
Rákóczi-emléktúrának szentelte idei legnagyobb vállalkozását a sepsiszentgyörgyi Dr. Kovács Sándor Cserkészcsapat, amikor felkerekedett, hogy végigjárja a kuruc fejedelemhez és szabadságharcához kapcsolható felvidéki zarándokhelyeket. Az idei egy háromévesre tervezett kirándulássorozat része volt, tavaly Mikes és Rákóczi kapcsán Zágonban és Rodostóban állította fel a csapat egyazon kopjafa egy-egy példányát, s jövőre kárpátaljai zarándoklatra indul, s ezzel kiteljesíti vállalását, a szülőhelytől a sírig végigkíséri a fejedelem élete és kultusza minden állomását. A csapat tagjai az alábbiakban élményeikről számolnak be, pár értesülésünket bocsátanók mindössze előre.
Negyvenöten ültek a zsúfolt autóbuszban, mely a csapatot idei emléktúrájára vitte, köztük heten a Szent György nevét viselő csapat tagjai. Két napot Makón, az ottani katolikus kollégium vendégeiként töltöttek, onnan járták végig Ópusztaszert, és megkerestek egy, a helyiek által elhanyagolt emlékmûvet Pusztaszer mellett az erdőben, az egyetlent abból a hetes együttesből, melyet nem pusztíthattak el a világháborúból győztesként kikerült hatalmak. Kiskunfélegyházán kitérőt téve nem hagyhatták ki a Petőfi és Móra Ferenc nevéhez fûződő emlékek, miként Cegléden sem nagy földink, Dózsa György emlékmûvének megtekintését, Egerben a várat és Gárdonyi sírját keresték fel, útba ejtették a muhi pusztát, ahol a tatárokkal szemben IV. Béla serege alulmaradt, valamint az ónodi országgyûlés helyét. A mai Szlovákiában Krasznahorka várának és az Andrássy-mauzóleumnak a meglátogatása szerepelt a programban, a Betlér-kastélyban nagy élményük volt, hogy ott minden érintetlenül áll, ahogy 1944-ben, mikor az Andrássy családot kiûzték onnan. ,,A megdöbbentő mégis az volt, hogy se ott, se egész Szlovákiában, Kassán sem, sehol egy magyar betût nem találtunk. Ráadásul a kassai Rodostó-házban egyetlen muzeológus sem tudott magyarul!? - meséli Gaál Sándor parancsnok. Következett Borsi, melynek kastélyában a fejedelem világra jött, mikor édesanyját utazás közben hirtelen meglepték a szülési fájdalmak A túra a sárospataki vár és a református kollégium megtekintésével zárult - immár újra magyar földön. Romániában még szerét ejtették az aradi vesztőhely, valamint a Szabadság-szobor, továbbá a máriaradnai kolostor és a dévai vár megtekintésének. No, de a látnivaló és a kirándulás akkor tölti be rendeltetését, ha élménnyé válik.
Déva
Déván megtekintettük azt a várat, melynek a falaiba a legenda szerint a kőmûvesek beleépítették Kőmûves Kelemen feleségének a testét. A várnak csak egy pár fala látható, azok is romos állapotban. Sajnos, annyira elhanyagolt, hogy felfelé csupán néhány kóbor kutya volt az idegenvezetőnk. A 300 méteres magaslaton épült várból egész Déva belátható, és a távolban a Maros kanyarog csodálatosan. A várat lőporraktárként használták, a háborúban felrobbant, mára a romok maradtak meg - írja Bod Botond.
Szeged
Zarándoklatunk második napján ellátogattunk Szegedre, Magyarország harmadik legnagyobb városába. Öröm töltött el, amikor elmentünk a szegedi dómba, melyet a Fogadalom templomának is neveznek. Építéséhez legenda fûződik, melynek valós alapja van. Amikor 1879-ben a Tisza elöntötte Szeged városát, szinte az egész lakosság hajléktalanná vált, és megfogadták, hogy egy nagy templomot építenek. Itt volt Magyarország legnagyobb harangja, tíz tonnát nyomott. Érdekes még az orgona, mely Európa második legnagyobb ilyen hangszere. Sikerült feljutnunk a dóm egyik tornyába, ahonnan beláttuk egész Szegedet. A város számomra felejthetetlen élmény - írja Máté Hunor.
Ópusztaszer
Két okból választottam Ópusztaszert. Az első, hogy bár sokszor megfordultam Magyarországon, Ópusztaszer valahogy mindig kimaradt a meglátogatott érdekességek sorából. A második, hogy a meglátogatottak közül valóban Ópusztaszer volt számomra a leghitelesebb, a ,,legmagyarabb? emlékhely.
