Riport: Csata a Vargyas-szorosért

2004. szeptember 23., csütörtök, Archívum 2003–2007

A Székelyföld egyik legismertebb, legvonzóbb természetvédelmi területe minden bizonnyal a Vargyas-szoros. Alig van olyan háromszéki természetjáró vagy a természetbe olykor kijáró - a kettő ugyanis nem egy kategória! -, aki nem fordult volna meg a Vargyas-szorosban, a híres Orbán Balázs-barlangban, vagy ahogy még többen emlegetik, az Almási-barlangban. A turisztikai érdeklődés e kistérség iránt évről évre egyre nagyobb, így a Dénes István geológus, barlangkutató által irányított baróti Elveszett Világ Egyesületnek értelemszerûen mind több a dolga, mert a kirándulók áradata mifelénk szükségszerûen azzal jár, hogy egyre nagyobb a pusztítás, rombolás is, ugyanakkor önkényeskedő juhosgazdák legalább akkora kárt okoznak, mint egy sereg látogató. Ezért aztán a sziklaszoros és környéke minden szépsége mellett egyben lehangoló, figyelmeztető látvány: így nem mehet tovább! A bányászvárosban és környékén szeptember 21-26. között országos rangú barlangászati rendezvényt, tudományos, szpeleológiai értekezletet tartanak, amelynek megszervezését Dénes Istvánék nem csak azért vállalták, mert erre kötelezi őket három és fél évtizedes barlangászati múltjuk, hanem azért is, hogy ezen a szakmai fórumon (is) megkongassák a vészharangot: emberek, baj van a Vargyas-szorosban, ha nem fokozzák védelmét, ha a hatóságokban s az emberekben nem tudatosul, hogy természeti értékek egész sora veszélyeztetett, akkor az utánunk következőknek csak fényképen lehet majd megmutatni az egykor festői völgyet.
Növekvő turizmus
Vargyasról jobbra fordulva, a falu nevével azonos völgyben erdei út vezet az Almási-barlang felé, melynek már a legelején jókora színes tábla jelzi három nyelven: természetvédelmi terület következik. A gidres-gödrös, köves út járhatósága nagyjából az időjárástól függ. Pár kilométerrel feljebb egymás után két gazdaság is felbukkan (a rezervátum kellős közepén meszet égetnek, juhokat tartanak, fát vágnak), noha - amennyiben nálunk nyugati szigorral tekintenének a környezetvédelemre - a tulajdonosoknak és létesítményeiknek semmi keresnivalójuk sem lenne itt. De hát ők egy bő évtizede köszönik szépen, jól elvannak, senki sem háborgatja őket. Elvégre a Vargyas-szoros is a korlátlan lehetőségek hazájában fekszik, melyben különösen nagy becsben tartják a mioritikus szemléletmódot, a ,,csobán? nagyobb úr a rendőrnél meg a polgármesternél.
De vissza a fák árnyékába: felfelé haladva a Vargyas-patak mentén, a Persány-Rika-hegység északi csücskében felbukkan előbb a Hollókő, majd az Ejtőkő, s végül a két Mál-tető. Otthonos látvány nem csak a területet évtizedek óta ismerőknek, hanem az új látogatók számára is. Ezt bizonyítja, hogy mind többen, ezrek és ezrek keresik fel, egyre több a magyarországi kiránduló is. Dénes István baróti geológus, barlangkutató, a helybéli Elveszett Világ Természetvédő és Barlangász Egyesület vezetője lassan negyven éve jár az egyszerûen Völgyként emlegetett sziklaszorosba, s több mint három és fél évtizede folyamatosan rajta tartja a szemét, dolgozik érte változó társaival együtt. Hiszen az idők során a régiek lemorzsolódtak, helyettük mindig újak jöttek. De ő maradt, s belső késztetésből olyan munkát végez önkéntesként, melyet még pénzért is csak nagyon kevesen vállalnának.
