Évek óta szorongva figyelem a Szemerja patak völgyében szervezett tömegrendezvények végkimenetelét, legyen az sörünnep, majális és egyéb néven átöröklődött munkás-paraszt megmozdulás vagy éppenséggel ártatlannak tûnő iskolai kirándulás. Egy ilyen több tíz (száz) résztvevős esemény után rendszerint kompakt szemétszőnyeg marad a réten, amit soha senki felelős nem gyûjt össze (lásd például a 4-es kilométerkő alatti patakpartot a nyári színpad környékén).
A mostani legújabb eset sem sokban különbözik az eddigiektől, talán annyi a szépséghibája, hogy alig két hete néhány barátommal egy délutánt azzal töltöttünk, hogy a helyszínen a Pap kútja alatti placcon, illetve a forrástól jövő csermely partján összeszedtük a szemetet, így nagyon tiszta képet kaphattam a szemét keletkezésének folyamatáról. Már másodnap megjelentek holmi sunyi flekkenezők, akik közül a legelvetemültebb még a társait is lebeszélte arról, hogy a miccsalátétül szolgáló hablemez lapot hazavigyék, ami aztán a világ legtermészetesebb módján a vízfolyást szegélyező bokrok alján kötött ki. Pontosan ott, ahonnan a legnehezebb kiszedni. Ezután naponta újabb és újabb szemetek jelentek meg a réten és a bokrok árnyékában, akik a pecsenyézést követően hátrahagyták a nem ehetőt.
A minap, szeptember 24-én délután pedig szomorúan konstatálhattam, hogy az elmúlt 24 órában bekövetkezett egy iskolai kirándulás. Több tucat mûanyag zacskót, csokis kiflis, nápolyi szeletes, vivás, ollás és egyéb mûanyag kajás csomagolóanyagot hordozott a szél, legalább öt, sztaniolba és papírba csomagolt félig rágott szendvics csábította az erdő lakóit, szanaszét hevert egy csomó feles és negyedes mûanyag flakon, és vagy tíz félig ivott tetrapak iskola-tejesdoboz is virított, igazi névjegyeként egy tanintézménynek. A szemét fele egy improvizált tûzhelyen volt, ahol a tetrapakdobozok egy részétől meg sok szerves hulladéktól égetés útján próbált megszabadulni valaki, de nem volt elég kitartása. A hevenyészett tûz alighanem még a csoport távozása előtt magától kialudt, és a sok alig megpörkölődött szemét azután méltán kínozhatta a közeli juhászkutyák fantáziáját. A csermelyen át az erdőbe vezető ösvény mente újabb borzadállyal szolgált, ugyanis a vízbe hajított mûanyag zacskók és szendvicsek mellett ott úszott a környék összes bánáti sáfránya, több száz szál szép lila kikericsszerû virág. Lehet, hogy sajnálat ébredt a buzgón taroló, de a csokrokat hazavinni már nem akaró gyerekekben, és mi sem nyilvánvalóbb, mint hogy egy letépett virágszálnak vízre van szüksége, de ezt a szép gesztust aligha díjazta a kis vízhozamú csermely élővilága - lévén, hogy ennek a liliom- vagy nősziromfélék családjába tartozó növénynek, akárcsak több veszélyesebb rokonának, vízben jól oldódó méreganyagai vannak.
De maradjunk a gesztusoknál. A virágokat lehalásztam, a szemét viszont maradt a helyén, hogy bárki véleményezhesse, netán játsszon el a gondolattal, hogy azt összegyûjti. Nem egy könnyû feladat, amiről a Váradi József, Mikes Kelemen és a Kós Károly iskolák azon lelkes diákjai és tanerői tudnának mesélni, akik az elmúlt öt évben civil szervezetekkel karöltve háromszor is belefogtak e hálátlan hazafias munkába. Szinte bûn egy lapon említeni ezen dicséretes tényeket a tárgyalt esettel.
Iskolák és diákjaik törik magukat a jó oldalon, ahol szinte ûr van hivatali részről is manapság, ugyanakkor mások a rossz oldal kocaturista táborát gyarapítják. Abszurd helyzet, épp ezért a megyei tanügy figyelmébe is ajánlom ezt az ominózus kirándulást (ismétlem, nem ez az első ilyen eset), hátha termékeny vitákat szül szakmai körökben.
Annyi biztos, valami nincs rendben a környezetismeret és környezetgazdálkodás oktatásának hatékonysága terén, de az is, hogy aki gyerekként tetrapakszemetet dob a patakba egy iskolai kiránduláson, anélkül hogy megrovásban és felvilágosításban részesülne, az felnőttként tiszta lélekkel a mérgező vegyi anyagokkal folytatja, mihelyt az érdeke úgy kívánja.
Barti Levente
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.