Kezdeném a Feszty-körkép elemzésével. Egy teljes hitelességgel, pontossággal kidolgozott kép tárult elém, mely magával ragadott a honfoglalás már-már elhomályosodott korába. Fenséges érzés volt találkozni óhazánk megalapítójával, Árpád vezérrel. A körséta ideje alatt egy-egy lódobogás, madárcsiripelés, patakcsorgás hallatszott, mely a felsőkig fokozta a hely eredetiségének érzetét.
A honfoglalást megörökítő emlékhelyről kilépve megnéztünk egy múzeumszerû kiállítást, a XIX. századnak megfelelően berendezett, megörökített kis-, valamint nagyvárosi utcarészletet.
Az emlékparkot is meglátogattuk. ?si jurták, szerszámok, különböző természetvédelmi ritkaságok (állatok, növények) fogadták a kíváncsi látogatókat és a még kíváncsibb cserkészeket. A takaros kis paraszti házak után egy-két vásárfiát vásároltunk.
Nagyon fontos, hogy ellátogassunk ilyen emlékhelyekre, hogy tisztában lehessünk nemzetünk eredetével, küzdelmeivel és áldozathozatalával - írja Geréb Orsolya.
Pusztaszer
A zarándokút második napján meglátogattuk Pusztaszert, mely arról híres, hogy itt állították fel a hét millenniumi emlékmû egyikét 1896-ban. Ez volt a központi emlékmû. A többit az ország szélein helyezték el, ezek küzül az egyik Brassóban a Cenken állt. Sajnos, Trianon után a más országokban maradt emlékmûveket romba döntötték.
Nagyon felemelő érzés volt meglátni, megérinteni ezt az emlékmûvet, hiszen ez a hét emlékmû jelképezte az ország egységét. Amikor az ember meglátta, úgy érezte, újra nagy Magyarországon van, nem gondolt arra, hogy a másik hat emlékmûvet már lerombolták, mert a látvány visszarepítette az időben. Megjelent előttünk annak a napnak a képe, amikor az összes magyar egy nemzetként tisztelgett az emlékmû felavatásánál. Nagyon jó érzés volt, de tíz perc múlva ez az időutazás véget ért, Sanyi bácsi szólt: Lóra!- írja Varga Melinda.
Krasznahorka
Először a vár alatti mauzóleumot néztük meg. Első ránézésre semmi érdekeset nem ígér a kupolás épület, de ahogy belépünk, szemünk-szánk eláll. Az oltárkép tökéletes térhatással ábrázolja Szûz Máriát. Előtérben a két sír, Franciska és férje márványból gyönyörûen kifaragva. A mauzóleum fala különféle márványból van kirakva: vörös, fehér, szürke, és a legszebb a sárga színû. Hogy az összkép teljes legyen, a kupola apró mozaikokkal van kirakva.
A mauzóleum kertjéből már látható Krasznahorka büszke vára. Erős, robusztus falakkal, négy kiemelkedő bástyával, ahogy egy szikla tetején még ma is vigyázza a tájat. A várba felvezető út meredek, nehezen járható. A várban mûködő múzeumból a fegyvereket bemutató rész tetszett legjobban - ott volt a különleges díszítésû győzelmi kard, szakállas puskák, török, kuruc és labanc viselet, páncélok, kardok, csapdák, ágyúmakettek, és volt egy mozsárágyú is.
Tetszett az Andrássy-címer a felirattal: Non vedere, sed esse: nemcsak látszani, de élni. Lenyûgöztek az Andrássyak szobái, bennük az ízléses fényûzés. Érdekes volt látni a lőcsei fehér asszony arcképét (olajfestmény). Krasznahorka egy életen keresztül megmaradó élményt nyújtott - írja Kilyén Attila Örs.
Az Andrássy-kastélyról még: Az egyik legszebb emlékem Szlovákiából. Sok család birtoka volt, utoljára az Adrássyaké. Az alagsorban különböző trófeákat állítottak ki, többek között medvéket és egy elefántot is. Az Andrássyak nagyon gazdagok voltak. A kastélynak negyvennégy szobája és tizenkét fürdőszobája van. És az azokat díszítő csempedarabok mind különbözőek. Nagyon sok értékes festmény díszítette a falakat - írja Varga Béla.