- Másfél évtizeddel ezelőtt gyakorlatilag ismeretlen volt ez a terület, s az, hogy rendszerváltás után egyre több ember jön ide, annak is tulajdonítható, hogy turisztikai hírneve lett a szorosnak - magyarázza egy rövid szurdokbéli terepszemle után Dénes István. - Az elmúlt években filmeket készítettünk, amelyeket többször sugároztak a nagy nézettségû magyar adók, és már az interneten is nagyon sok ember tud egyre több információt szerezni. Az ide látogatók egy olyan vidéket látnak, amely rendkívül tetszik nekik, főleg a külföldieknek, és így is tovább terjed a szoros híre. A barlangkutató szerint a turistákat az vonzza leginkább, hogy ezt a területet össze sem lehet hasonlítani a Békási- vagy a Révi-szorossal, de még a Tordai-hasadékkal sem. Itt ugyanis még megmaradt a természetes környezet, és ez nagy részben az erdővidéki természetvédőknek is köszönhető, illetve nagy részben nekik tulajdonítható, mivel már 35 éve tevékenykednek itt, 1970-től (akkor alakult meg az első barlangászkör) rendszeresen járnak ide. - Már akkor szívünkön viseltük ennek a területnek a sorsát - fûzi hozzá -, noha abban az időben még nem volt divat a környezetvédelem, és mindig azon voltunk, hogy összeszedjük azt a szemetet, hulladékot, amit itthagytak a turisták, vagy mindig építettünk valamit, hogy könnyebb legyen a közlekedés a szorosban.
A hetvenes években felújított függőhidak már nem feleltek meg a tömegturizmus igényeinek, így a kilencvenes években a baróti fiatalok által megalakított Elveszett Világ Egyesület nekifogott a turistaösvények rendbetételének, 2002-ben pedig az új függőhidak elkészítésének. Sokak segítségével és rengeteg önkéntes munkával sikerült megteremteni a mostani három átkelőhelyet: egy függőhíd feszül a Vízkeletnél, egy másik a Félszigetnél, és feljebb, a Lócsûr-barlang előtt egy palló könnyíti az átkelést. A hidakat viszont folyamatosan rongálják, megtörtént, hogy valaki leszerelte és elvitte róluk az átszorító kapcsokat. - Az emberek nem ismerték fel, hogy mindez értük épült, azért, hogy bármikor át tudjanak kelni a patakon, s nem azért, hogy a fiatalok mutatványokkal szerepeljenek a lányok előtt - mérgelődik a geológus, hozzátéve, hogy a nagy többség viszont méltányolta, hogy elkezdődött a szoros turisztikai hasznosítása. Úgy véli, nagyon nehéz megőrizni a számos természeti értéket, biztosítani, hogy érintetlenül maradjon a táj, a növényzet, a sziklaformációk, ugyanakkor turisztikailag is hasznosítani a Vargyas-szorost.
Értékes mészkősziget
- Annyira gazdag ez a vulkanikus környezetben, a Hargita lábánál fekvő mészkővidék, olyan, akár egy karsztos sziget - ismerteti Dénes István az 1000 hektárnál nagyobb kiterjedésû természetvédelmi terület jellegzetességeit -, melyben állattani (például itt van a Keleti-Kárpátok egyik legnagyobb denevértelepe), botanikai különlegességek egész sora található (a védett növények közül az alábbi fajokat említik: zergeboglár, turbánliliom, farkasboroszlán, medvehagyma, kék nőszirom, réti kardvirág, kései szegfû, Teleki-virág és tiszafa, de újabban más, nagyon ritka fajokat is felfedeztek). A négy kilométer hosszú sziklaszoros barlangjainak nagy részét viszont ,,ripityára verték?. Jelenleg 124 barlangot leltároztak fel (összhosszúságuk mintegy 7,5 kilométer), köztük lezártakat is, ahol még épek a cseppkőképződmények. A szoros őslénytani szempontból is fontos (főként a barlangi medve csontjai, koponyái kerültek elő nagy számban, de ismert még barlangi oroszlán-, illetve hiéna-, gyapjas orrszarvú- és óriásszarvas maradvány is), sajátos a barlangok ásványvilága, földtani felépítése, számos kövületlelőhely található. Régészek számára is van kutatnivaló: 40 barlangban lehet archeológiai leleteket találni, olyan fontos, ritka dolgok kerültek elő az utóbbi években, amelyek szenzáció számba mennek a szakmában. Az ősembertől kezdődően egészen a középkorig tanyáztak a barlangokban; a legrégebbi régészeti anyag a pattintott kőkorszakból való, a musteri, Neander-völgyi ősember 150-170 ezer éves, nagyon jellegzetes szerszámai kerültek elő, 1992-ben pedig egy igen értékes vaskori bronzleletre bukkantak.
A Vargyas-szoros legnagyobb barlangja (1527 méter hosszú), a már említett Orbán Balázs-barlang (Kőlik, Nagybarlang, Homoródalmási barlang) Erdély legelső, Fekete István Udvarhelyszék földmérő mérnöke által 1835-ben feltérképezett barlangja. A történelem folyamán a környék lakossága veszélyben a szurdokvölgy barlangjaiban húzta meg magát, ezt igazolják az Orbán Balázs-barlang és a Tatárlik bejáratánál kövekből épített védfal-maradványok. A jelentősebb barlangok között említik továbbá a Lócsûr, Kőcsûr, Vízkelet, valamint a Lublinit-, Medvék-, Cseppköves-, Gábor- és az Aktív-barlangokat. Különösen szépen hangzik némely sziklaformáció neve, de igen gazdag az Almási-barlanggal kapcsolatos mondavilág is.
