
Reflexiók Kovács Géza kézdivásárhelyi kisplasztikai kiállításáról
Tizenhat évvel ezelőtt, 1988-ban, a sepsiszentgyörgyi gépgyár klubjában a kezdő mûvész felkérésére én nyitottam meg első kiállítását, mely amilyen furcsa és szokatlan, éppen olyan izgalmas volt. Kovács Géza felfedezte, hogy a ,,haszontalannak? ítélt tárgyakból - selejt és hulladék - lehet valami érvényes mondanivalójú plasztikát teremteni. Így kelt új életre megannyi félredobott csavarelem és fémhulladék, s a mûszaki végzettségû fiatalember e tárgyak összeillesztésével, kompozícióba rendezésével elkezdett kommunikálni a világgal.
Akkor úgy vélhette még bárki, hogy Kovács Géza szép és jó hobbit talált ki magának, s szakmája gyakorlása mellett ez akár egész életét kitöltheti. Csakhogy ő sokkal komolyabban vette a dolgot, s a ,,nagy fordulat? után életét, egész energiáját e rendhagyó szobrászat szolgálatába állította. Azóta több mint harminc kiállítása volt, főleg erdélyi és magyarországi településeken, de eljutott Svájcba is, s csoportos kiállításokon való jelenléte Skandináviáig, Németországig, Olaszországig utaztatta munkáit. Kovács Gézát ma már méltán jegyzi a romániai, a magyar és a nemzetközi képzőmûvészet ,,börzéje?, s ezt néhány rangos díj is igazolja, de még inkább ama tény, hogy alkotásai közgyûjteményeket gazdagítanak több európai országban, s köztéri monumentális munkák elkészítésére is felkérték.
A mûszaki szakemberből vérbeli szobrász vált tehát, s akinek e nagy metamorfózis hitelessége felől bármiféle kételye lenne, az nézze meg mostani kézdivásárhelyi tárlatát, s meggyőződhet róla, hogy öntörvényû, komoly krédóval megáldott-megvert mûvésszel van dolgunk, a honi magyar kisplasztika egyik legizgalmasabb és legeredetibb alkotójával.
Ezt a pályatársak, a mûvészettörténészek és a kritikusok egyaránt elismerik immár, s joggal teszik, hiszen Kovács Gézának volt és van bátorsága új úton járni az erdélyi magyar szobrászatban, s szinte ösztönös ráérzéssel úgy ötvöz hagyományt és korszerûséget, hogy közösségi múltunkról és jelen idejû életérzéseinkről egyszerre tud érvényesen szólani.
A kisplasztikák ,,talált tárgyakból? építkeznek, az a csodálatos bennük, hogy az egymás mellé ,,szervezett? fémtárgyak - lakatok, törött vasvillák, csapágyak, fogaskerekek, patkók, harapófogók, fûrészélek, láncdarabok, sínek, kovácsolt fémelemek - egyáltalán nem véletlenszerûen találkoznak, hanem mélyebb közlendők kimondása végett. Tehát nem egyszerû tárgykollázsról van itt szó, hanem a feleslegessé vált tárgyak és idomok új reinkarnációjáról, a térbe való oly ,,újjászervezéséről?, ami egyszerre jelképes erejû és mondanivalóval terhes.
A mûvész - így szokás ez - címeket is ad kompozícióinak (Kígyózva, Összefonódás, Megfigyelés alatt, A technika rabja, Apám malma, Kiszabott sors stb., stb.), de éppen az az izgalmas ezekben a munkákban, hogy bárki szemlélő újrakeresztelheti, saját látásmódja és tapasztalata szerint átértelmezheti őket. Megéri.
Egy másik felkavaró élmény: e kisplasztikákat szinte egytől egyig el tudnánk képzelni monumentális felnagyításban is, talán így nyernénk még sokkolóbb jelentéseket. De ez már nem a mûvészen, hanem megrendelőkön, mecénásokon múlna?
Magyari Lajos
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.