Türelmetlenek a szurkolók, vagy inkább eredménycentrikusak, amikor a lelátóról nem mindig udvarias csomagolásban ,,dobigálják? mondandójukat a kispad felé. Megértjük őket, fáj - mert nekünk is fáj - a csapat veresége, nem tetszik az együttes elgondolás nélküli, kiforratlan, széteső játéka? Na de legyünk tárgyilagosak: lehet-e rövid két, két és fél hónap alatt a széthullott (hadd ne mondjuk, szétvert) volt B-osztályos keret hazai játékosokra támaszkodó részéből - ebben benne foglaltatnak az öregek és az ifjúsági korosztályból jövők vagy még mindig ifjúsági korosztályúak is - ütőképes csapatot összehozni, olyant, amilyenre a szurkolók vágynak, amilyent a labdarúgóbarátok szeretnének?? És menjünk tovább: a hazai ,,öregek? egy részét eladták (lásd a két Fodort, Hadnagyot, Suciut), a másikat, mint például a magyar NB I-ben is játszott Bodor Istvánt meg sem próbálták visszahívni, pedig ma is jobb erőnlétnek örvend, mint több aktív játékosa a csapatnak, a tehetséges ifjúságiak sora (libasora s nem kettes vagy hármas rendje) pedig rövid, nagyon rövid - mint a mesebeli kurta farkú malac farka -, s ami még szembetûnő az ő esetükben: mind technikai, mind taktikai téren sok még a tanulnivalójuk, s ez csak logikus, hiszen évek teltek el anélkül, hogy komoly bajnokságban szerepeltek volna? A sors fintora, hogy éppen annak kell szembenéznie a fiatalítással, a frissítéssel és az ily módon történő csapatépítéssel, aki iskolai szinten az utánpótlást nevelő munkáért felelt és felel. Mert bárki bármit is mondjon, igazából csak az Iskolás Sportklub égisze alatt zajlott utánpótlás-nevelés, ami a Futball Club háza táján történt - az évek hosszú során -, arról jobb nem beszélni. Mert az nem utánpótlás-nevelés, hogy az Iskolás Sportklubtól átigazolták ificsapataikba a gyerekeket, a szakemberek kezéből a nem szakképzett emberek kezébe?
A szentgyörgyihez hasonló hajóban evickélt a kézdivásárhelyi labdarúgóutánpótlás-nevelés is. Nem véletlenül sóhajt fel a lelátó, s emlékezik nosztalgiázva Pitó és Gáll tanárokra? Kézdin ráadásul menet közben az Iskolás Sportklub labdarúgó-szakosztályát is felszámolták (tudom, újraindult)? Maradt minden teher a KSE vállán, az pedig úgy cipelte, ahogy tudta? Ezt a hogyant tükrözi a C-osztályos csapat.
Tévedés ne essék, se itt, se ott nem a született tehetséggel - az hál? istennek, adott - volt és van gond, hanem e tehetségek gondozásával, nevelésével, sáfárkodásával, menedzselésével, ha így jobb. Mindkét C-osztályos csapatunk ma saját főztünket eszi. Olykor galuskásan, olykor keserûen? Menet közben ízesítenek, minőséget javítgatnak? s mi kitartóan biztatunk mindenkit: csak türelem, csak türelem, lesz ez még jobb is. Így igaz, vagy legalábbis így kellene hogy igaz legyen?
Na de menjünk tovább, mert ez az utánpótlás-nevelés továbbgyûrûzik, és meghaladja a két város határát, a kézdivásárhelyi kihat egész Felső-Háromszékre, a sepsiszentgyörgyi az egész Olt mentére, sőt, elér Zágonig? Na, ne mondják, hogy nem! Vessenek csak egy pillantást a D-osztályos csapatok játékoskereteire? Tele vannak egykori, lassan-lassan második (van, aki harmadik) fiatalságát élő játékosokkal. Saját nevelésû labdarúgót - természetesen futballistára gondolunk, és nem labdát rúgó egyénekre - kevés, nagyon kevés egyesület sorolhat fel. Évek óta a megszokott játékosok - nevük jól az elménkbe vésődött - cipelik hátukon a D-osztály, a megyei bajnokság csapatait. Meddig még? Mert az ő pályafutásuk, második fiatalságuk is véges!? És akkor mi lesz? Abbahagyjuk?! Ez a könnyebb megoldás, és az olcsóbb is!
Hogy ne kelljen újra és újra elviselni a sors fintorát, még ma kezdjék el az illetékesek - felelősséget kell éreznie a megyei labdarúgó-szövetségnek is, lépnie kell tehát, ha nem akar csapatok nélkül maradni - az utánpótlás-nevelés új vágányra terelését, ki-ki a maga portáján. Még ma, mert holnap már késő lesz. Az idő rohan, s nem hullat kegyelmet, csak könnyeket fakaszt.
(Nagymohai)
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.