Kultúra: A helyek szelleme

2004. október 2., szombat, Archívum 2003–2007

A két, párhuzamosan tartott városnapokon - Barót és Kovászna ünnepén - a szervezők a szórakoztatás mellett arra is gondoltak, hogy mûvészetekben örökítsék meg a helyek szellemét, s a szabadtéri vigalmak mellett meditálásra is késztessék a résztvevőket. Ennek nincs jobb módja és alkalma, mint kiállítások szervezése. Barót is, Ko­vászna is két-két tárlattal tisztelte meg önmagát: a képzőmûvészet képviselőin kívül Baróton a városka fotósai, Kovásznán a messze földön híres helybeli vadászai mutatták be aranyérmeket hozó csodálatos trófeáikat, megidézvén a Kárpát-kanyar rengetegeinek hangulatát, csaknem teljes kinegetikai értékû faunáját. Ezekről a ,,társkiállításokról? külön is érdemes lenne szólni, mi itt a képzőmûvészeknél maradunk.
1. Incze Mózes neve valószínûleg még nem cseng túl ismerősen az erdélyi mûvészetkedvelők számára, de tiszta lélekkel előlegezhetjük meg, hogy a fiatal, alig harmincesztendős festőt az erdélyi festészeti hagyományok legjobb folytatói között fogja jegyezni a szakma. Az 1975-ben Baróton született mûvész azt vallja, hogy indíttatását javarészt az erdővidéki hagyományoktól és szellemiségtől kapta, s ha sorsa messzire is vetette innen (a baróti általános iskolai évek után Marosvásárhelyen végezte a mûvészeti líceumot, majd a budapesti Magyar Képzőmûvészeti Egyetem festő szakán diplomázott, és Magyarországon, Isaszegen telepedett le), Erdélyhez való kötődése és hûsége töretlen, hiszen itt festi kiváló, újító szellemû tájképeit, teljes ciklust, sorozatot alkotott a Maros megyei Szent­­demeteren, s ezzel vívta ki mind az erdélyi, mind a magyarországi szakma elismerését. A baróti kiállításon bemutatott festményei az ugyancsak Ma­ros megyei Ehed nevû falucska határában készültek, e pusz­tuló, sorvadó tájon, mely a Nyárád és a Maros vízválasztója közelében fekszik. Mi újat tud mondani Incze Mózes az erdélyi tájról? Mindenekelőtt és mindenekfelett átlényegíti az eddigi látásmódot és ábrázolási formát: a lírából a dráma felé viszi a tájábrázolást. Szigorú és nagyon átgondolt szerkesztésmódjával, a színek-vonalak már-már puritán visszafogottságával szinte szuggerálja a kiüresedő tájak ,,fájdalmát?, a föld-ember kapcsolat tragikus válságát. Szinte minden festményén jelen van az ember (egy-egy állat, többnyire ló is), de e jelenléttel is szomorú történést mesél az alkotó, a szülőtáj lassú kiüresedését. Emberalakjai többnyire magányosak a pusztuló tájban, s ahol csoportosan ábrázolja őket (A visszanéző), ott is a nagy ,,világváltozás? tragikumát sugallják.
Különben egytől egyig gyönyörûek ezek a tájképek, csak szemlélésük közben el kell fogadnunk a másfajta látásmódot, az ábrázolás kegyetlenül szép tárgyilagosságát.
Mindent egybevetve: Ba­rót egy nagy piktort küldött a világnak, egy olyan töprengő, rendkívül tudatosan alkotó mûvészt, kinek munkásságáról sokszor fogunk hallani még.
2. Egy kicsit már hagyománnyá vált, hogy Kovászna városünnepén közös tárlaton mutatkoznak be a település képzőmûvész szülöttei. Idén hét alkotó munkáit láthatjuk a kollektív tárlaton, s egyiküket sem kell külön bemutatni, hiszen az erdélyi magyar festőmûvészet, grafika és textilmûvészet nagyszerû alkotóiról van szó, kik névjegyüket régen letették a közfigyelem és közérdeklődés asztalára. Sajnos, közülük hárman már nem lehetnek közöttünk - a ragyogó tehetségû textilmûvész, Gazdáné Olosz Ella, a grafikában jeleset alkotó Brósz Irma és a szerénységében nagyon rokonszenves festő és kerámiamûvész, K. Bardóczi Magda -, csak munkáikkal köszönhetnek vissza az úr 2004. esztendejében tisztelőiknek. Alkalom­adtán mindegyikük mûvészetéről szóltunk már, ahogyan nem kell bemutatni az örökkön kísérletező kedvû, grafikában, festészetben és kollázsban is egyaránt jelentőset alkotó Deák Barnát, a pontos és kifejező vonalak grafikus szerelmesét, Csutak Leventét, a Baász Imre kompozíciós világára emlékeztető Ethel Lukács-B?ia?t és a szép-szigorúan tájképező Jakabos O. Imolát.
Lehetne beszélni kovásznai képzőmûvészeti iskoláról? Ma még nem igazán, hiszen ahhoz valami olyasféle mozgalom kellene, mint az egykor volt nagybányai. Nyári táborozásokkal, a hely szellemének megidézésével. Nem elképzelhetetlen.
Magyari Lajos
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép