Minden esztendő szeptember 15-én becsengetnek. Nincsen ebben semmi különös - kivételt csak az elsősök jelentenek -, a szenzáció az volna, ha minden iskola kívül-belül frissen meszelt falakkal, felújított szertárakkal várná tanulóit?
Szenzációra aligha került sor (legfeljebb elvétve, itt-ott). Még azokban az iskolákban sem, ahol épülőben vannak (s már régóta) az új tornatermek. Arról az ötszáz tornateremről van szó, melyre N?stase kormányfő és ?iriac úr is fogadott, de hogy ki nyert, arról hallgat a fáma? Tény viszont, hogy ezeket a létesítményeket felépítették, de nem meg is építették, mert közmûvesítésük (világítás, fûtés, vízellátás, kanalizálás) megoldását átruházták a helyi tanácsokra. Azoknak pedig erre egyszerûen nincs pénzük? Így aztán érvényesül a ,,nesze semmi, fogd meg jól? szállóige, vagy ha így jobb, ,,a jó munkához idő kell, s a rosszhoz még több? népi bölcselet. Attól tartunk, úgy járnak ezek a tornatermek is, mint a szentgyörgyi fedett uszoda, húsz évig építik, s mire átadásukra kerül sor, kezdhetik elölről ,,javítás? címen az építést?
Hogy hogy is állunk a tornatermek dolgában, a kormányt már nem érdekli, mert a napokban újabb ,,bombahírrel? - vagy kampányfogással - állt elő: ezer lakótelepi sportpályát épít a 2004-2008-as időszakban. A képlet ugyanaz: a kormány állja az építés költségeit, az önkormányzatok adják a területet? De mi lesz az öltözők, mellékhelyiségek közmûvesítésével? Félő, hogy azt a terület tulajdonosára bízzák, mondván, ha van területe, legyen vize, kanálisa?
Na de térjünk vissza a kicsengetéshez, az iskolákhoz, az iskolai sportélethez, hiszen ebben a pillanatban ez az, ami érdekel. Érdekel, mert az iskolai sportéletben látjuk az ország sportmozgalma jövőjének sorsát. Az iskolában szerettetik meg a gyerekekkel a sportot, itt szoktatják rá őket a mindennapi mozgás szükségességére, itt tanítják meg minden sport ábécéjét, itt fedezik fel a tehetségeseket? Nem mindegy tehát, hogy milyen anyagi feltételek - pályák, termek, felszerelések - állnak a testnevelés és sportoktatás rendelkezésére, és mondjuk ki bátran azt is, mennyire motivált szakemberek végzik az oktatást. Nem akarunk itt elcsépelt frázisokat - ,,kis pénz, kis?? vagy ,,annyit dolgozok, amennyit fizetnek? - ismételgetni, nem akarunk a lelkiismeretre célozgatni, az elhivatásra? ez mindenkinek a saját ügye, azt viszont nagyon szeretnénk, hogy iskoláink padjaiból egyre több tehetséges sportoló kerüljön ki, akik képesek Péter László, Dávid József, Derzsi Ede, Kicsid Gábor, Ugron Jozefina, Nagy Irén, Simon Margit, Selymes Tibor nyomdokába lépni. Mert rég volt, nagyon rég, amikor olimpiai versenyzőkkel, világ- és Európa-bajnokokkal, érmesekkel igazoltuk szûkebb pátriánk, szülőföldünk sportéletének létét? De ne akarjunk ily magasra kapaszkodni. Elégedjünk meg a közelebbi múlttal, amikor még remek focicsapataink voltak - játékosbehozatal nélkül -, és minden városunkban, amikor A-osztályos kézilabda- és kosárlabda-együttesünk volt jórészt, nagyrészt hazai játékosokkal, A-osztályos birkózóink, országos bajnok motorosaink, asztaliteniszezőink, atlétáink voltak, ugyancsak ,,behozatal? nélkül? Akkor sem volt több iskolánk, több testnevelő tanárunk, mint ma, amikor a tanulók ablakán kopogtatnak - és szinte szünet nélkül - az ilyen-olyan csábítások, versenyre kelve a sporttal, megelőzve azt, hiszen tálcán kínálják a szórakozást. Hogy drágán? Istenem, ez már az apukák zsebére megy.
Tény, hogy tegnap nagyobbak voltak a követelmények, az elvárások, mindenekelőtt önmagunkkal szemben, tisztább volt a versenyszellem, kevesebb a szakmai irigység, több az önbecsülés? De a pályák, a felszerelések tegnap is nagyon messze álltak a világszínvonaltól, a szupermoderntől. Talán a versenyrendszer s abban a részvétel volt garantáltabb, mint ma.
Becsengettek. De vajon az igényeknek, elvárásoknak megfelelő testnevelési órákra is? És a sportkörökre is? Jó, nagyon jó volna, ha fenntartások nélkül igennel válaszolhatnánk.
Áros Károly
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.