Válaszlevél Sütő András íróhoz
Tisztelt Sütő András! Álmomban sem gondoltam volna arra, hogy Tamási Áron hajdani temetésének a körülményei körül keletkezett nézeteltérésünket, illetve véleménykülönbségünket (a témában kettőnk között még elmúlt év őszén lezajlott magánlevelezés után!) a nagy nyilvánosság elé tárja (Háromszék, 2004. szept. 4.). Ezen egyszerû oknál fogva kényszerültem arra, hogy magam is hasonlóképpen - a nyilvánosság előtt - válaszoljak.
Előzetesként azonban - kifejezetten az Olvasó tájékoztatására - közölnöm kell bizonyos információkat: magam is farkaslaki vagyok. Horribile dictu, Tamási Áron rokona. Sőt, temetésén, csíkszeredai segédlelkészként, szülőfalum akkori orgonistájának (Jakab Endre) a távolléte, egészen pontosan sorkatonai szolgálata miatt a kántori feladatkört is elláttam. Tehát a szó szoros értelmében szem- és fültanúja vagyok a korabeli eseményeknek s a kommunista román hatalom meg a rendkívüli körülmények teremtette fejleményeknek és hangulatnak.
Azt is fontosnak tartom elmondani, hogy Tamási Áront farkaslaki temetésén egyedül (!) az akkori helybéli plébános (néhai Birton István) búcsúztatta, aki ebben a minőségében számomra a történet koronatanúja. Halála előtt a búcsúbeszéd szövegét, a temetésről általa készített színes fényképalbumot, a koporsó vasúti útját igazoló két táviratot (MÁV és CFR), az anyaországban akkoriban megjelent néhány újságcikket és az egyetlen, Áron temetésével kapcsolatos levelet is - további megőrzés végett - rám testálta.
Tisztelt Sütő András, régi meggyőződésemet, miszerint Tamási holtteste nem fordult meg a dél-erdélyi Lupény vasútállomásán, továbbra is fenntartom. Az írásbeli bizonyító dokumentumok (és csak azok, nem pedig az ,,elszállt? - verba volant -, ma már nem ellenőrizhető szóbeli vallomások!), amelyek birtokomban vannak és megtekinthetők nálam, a következők:
Két eredeti távirat a MÁV-tól és a CFR-től. Nem hamisítványok ezek, s nem is ,,fetisizált hitvány papírok?, hanem megsárgult, kissé idő foga rágta korabeli bizonylatok. (A ,,hamisítvány? látszatát az keltheti, hogy a két táviratban a vagon számának három első számjegye nem egyezik. Viszont a korabeli tisztviselő ,,elírása? ellenére a táviratok tartalma tökéletesen megegyezik azzal, amit Tamási Gáspár a Vadon nőtt gyöngyvirágban a holttest utazásáról leír.)
Birton István plébános 1975-ben (!) keltezett, számomra ,,perdöntőnek? számító magánlevele, amelyet az Erdély-szerte közismert versmondónak (György Dénes) írt majdnem tíz (!) évvel a temetés megtörténte után, s amelyben - többek között - szó szerint ez olvasható: Kedves Dénes bátyám!? Tamási Áron földi maradványai hazaszállításával kapcsolatban is eléggé elterjedt felfogás volt, hogy előbb a Zsil-völgyi Lupényba szállították, s onnan került Udvarhelyre, illetve Farkaslakára. A budapesti MÁV igazgatósága táviratot küldött Tamási Gáspár címére Farkaslakára: CFR 162659. számú, 23 órakor (1966. június 7-én éjjel) induló vagonban via Lökösháza - Curtici 660 számú vonattal Tamási Áron holttestét technikai okokból közvetlenül fenti címre irányítottuk. (Egyidejûleg felkértük a Romtrans Bucure?ti-et Önnel érintkezést felvenni azzal, hogy az Ön által kifizetett fuvardíjat térítse vissza Önnek.) A Bucure?ti-i CFR igazgatósága június 8-án du. 17.30-kor küldött táviratában ez áll: Din Budapesta a fost expediat cu vagonul 156659 decedatul Tamási Áron la adresa Dvs. (comuna Lupeni raion Odorheiu, reg. Mure?, sta?ia Odorheiu). Vagonul a trecut azi frontiera Curtici. Lua?i leg?tura imediat cu sta?ia Odorheiu pentru îndeplinirea formalit??ilor. Ez a vagon 1966. június 9-én du. megérkezett Segesvárra, ahonnan este 8-kor csatolták a személyvonathoz és megérkezett Székelyudvarhelyre este 10 órakor. Azt mindenki jól tudja, hogy a vagonokat a rendező-pályaudvarokon csoportosítják. Nehezen képzelhető el, hogy ilyen rövid időben még a Zsilvölgyét is megjárja. Mindezeket személyes tudomásulvétel végett közöltem, hogy lássad, miként is állnak a dolgok. (Az álló betûvel írt és zárójelbe tett két kis szövegrészt Birton nem idézte - J. G.) A dolgok lényegén ezek az apróságok semmit sem változtatnak. Fő az, hogy ÁBEL véglegesen hazatért mindenképpen, s ott nyugszik, ahová végakarata szerint kívánkozott. (Lásd Kányádi Sándor T. Á. sírjára címû költeményét, amely a nagy író odisszeája véget érésének állít mûvészi emléket.)
Tamás(i) Gáspár (az író öccse, akit néhány évvel később én búcsúztattam) két könyve, amelyek közül az első (Vadon nőtt gyöngyvirág) 1970-ben, a második pedig 1982-ben jelent meg. Mint úgymond ,,legilletékesebb?, mindkettőben megemlékezik a temetésről, de a holttest lupényi ,,utaztatásáról? egy fél szót sem ejt, pedig hát (esetleg ilyen alcímmel: Ábel a halálban) érdekes és ,,regényes? részlete lehetett volna színes és akkortájt nagy sikert aratott írásainak. Gáspár bácsi, mint aki édestestvérként a budapesti temetési szertartáson is részt vett, a Vadon nőtt gyöngyvirágban a nagyon fontos időpontokra vonatkozóan ezt közli: az indulás ideje Budapestről 1966. június hetedikén este és az érkezés ideje a székelyudvarhelyi állomásra június kilencedikén este volt, és ezt az éjszakát a székelyudvarhelyi temető halottasházában töltötte (210. oldal). A második könyvben, illetve a bővített kiadásban, a ,,harmadik részt? szó szerint így indítja: Az írásom harmadik részét azzal kezdem, hogy megírjam a drága bátyám halála után történt eseményeket. Én azt hiszem, hogy senki sem illetékesebb erre az írásra, mint én, hiszen én vagyok a legközelebbi, aki erre az írásra hivatott, és részletesen ismerem az eseményeket (276. oldal).
No comment.
A sajtó hasábjain leírt közléseink összevetését és mérlegelését az általunk idézett bibliai igék jegyében (keressétek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz titeket) a magam részéről az Olvasóra bízom, Önt viszont írásmûvészete iránti őszinte nagyrabecsüléssel és a kisebbik testvér szeretetével szívélyesen köszöntöm.
2004. július 14.
Jakab Gábor, Kolozsvár
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.