnyi vándorlás és ide-oda utaztatás eredményeképpen (főbb állomáshelyek: Kolozsvár és Keszthely), végül Zalaegerszeg rendező-pályaudvarán, 1945. március 27-ről 28-ra virradólag, az ezeket szállító szerelvény szovjet bombázás áldozata legyen. Megjegyzendő, hogy a Keszthelyről történő továbbszállításkor e szerelvényre kerültek az ottani Balaton Múzeum tárgyai is. A korabeli jegyzőkönyv szerint a pusztulás teljes volt. Közvetlenül a háború után a korabeli sajtóban és szakmai körökben számtalan hír kapott lábra, miszerint a gyûjtemény jelentős része mégsem pusztult volna el, és különböző módon hasznosították volna a megmaradt tárgyakat. Több évtized távlatából, konkrét közgyûjteményi információkra alapozva megállapítható, hogy a pusztulást rendkívül kisszámú, sérült állapotú tárgy vészelte csak túl. A közelmúlt szakmai egyeztetései során így derült fény arra, hogy a Göcseji Múzeum (Zala Megyei Múzeum) raktárában egy doboznyi (mintegy 40 tárgy) a következő megjegyzéssel szerepel: ,,lelőhely - Zalaegerszeg vasútállomás?. Az egyeztetések folyamán egyértelmûvé vált, hogy múzeumunk és a keszthelyi Balaton Múzeum tárgyairól van szó. Megkezdődtek a konzultálások a tárgyak azonosítására, valamint a szükséges jogi eljárások beindítására, hogy e töredékek visszakerüljenek a két kárvallott intézmény gyûjteményeibe. Legfrissebb információm e téren, hogy a közintézményi státusunk 125. jubileuma alkalmából szervezett rendezvényünket megtisztelő zalai küldöttség elhozza az említett tárgyak szakmai dokumentációját. Reméljük, ennek alapján sikerül néhány saját tárgyat biztonsággal azonosítanunk. Ha mégsem, akkor a negyven tárgy egyszerû megosztására kerül majd sor a két múzeum között. Mindenképpen a hónapokon belül hazakerülő tárgyak eszmei értéke óriási lesz, és bemutatásukra, ismertetésükre múzeumunk kidolgozza a legmegfelelőbb megoldást.
- A jubileum okán nem csak múltról, de jelenről, s még inkább jövőről is beszélni kell. Közintézményként hol a helye, mi a szerepe a Székely Nemzeti Múzeumnak, az erdélyi magyarság jövőtervezési folyamatában milyen feladat hárul rá?
- Amikor 1881-ben megfogalmazódtak a Székely Nemzeti Múzeum Alapszabályai a korabeli szükségleteknek és gondolkodásmódnak megfelelően, kidolgozói intézményünk küldetését a következőképpen summázták ebben: ,,A Székely Nemzeti Múzeum czélja: a székely nép multjának és jelenének előtüntetése.? Közgyûjteményi feladatkörünk ma sem sokat változott ebben a tekintetben. Közgyûjteményi funkciónkon túl, közintézményként tagadhatatlan azonban, hogy többletfeladatok ellátására kell vállalkoznunk: tudatos jövőtervezésre, jövőkép-kialakításra van szükség. Ennek előfeltétele pedig, hogy a szakmailag vagy közmûvelődési szempontból méltán referencia jellegû tárgyainkon, tárgycsoportjainkon túl bekapcsoljuk a Székely Nemzeti Múzeumot a tudományos-kulturális értékeket ápoló és gyarapító közintézmények sorába. Ne csak az általunk kezelt ,,régiségekre?, ,,ritkaságokra? figyeljen a világ, hanem múzeumunknak legyen meg az intézményes súlya és szerepe a mai tudományos-kulturális rendszerben. A Székelyföldön, Erdélyben élni és alkotni akaró polgároknak, különösen a különböző pályákon induló fiataloknak minden tevékenységi területen, legyen az gazdaság, tudományosság vagy kultúra, erős és világra tekintő intézményekre van szükségük. Azt tapasztalhatjuk, hogy minden régióban, ahol eredmények születtek (és ahol vannak eredmények, a jövő is biztosított!), mindenütt ezt az utat járták be. Közintézményként ebben a folyamatban kell állnunk a részünket.
- Térjünk hát vissza a holnap kezdődő ünnepre. A jubileumi rendezvény kétnapos, ám valójában már az év elején elkezdődött.
- Évfordulós ünnepségeinket, szûkebb szakmai berkekben, tulajdonképpen már tavasszal megkezdtük, amikor a Pulszky Társaság - Magyar Múzeumi Egyesület által kiadott Magyar Múzeumok negyedéves periodika idei első számában öten tanulmányokat közöltünk múzeumunk történetéről és gyûjteményeiről. Mi több, érvelésünket elfogadva, a szakfolyóirat szerkesztősége ebből az alkalomból a Magyar Múzeumok tavaszi számát a határon túli magyar közgyûjtemények bemutatásának szentelte.
- Az évfordulós ünnepségsorozat programja gazdag és változatos - melyik rendezvény az, amelyik külön figyelemre érdemes?
- Minden programpontnak megvan a maga szakmai és közmûvelődési jelentősége. Nehéz és nem is érdemes tehát fontossági sorrendet felállítani a rendezvények között, azonban a legkiemelkedőbb, legünnepélyesebb momentumnak mind intézményünk, mind székelyföldi közmûvelődésünk szempontjából alapítónk, Csereyné Zathureczky Emília bronz mellszobrának a leleplezését tartom. Több mint egy évszázados adósságot törlesztünk e kegyeleti aktussal, Vargha Mihály szobrászmûvész alkotásával sikerül méltó emléket állítanunk múzeumunk, illetve a székely közmûvelődés Nagyasszonyának. E jeles eseményen kívül egy saját és két vendég időszaki kiállítás megnyitására kerül sor. Ezenkívül lesz könyvbemutató, testvérszerződés megkötése, illetve a harmadik napon anyaországi vendégeinknek csernátoni és kézdivásárhelyi kirándulás, hogy a Haszmann Pál Tájmúzeumban, illetve a Céhtörténeti Múzeumban megőrzött értékeinket is megmutathassuk.
Lejegyezte: Váry O. Péter
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.