A Magyarok Világszövetsége a hitetlenkedők sokaságának fanyalgása ellenére kész tények elé állította a Magyar Országgyûlést: az Országos Választási Bizottság 277 000 aláírást hitelesítő okmánya alapján meg kellett szavazni a referendum kiírását.
A népszavazáson felteendő kérdés így hangzik: ,,Akarja-e, hogy az Országgyûlés törvényt alkosson arról, hogy kedvezményes honosítással - kérelmére - magyar állampolgárságot kapjon az a magát magyar nemzetiségûnek valló, nem Magyarországon lakó, nem magyar állampolgár, aki magyar nemzetiségét a 2001. évi LXII. Tv. 19. paragrafusa szerint ?Magyar Igazolvánnyal? vagy a megalkotandó törvényben meghatározott egyéb módon igazolja??
Amint ez már ismeretes, Eörsi Mátyás balliberális képviselő mértékadónak szánt nyilatkozatában kifejtette, hogy ő személy szerint nemmel fog szavazni a népszavazáson. ,,Érvként? hozta fel, hogy néhány évvel ezelőtt még a Fidesz sem támogatta a kettős állampolgárság megszerzését. (Micsoda érv!) Másrészt Magyarország két szomszédjával együtt már belépett az unióba, sorra kerül majd Románia és Horvátország is. Közös európai állampolgárok lettünk, a kettős állampolgárságnak nincs értelme.
Egy tipikusan budapesti balliberális polgártól nem is lehet elvárni, hogy érzékelje: az uniós csatlakozás közben éppen hogy rendezni kellene a nemzeti együvé tartozás ügyét, vállalni kellene a nemzetegyesítés feladatát, és nem egy mozaiknemzetet kellene bevinni az unióba, amelyről az uniós körülmények között román, szlovák állampolgárként válnak le majd a peremrészek.
A kettős állampolgárság könnyített megszerzéséért az MSZP sem szaggatja el a hámfát. Szabó Vilmos államtitkár szerint meg kell nézni, hogy a kettős állampolgárság bevezetése mit jelent az adott közösségre nézve. Van-e értelme azután, hogy két szomszédunk velünk lett tag az Európai Unióban, a másik kettő pedig úton van az unió felé. Ez a lépés vajon a szülőföldön maradást szolgálja-e?
A Fidesz maradéktalanul támogatja a népszavazást, az MDF képviselői (Dávid Ibolya, Herényi Károly) a népszavazás mellett érveltek, bár az elnök asszonynak előbb kétségei voltak a szavazás kimenetele felől, a magyarországi lakosság egy részét nem tartja elég érettnek az ügy jelentőségének érzékelésére.
Az is megérne egy misét, hogy tizenöt év alatt ki juttatta oda a magyar társadalom bizonyos rétegeit, hogy a határon túl rekedt nemzetrészeket egykor eufóriásan magához ölelő, erkölcsiekben és anyagiakkal támogatók mára féljenek tőlünk, hogy kialakuljon a velünk kapcsolatos tömeges ellenszenv? A ,,tízmilliós Magyarország?, a ,,Merjünk kicsik lenni?, a magyar nemzeti jelképek lejáratása és meggyalázása, a határon túli magyarok ügyének ébrentartása helyett az aberráns másságkeresés, a státustörvény kiherélése, a körülötte keltett, Magyarországról táplált nemzetközi botránysorozat, a szomszéd államok vezető köreivel való elvtelen lepaktálás egyaránt ludas abban, hogy a lakosság bizonyos rétegei felől nézvést a mai negatívumokkal terhelt viszonyok kialakulhattak.
A legnagyobb felelősség az írott és elektronikus sajtónak azt a részét terheli, amely médiauszályként társul a balliberális és szocialista körökhöz, s egyes politikusok sok esetben felelőtlen, nemzetellenes túlkapásait felerősítve a televízió révén most már a határokon túlra is átöntik.
Jellemző, hogy a referendum kiírásának országgyûlési elfogadása után - a négypárti ,,igen? ellenére - a Magyar Hírlap jegyzetírója szerint ,,a dolgok jelenlegi állása szerint a nép bizony szavazni fog a kettős állampolgárságról, azután pedig vagy a határon túli magyarok utálják majd szívből a magyarországiakat, vagy fordítva, az itteniek egy része gyûlöli majd az erdélyieket. Ez a biztos.? (Nagy Iván Zsolt: A nép baja) Azt jósolja, hogy a lakosság elmegy szavazni, de akkora X-et tesz a nemhez, mint egy ház. És fújja az elcsépelt riogató szöveget: tartanak majd a betelepedési hullámtól (akárcsak az RMDSZ nagyjai), lesznek, akik az állásukat féltik, esetleg az egészségügyet, nem utolsósorban az európai munkavállalás lehetőségét. (Az utóbbit egyáltalán nem értem.) A szerző már százezres tömegek áttelepedésével számol, a szavazati jog követelését helyezi kilátásba, s azt, hogy lesz még itt ,,ki a magyar, és mitől az?, az ellenszenvrangsorban pedig szépen kúsznak majd - ismét - fölfelé a határon túliak - jósolja.
