Másfél évtizeddel a rendszerváltozás után érdemes nemzeti közösségünk helyzetén elgondolkozni. Vajon egykori reményeink valósággá lettek-e, és milyen mértékben?
Választási évben vagyunk, halandzsáznak is a bársonyszékre áhítozók. De nézzük, milyen megvalósításokról lehet tizenöt évi neptunos-protokollumos harc után beszámolni!
Való igaz, hogy a mai viszonyok mellett legalább beszélhetünk a gondjainkról. Bár az a szomorú valóság, hogy csak egymásnak mondjuk, mert az illetékeseknek nincs érkezésük a mi gondjainkkal foglalkozni. A megválasztottak bársonyszékeiket saját (felsőbbség iránti) hûségjutalmuknak tekintik.
Na de választási évben vagyunk, és az istenadta nép szavazatára szükség van. Ezért gyorsan elő a naftalinból a nemzeti közösségünket foglalkoztató kérdésekkel. Tehát párbeszédre fel - az autonómiáról! De vajon másfél évtizedig hogy nem jutott eszükbe ez a párbeszéd akkor, amikor Bukarestben és Strasbourgban kellett volna kezdeményezni a nemzeti közösségünk sorsát érintő autonómia kodifikációját?!
Most kell a szavazat, így rajta, autonómia-párbeszéd. Csak azt nem tudni, melyik tervezet alapján esne meg az a párbeszéd. Mert az RMDSZ másfél évtized alatt nem jutott túl a programjába foglalt néhány mondatos porhintésen. Az MPSZ tervezetét pedig leócsárolták, majd a parlamenti útját segíteni sem voltak képesek. Igaz, Háromszékről egy szál választottunk - Birtalan Ákos - felvállalta az előterjesztést. Csak hát mintha másoknak is feladatuk lett volna ugyanezt tenni?
Tehát kezdődik a párbeszéd? Csak azt nem tudni, miről. Kivel és esetleg hol és mikor? Sebaj, addig is kijelentették, hogy már az autonómia kerete nagyjából megvan. Tehát már csak holmi apróságról kell párbeszédet folytatni. Találgatom az intézményes háttér mibenlétét: lehetséges, hogy a székelyföldi fejlesztési régió megvalósult, és én nem is tudom? A kistérségi társulások jöttek volna létre, vagy megyénk városainak szövetsége valósult meg? A Bolyai Egyetemet állították vissza? Vagy a Petőfi-Schiller indul útjára? Megvalósult volna a székelyföldi kutatóintézet, vagy esetleg Tudóstársaság jött létre? Megvalósult volna a mûvészeti együttmûködés, közös filharmónia, Szépmíves Céh, esetleg fesztivál? Megépültek volna a vasúti körforgalom hiányzó részei? Megyeközi kiállításközpont, székelyföldi szakegyletek segítik a gazdaság kibontakozását? Közös fejlesztési tervek készültek volna? A turizmus közös tervek szerinti fellendítése, a beruházók idecsalogatása vajon kinek szívügye? Mert a szomorú valóság az, hogy a magyarországi befektetők nagy részét is sikerült Bukarestben tartani.
A fenti ,,megvalósítások? mellett feltételezhetően még akad, miről párbeszélni. Csak éppen nehogy egy újabb megállapodás legyen az eredmény! Az eddigieké ugyanis egyelőre az, hogy az ország egyik legszegényebb vidéke lettünk, lerobbant infrastruktúrával, gazdasággal stb.
Ami megvalósult, az a traktoriskolából főiskolává avanzsált tagozat. Az egykor ígért campus még sehol, a Sapientia feledve, a Lucian Blaga kihelyezett csoportjaiban tanulhat a fiatalság.
Megállapíttatott, hogy az elvándorlást nem a kilátástalanság okozza, hanem a kettős állampolgárság stb., stb.
Tényleg nem nagyon kell keresni a párbeszéd témáit. Csak vajon valóban ez-e a cél, és nem választási porhintés-e az egész?
Kerekes László, Sepsiszentgyörgy
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.