Környezetrombolás a köbön
Elég letérni az erdei útról a Hidegaszó patakánál, és az Alsó-Mál alatti réten (amely civilizált viszonyok közepette igen jó sátorozási hely lenne), máris szembetûnnek a gondok: lépni sem lehet a juhürüléktől, s a Vargyas mentén felállított szemetes nejlonzsákok mellett széthajigálva a sok hulladék. Miután ugyanis a kirándulók vagy a természetvédők összeszedik a szemetet, jönnek a kiéheztetett pásztorkutyák, s élelem után kutatva szétszedik a zsákokat, majd szanaszét hordják a maradványokat. Vannak több négyzetméternyi részek, amelyek kifejezetten szemétdomb jellegûek, s az egész olyan, mint Kőmûves Kelemen balladája: amit nappal összegyûjtenek, azt éjjel következetesen széthordják az ebek. De maguk a turisták sincsenek biztonságban, az állatok olykor a sátrakat is szétszedik, megharapják a látogatókat, arról nem is beszélve, hogy a juh- és kecskeinvázió miatt minden le van rágva, kullancsok hada sorakozik a fûben. Ez tehát egy pazar természetvédelmi terület bejárati kapuja a Székelyföldön.
A két Mál-tető fehér szikláival őrszemként vigyázza a szurdokot, csak a ,,csobánok? teljhatalmával szemben tehetetlenek. A klasszikus séta egészen az Almási-barlang bejáratáig tart, ám helyenként szembetûnő a rongálás, a szemét.
- Nagyon szépen hangzik, hogy idegenforgalom, természetjárás, de sajnos, ami itt történik, azt nem egészen lehet ebbe a kategóriába belefoglalni - körvonalazza a pusztítás természetrajzát Dénes István. - Itt az embereknek még nincs igénye arra - sommáz keserûen -, mint nyugatabbra, vagy akár már Magyarországon is, hogy azért menjenek a természetbe, hogy annak szépségeit csodálják, tiszta levegőt szívjanak, hallgassák a patakvíz csobogását. Itt az emberek nagy része azért jön ide, hogy zabáljon, igyék, üvöltözzék, hogy kitombolja magát. Sőt, egyesek még bocsánatot is kérnek, ne haragudjunk, de most szabadultak ki az irodából és ki kell tombolniuk magukat. És kikelnek emberi mivoltukból olyanok, akik otthon, a munkahelyen úriembernek néznek ki? Az ilyen vasárnapi kiruccanások vagy piknikezések résztvevői teljesen természetesnek veszik, hogy itthagyják szemetüket, mert jönnek a természetvédők és ők összeszedik, leviszik, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. Látványos a rombolás: szinte mindenkinek olyan érthetetlen kényszere van, hogy amit a kezével elér, azt letépi, letöri, tönkreteszi. A turisták nagy kárt tesznek a szorosban - folytatja -, barlangokban táboroznak, felfüstölik a falakat, otthagyják a szemetet, a konzervdobozt, összetörik az üvegeket. Ennek most próbálunk véget vetni, azt szeretnők, hogy csak itt, alul, a bejárati részen lehessen táborozni, és kizárólag sátorban.
Egyébként a degradálódás mértéke óriási, már annak is feltûnik, aki 1989 előtt ismerte a szorost, netán többször járt errefelé. Hatalmas mennyiségben vágták ki az Alsó-Mál oldalában a fákat (mészköves területen az erózió így könnyen végez a talajjal, fa ott soha többé nem nő), a legeltetés mértékéről nem is beszélve. Régebb ez egy ,,tiltott övezet? volt, itt nem lehetett ,,annyira pancsolni, mint máshol?, mert a karhatalom élénken figyelte, és ez paradoxális módon jót tett a területnek. Mivel a belügyesek irtóztak a tömegtől, amikor már nagyon sokan kezdtek lenni, gyakorta ,,hazasuppolták az embereket?. Ezt természtesen senki sem sírja vissza, de azt sokan és határozottan szeretnék, hogy véget érjen a környezetrombolás, s ehelyett civilizált, értékmegőrző turizmus legyen.
(folytatjuk)
Mózes László
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép
2004-09-23: Archívum 2003–2007 - :

Hírsaláta