KOVÁCS TERÉZ, Sepsiszentgyörgy. Nagyon bántott, amit a Reménység Nyugdíjasklubban kirobbant pénzvitáról az újságban olvastam, mert van ugyan tízszázaléknyi igazság a panaszban, de 90 százaléka nem az, és azt a sok szépet, amit a kárpátaljai úton láttunk és átéreztünk, száz liter borvízért sem érdemes utólag beszennyezni. 67 éves vagyok, de ha nincs Ráduly Gitta és Bogdán Bertalan, valószínûleg soha nem jutok el a Vereckei-hágóra, amely minden magyar embernek szent, nem is kiránduló-, hanem zarándokhely. Az volt a baj, hogy Bertalan nem számolt el nyomban - de hát minden értelmes ember felfogja, hogy az úton van pluszköltség, és ha nincs Bertalannál az a saját zsebpénz, talán be sem engedtek volna Munkács várába, amilyen cirkuszt csinált az az ukrán nő. Én pedig azért mentem, hogy Munkácsot és Vereckét lássam, nem egyébért. Kár bizony foltot ejteni a klubon, amikor minden kiránduláson olyan remekül érezzük magunkat, rengeteg szépet látunk, élményekben részesülünk, ami talán nem nagy ügy annak, akinek családja és elfoglaltsága van, de sok özvegynek - nekem is - sokkal nehezebb lenne az időskori egyedüllétet elviselni a klub nélkül. Az elnöknő valóban szigorú kissé, de annyi mindent szervez, amiért hálásak lehetünk és vagyunk is, hogy ez minket, egyszerû tagokat nem bánt, hiszen akinek anyja nincs, annak azt is ő pótolja. Bertalant pedig pénzeltérítéssel vádolni egyenesen nevetséges: hát aki negyven évig volt főkönyvelő, és soha nem volt ügye a pénz miatt, talán nem áll oda vénségére száz forintokat csalni. Jobban szerettem volna azt is, ha az általunk megválasztott pénztáros előbb nekünk mondja el a kifogásait, mikor lemond - hiszen minden családban, közösségben van veszekedés, de aztán csak elsimul. Kilenc éve együtt vagyunk jóban-rosszban, ezt szeretnénk megőrizni. De most ott tartunk, hogy mindkét szervező sértve érzi magát, Bertalan vagy segít nekünk máskor, vagy nem, Gitta pedig le akar mondani. Hát érdemes volt, mikor mindenki alig várja már a következő kirándulást?
HOLLÓS K. KATA, Sepsiszentgyörgy. Érthetetlen, hogy új személyi kártya igénylésekor a lakossági nyilvántartóban miért tartják vissza az eredeti lakásszerződést, telekkönyvi kivonatot, születési bizonyítványt és az útlevelet, hisz ezek másolatát is be kell nyújtani. Netán nem tudják összehasonlítani az eredeti iratokat a másolattal? Tanulhatnának az útlevélosztályon dolgozó kollégáktól, akik azonosítás után ellenjegyzik a másolatokat, és minden eredeti okmányt azonnal visszaadnak.
TORDAI ÁRPÁD bibarcfalvi és ANDORKÓ IMRÉNÉ vargyasi olvasóinknak nagyon köszönjük a Józsa családról írottakat, leveleiket továbbítottuk a debreceni Almási Gézának. Ú Megköszönjük ugyanakkor a lapunk honlapján levő vendégkönyv látogatóinak a bejegyzéseit, néhány apróságra azonban felhívjuk a héten igencsak nekitüzesedett bírálóink figyelmét, ámbár ezekre talán maguktól is rájöhettek volna, ha nem csak a vendégkönyvet lapozgatnák. Közlési vágyuk érthető, ám ehhez elsősorban tényekre van szükség (a legvaskosabb jelző sem helyettesít egy érvet), továbbá a pontos névre és címre is, mert a véleményalkotás ugyan szabad, de úgy ér valamit, ha vállalják is, igaz, tisztelt ,,bb? úr (vagy hölgy?) a freemail ,,utcából?? Akinek egyetlen hozzászólását sem töröltük, ezt kikérjük magunknak (pedig bizony elég útszéli a hangnem, de ezzel inkább önmagukat minősítik a hozzászólók). Az egyébként minden lapszámon szerepel, hogy ,,a szerkesztőség véleménye nem mindig azonos a szerzők véleményével?, ami pedig az RMDSZ állítólagos pátyolgatását illeti, ajánljuk figyelmükbe (csak erről a hétről) a szeptember 20-ai, 21-ei és 23-ai vezércikkeket, kettőt éppen a sokat szidott - ám-lám, az olvasók és szavazók körében mindennek ellenére népszerû - Magyari Lajos tollából. Lehet, hogy ezt sokan keveslik, az viszont bizonyos, hogy az RMDSZ sokallja. Ennek ellenére lehetne növelni az adagot, és szívesen teret adunk olvasóink meglátásainak, főként az önök által hiányolt objektív, tárgyilagos, elfogulatlan szerzők mélyenszántó gondolatainak és a bajok gyökerét feltáró elemzéseinek, valós megoldást kínáló tanulmányaiknak - a gatyában kotorászásnak azonban nem, a Háromszék ugyanis egyrészt tiszteli a magánéletet (még a politikusokét is), másrészt nem hiszi, hogy az efféle leleplezések segítenének a megye elmaradottságán. Avagy előbbre vitte Amerikát a Lewinski-ügy? Világhálós urak, hölgyek, fájlalhatják, hogy nem érjük fel az önök derékon aluli minősítéseinek színvonalát (és itt most bocsánatot kérünk azoktól, akik valóban vendégként léptek be honlapunkra), de ahogy önök is tudják, mi már nem fogunk kivetkőzni önmagunkból.
Tisztelettel: a Háromszék szerkesztősége
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.