Nyílt tér: Látogatóban az istenek hegyén

2004. október 1., péntek, Archívum 2003–2007

,,...S azért ott laknak mégis az Olümposz
fényes tetőin...? (Euripidész)
Az Erdélyi Kárpát Egyesület három­széki osztályának szervezésében idén, az olimpia évében tizenkilencen ju­tottunk el Görögország legmagasabb hegyére, az antik, görög istenek lak­helyére, az Olümposzra.
A hegység Görögország északi részén, az Égei-tenger partjától néhány kilométerre található, szép időben már a közeli strandokról is jól láthatóak a gyakran felhőbe burkolózó, hatalmas hegyvonulat hófehér sziklái.
Mi autóbusszal közelítettük meg a hegyet, a szép hegyi település, Lito­horó után szerpentineken jutottunk Prioniába, az 1100 méteren található kiindulópontig, ahol autóparkoló, néhány eligazító tábla és víz is található. Ez a hely egyben az 1937-ben létrehozott Olümposz Nemzeti Parknak is a bejárata. Ez volt az ország első nemzeti parkja. Prioniából jól követhető jelzéseken indultunk el. Az ösvény kezdetben erdőben halad, majd ahogy egyre emelkedik, úgy fogyatkozik a növényzet, és kb. kétórai gyaloglás után megjelennek a hegység méltán híres, kopár csú­csai. További félórás nehéz kapasz­kodó után elértük a Szpiliosz Agi­patosz menedékházat. Közben nagyon sok turistával találkoztunk, sajnos, közülük többen láthatóan rosszul viselték a nem mindennapi megterhelést, elfáradtak, vagy megsérülhettek, mert társaik hátán vagy több társuk segítségével próbáltak lefelé ereszkedni. Mi valamennyien feljutottunk a menedékházhoz, ahol elfogyasztottuk ételünket, majd nekivágtunk a Mitikaszhoz (a hegység legmagasabb csúcsa) vezető, piros sávval jelzett útnak. Kezdetben még néhány fenyő, dacolva minden nehéz­séggel, ,,megpróbálta? biztosítani számunkra a tûző nap előli menek­vést, de az utolsó két óra mászás már végig a tûző napon, a kopár sziklákon történt. Fáradtságunkért bőséges kárpótlásban volt részünk, hiszen a táj lenyûgöző még a maga sivár­ságában is. Jobbra a tenger kékje, előttünk a vakítóan fehér csúcsok, az ég valószínûtlenül sötétkék keretében biztosították a továbbhaladáshoz szükséges energiát. A gerincen már könnyebben haladtunk, és nem­sokára elértük a Skala 2866 méter magas csúcsát. Innen két lehetőség adódott, megmászni a 2911 méteres, könnyebben elérhető Skoliót vagy nekivágni a 2917 méteres Mitikasz­nak. A társaság nagyobb része, köz­tük lányok és idősebbek is (a leg­idősebb közel a hatvanhoz!) az előbbi lehetőséget választották, négyen pedig az utóbbi mellett döntöttünk. Azt tudtuk, hogy a csúcsra először 1913-ban jutottak fel, de azt csak az első méterek után már kezdtük érteni, hogy ez nem csak az istenek iránti tisztelet és a tőlük való félelem miatt volt így. Nagyon meredek és nehéz kapaszkodón próbáltunk biztos fogásokat találni. A falban voltak biztosítások, de hiányoztak a kifeszített kötelek, ami - figyelembe véve a hegység látogatottságát és a csúcshoz vezető út nehézségét - elég furcsának tûnt (nálunk kevésbé nehéz helyeken is vannak láncok). Persze, így volt teljes a hegy meghódításának élménye, hiszen az utolsó 200 méter egy közel 500 méteres szakadék mellett vezetett, az időnként meglazuló kövek hang nélkül tûntek el az itt-ott még fellelhető hófoltok vagy a hatalmas kőtenger végtelenjében. A csúcsról nagyon szép volt a kilátás. Alattunk felhők gomolyogtak, melyek között néha átsejlett a tenger végtelenje. Jobbra és balra kopár hegycsúcsok, szürkésfehér kősziklák, hatalmas szakadékok és sziklafalak csillogtak a sziporkázó napfényben. A csúcsfotó elkészülte és a naplóba való beírás után közel húsz percet töltöttünk ott, közben felidézve Zeusz kicsapongásait, Héra félté­kenységi jeleneteit, Prométheusz emberbarát tetteit, Héraklész rendkívüli történeteit.
Miután elfogyasztottuk az otthonról hozott csokit, visszaindultunk a csapat tagjaihoz. Az ereszkedés jóval nehezebb volt, pókemberekként tapadtunk a sziklákhoz, vigyázva minden mozdulatnál... Az autóbuszhoz kevéssel sötétedés előtt érkeztünk meg, poros bakancsokkal, fáradtan, de egészségesen és az átélt élményektől boldo­gan. A sors iróniája, hogy az autóbusznál maradt sofőrök mindketten sántítva fogadtak, egyikük térdéből szivárgott a vér, kollégája pedig kificamította a bokáját.
Utunk itt nem ért véget, hiszen hazafelé még megmásztuk a Balkán legmagasabb hegycsúcsát, a Rila-hegységben található Musalát (2924 méter), ahol szintén nagyon jó időben és csodálatos élményekben volt részünk. Az egész út során egyetlen negatívummal szembesültünk, és az a román-bolgár és bolgár-görög határon tapasztalható ultrabalkáni, riasztóan primitív, nyílt pénzrablás. Adó, ,,taxa?, ,,souvenir? néven annyi pénzt szednek össze, hogy józan ésszel nehezen felfogható. Ami pedig a Giurgiun való áthaladásért kifizetett 1 800 000 lejes ,,taxa transit?-ot illeti, úgy gondolom, hogy városatyáinknak is - akik egyébként tízmillió lejjel minket is támogattak - el kellene gondolkodniuk valami hasonlón, természetesen, csak a jelzett megye átutazóival szemben.
Köllő Zsolt
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép