
A két, párhuzamosan tartott városnapokon - Barót és Kovászna ünnepén - a szervezők a szórakoztatás mellett arra is gondoltak, hogy mûvészetekben örökítsék meg a helyek szellemét, s a szabadtéri vigalmak mellett meditálásra is késztessék a résztvevőket. Ennek nincs jobb módja és alkalma, mint kiállítások szervezése. Barót is, Kovászna is két-két tárlattal tisztelte meg önmagát: a képzőmûvészet képviselőin kívül Baróton a városka fotósai, Kovásznán a messze földön híres helybeli vadászai mutatták be aranyérmeket hozó csodálatos trófeáikat, megidézvén a Kárpát-kanyar rengetegeinek hangulatát, csaknem teljes kinegetikai értékû faunáját. Ezekről a ,,társkiállításokról? külön is érdemes lenne szólni, mi itt a képzőmûvészeknél maradunk.
1. Incze Mózes neve valószínûleg még nem cseng túl ismerősen az erdélyi mûvészetkedvelők számára, de tiszta lélekkel előlegezhetjük meg, hogy a fiatal, alig harmincesztendős festőt az erdélyi festészeti hagyományok legjobb folytatói között fogja jegyezni a szakma. Az 1975-ben Baróton született mûvész azt vallja, hogy indíttatását javarészt az erdővidéki hagyományoktól és szellemiségtől kapta, s ha sorsa messzire is vetette innen (a baróti általános iskolai évek után Marosvásárhelyen végezte a mûvészeti líceumot, majd a budapesti Magyar Képzőmûvészeti Egyetem festő szakán diplomázott, és Magyarországon, Isaszegen telepedett le), Erdélyhez való kötődése és hûsége töretlen, hiszen itt festi kiváló, újító szellemû tájképeit, teljes ciklust, sorozatot alkotott a Maros megyei Szentdemeteren, s ezzel vívta ki mind az erdélyi, mind a magyarországi szakma elismerését. A baróti kiállításon bemutatott festményei az ugyancsak Maros megyei Ehed nevû falucska határában készültek, e pusztuló, sorvadó tájon, mely a Nyárád és a Maros vízválasztója közelében fekszik. Mi újat tud mondani Incze Mózes az erdélyi tájról? Mindenekelőtt és mindenekfelett átlényegíti az eddigi látásmódot és ábrázolási formát: a lírából a dráma felé viszi a tájábrázolást. Szigorú és nagyon átgondolt szerkesztésmódjával, a színek-vonalak már-már puritán visszafogottságával szinte szuggerálja a kiüresedő tájak ,,fájdalmát?, a föld-ember kapcsolat tragikus válságát. Szinte minden festményén jelen van az ember (egy-egy állat, többnyire ló is), de e jelenléttel is szomorú történést mesél az alkotó, a szülőtáj lassú kiüresedését. Emberalakjai többnyire magányosak a pusztuló tájban, s ahol csoportosan ábrázolja őket (A visszanéző), ott is a nagy ,,világváltozás? tragikumát sugallják.
Különben egytől egyig gyönyörûek ezek a tájképek, csak szemlélésük közben el kell fogadnunk a másfajta látásmódot, az ábrázolás kegyetlenül szép tárgyilagosságát.
Mindent egybevetve: Barót egy nagy piktort küldött a világnak, egy olyan töprengő, rendkívül tudatosan alkotó mûvészt, kinek munkásságáról sokszor fogunk hallani még.
2. Egy kicsit már hagyománnyá vált, hogy Kovászna városünnepén közös tárlaton mutatkoznak be a település képzőmûvész szülöttei. Idén hét alkotó munkáit láthatjuk a kollektív tárlaton, s egyiküket sem kell külön bemutatni, hiszen az erdélyi magyar festőmûvészet, grafika és textilmûvészet nagyszerû alkotóiról van szó, kik névjegyüket régen letették a közfigyelem és közérdeklődés asztalára. Sajnos, közülük hárman már nem lehetnek közöttünk - a ragyogó tehetségû textilmûvész, Gazdáné Olosz Ella, a grafikában jeleset alkotó Brósz Irma és a szerénységében nagyon rokonszenves festő és kerámiamûvész, K. Bardóczi Magda -, csak munkáikkal köszönhetnek vissza az úr 2004. esztendejében tisztelőiknek. Alkalomadtán mindegyikük mûvészetéről szóltunk már, ahogyan nem kell bemutatni az örökkön kísérletező kedvû, grafikában, festészetben és kollázsban is egyaránt jelentőset alkotó Deák Barnát, a pontos és kifejező vonalak grafikus szerelmesét, Csutak Leventét, a Baász Imre kompozíciós világára emlékeztető Ethel Lukács-B?ia?t és a szép-szigorúan tájképező Jakabos O. Imolát.
Lehetne beszélni kovásznai képzőmûvészeti iskoláról? Ma még nem igazán, hiszen ahhoz valami olyasféle mozgalom kellene, mint az egykor volt nagybányai. Nyári táborozásokkal, a hely szellemének megidézésével. Nem elképzelhetetlen.
Magyari Lajos
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.