Köszönjük a biztató szavakat.
Magyarország lakossága rendkívüli mértékben fogy, öregedik. Évi ötezer honosítási kérésről tudnak - ennek 62 százaléka ,,román? -, ezt a számot évi tizenkétezer betelepülőnek kellene ,,felülírnia?, hogy a népesség összetétele és a népszaporulat kedvezőbb trendbe sorolható legyen. Mivel nagyjaink alapvető igénye, hogy a szülőföldön is maradjon elég szavazó, és ezzel összefüggésben Magyarországra se zúduljon át akkora erdélyi tömeg, amely megváltoztathatná a kormánypárti közhangulatot - ami már enélkül is elúszott -, inkább maradjon minden úgy, ahogy van. A magyar etnikum egészét tekintve a népszaporulat mutatói csak a moldvai csángóknál pozitívak. Az ,,anyaország?(?) a demográfiai hiányt legalább részben mégsem innen pótolja, nem, inkább hagyja, hogy szülőföldjükön és Olaszországban egyaránt románként olvadjanak be a nem magyar közösségekbe. Nemzetstratégia? - minek az?
A kettős állampolgárság könnyített megszerzése elleni merényletsorozatban a pálmát egyértelmûen az az Aczél Endre viszi el, akinek igéit az MTV Napkelte mûsorának jóvoltából mi is magunkhoz vehetjük. Egy, a Patrubány Miklóssal folytatott beszélgetésben mondta:
Illyés szerint ,,magyar, aki magyarnak vallja magát?. Ha egy olyan pici előny származik abból, hogy én magyarnak vallom magamat, és nagyon távol vagyok még az Európai Uniótól, akkor meg fogom keresni azt a hetedik leágazású rokont, aki magyar, és arra hivatkozva fogom magamat magyarnak nevezni. De ne beszéljek a levegőbe, azt tudja például ugye, hogy hogyan történt az izraeli bevándorlás? Mentek az orosz zsidók tömegestül, de harminc százalékuk nem volt zsidó, se vallási, se faji tekintetben.
Ennél igaztalanabb és aljasabb sértés eddig nem érhette a Magyarországon kívül élő nemzetrészeket. És mindez a közszolgálati televízió fő mûsoridejében, hárommilliónyi magyar ember képébe vágva.
Vajon mégis hogy gondolja Aczél úr, hogy nekem, aki méghozzá 1940-44 között magyar állampolgár is voltam, akinek minden felmenője évszázadokon keresztül magyarként élt, ontotta vérét, ha kellett, a Magyar Parlament épületébe is beépíttette a maga tégláját, amikor erre volt szükség, szóval nekem, akinek felmenői Bethlen Gábor erdélyi fejedelem jóvoltából a magyar nemesség közé emeltettek, és ismét nekem, akinek a mai maradék-Magyarországon több első fokú rokonom él, kiterjedt atyafiságom Kőszegtől Nyíregyházáig lakja meg - elnézést - a flekken országát, nos, nekem vajon szükségem lenne, hogy csalafinta ukránhoz és a minden hájjal megkent oroszhoz hasonlatosan hetedik leágazású fiktív rokont keressek, esetleg éppen az Aczél úr köreiben?
Szülőfalumtól 3-50 kilométeres körzetben született Barabás Miklós, báró Apor Péter, Mikes Kelemen, Kriza János, Benedek Elek, Bölöni Farkas Sándor, Baróti Szabó Dávid, Gábor Áron, Dózsa György, hogy csak a jelesebbek közül említsek néhányat.
Vajon mit gondolnak ezek az urak, csak a szomszéd népek méltóságára kell tekintettel lenni, engem és milliónyi társamat a tévé képernyője révén a saját otthonomban lehet megalázni, a nemzet amúgy is többször megcsonkolt testéről végleg amputálni?
No, nem!
Bízzunk azért abban a 277 000 hiteles aláíróban, higgyük, hogy a referendum idején rokonaik, barátaik, helyi közösségeik révén megtízszerezik önmagukat, és megteremtik számunkra azt a lehetőséget, hogy ne idegen állampolgárokként tagolódjunk be abba az Európába, ahol erdélyi eleink tömegesen oskoláztatták valaha magukat, hanem mint ők, hungarusként, magyarként válthassunk villamosjegyet Budapesten vagy Berlinben.
Sylvester Lajos