Kassa
Zarándoklatunk ötödik napján látogattuk meg Kassát. Szlovákia egyik legnagyobb városa, utunk végső célja, II. Rákóczi Ferenc második sírhelye, amely a dóm alagsorában található a kriptában. Meglátogattunk egy ottani cserkészotthont is. Engem lenyûgözött a múzeum, mely Rákóczi rodostói házát bemutatta. A rodostói tökéletes mása, sőt, a rodostóit ennek alapján rekonstruálták. A dómnál csak egy szebb templomot láttam, a Mátyás-templomot - írja Kiss Lóránt.
Mindenképp említésre méltó Kassa hangulata, amely még bennem is, aki nem először járok itt, új érzéseket tud kelteni. A főtéren hatalmas zöldövezet, civilizáltan és nagyon magas színvonalon berendezett parkok zenével, a zenére táncoló szökőkutakkal és békés emberekkel. A dóm gigantikus méretei és a hozzá fûződő legendák mind-mind hozzájárulnak egy mesebeli kép kialakulásához. Maga a sírhely, ahol a fejedelem nyugszik, térben nagyon pici helyiség. Időben viszont végtelen távlatokról van szó. Az érzés, ahogy belép az ember abba a kis pincébe, és érzi, hogy ama hatalmas ember mellett milyen kicsik vagyunk mi, nemcsak megragadó és lenyûgöző, de rémisztő és ijesztő is ugyanakkor. Kassa magával ragadott, meglepett, hogy az emberek mennyire békések és nyugodtak. Főleg, ha tudja az ember, hogy az ő életük sem könnyû, sőt?. - írja Solymossy Csanád.
A fejedelem szülőhelye
Borsiban áll II. Rákóczi Ferenc szülőháza, mely jelenleg múzeumként mûködik A ház története igen kalandos, sorra volt a Rákóczi-család és mások tulajdona. A ház előtt Mayer Ede II. Rákóczi Ferencet ábrázoló mellszobra áll, melyet a Csehszlovák Köztársaság idején ledöntöttek, de nem sikerült beolvasztaniuk. Több mint húsz évig Balassa Géza rejtegette elásva a füleki múzeum udvarán. Végül megtalálta méltó helyét Borsiban. A fejedelem születésnapján mindig százak vándorolnak ide tiszteletüket leróni. Az emlékház jelenleg felújítás alatt áll, és elborzasztó, hogy a valaha csodálatos ajtók, ablakok mára elkorhadtak, az üveg helyén, ahol a nap besütött a kis Rákóczira, ma már csak a szél fúj át. Szomorú erről írni, de fontosnak tartom megemlíteni, hogy a ház állapota jelenleg siralmas, omladozik, és ha nem lenne ott egy olyan talpraesett ember, aki olyan hûen kitart a fejedelem emléke mellett, talán már nem is állna - írja Mihály Judit.
Rákóczi mellszobrát megmentették, de a könyörtelen bánásmód nyoma megmaradt, a sisakról hiányzik a kócsagtoll. A szobor megkoszorúzása után a kastély felé vettük utunkat idegenvezetőnkkel, a Rákóczi-emlékbizottság elnökével. Már a bejáratnál több emlékplakettet találtunk, de ezek is nagyon megrongáltan állnak. A második állomás II. Rákóczi Ferenc szobája volt, ahol meglátta a napvilágot 1676. március 27-én. Az elnök szerint a szlovák állam nem hajlandó pénzt adni a múzeum felújítására, így még mindig a magyar állam a támogató. Mi, erdélyiek példát vehetnénk a borsi kitartásról, hogy reménnyel telve őrizzük emlékmûveinket - írja Kelemen Éva.
Arad
A szabadságharcot leverték, ezért október 6-a mindannyiunkban nagyon fájdalmas emlékeket idéz fel. A hősök előtt hajtottunk fejet mi is, megkoszorúzva a város szélére szorított kis emlékmûvet. Nagy élmény volt látni a kolostor udvarának rácsai mögül kiszabadított Szabadság-szobrot, amely ha nem is régi helyén áll, úgy is büszkén hirdeti, hogy volt és lesz még egységes, szabad magyar nemzet - írja Puskás Melinda.
A századforduló elején állított fantasztikus emlékmû eredetileg Arad főterét díszítette, ám később áldozatul esett a történelem s a politika ádáz játékának, és bekerült egy pincébe, ahol por, pókháló vonta be hosszú időre. Szerencsére idén sikerült visszaállítani e remekmûvet, de nem méltó helyére, ahol eredetleg is állt, és elszomorító, hogy csak megalkuvások árán sikerült a ,,bilincseket? leverni arról az alkotásról, mely a szabadság szimbóluma - írja Kopacz Hajnal.
Eddig az élménybeszámolók.
Jó utat, izgalmas ,,kultúrkalandozást? jövőre, cserkészek!
Lejegyezte: B. Kovács András