
avagy foggal-körömmel a föld-visszaszolgáltatás ellen
(folytatás tegnapi lapszámunkból)
Az aggódó prefektus
Mint az várható volt, a megyei földosztó bizottság megfellebbezte a sepsiszentgyörgyi bírósági ítéleteket. A fellebbezés főleg azt részletezi, hogy a megyei bizottság megsemmisített határozata és a kereset benyújtása között eltelt időszak meghaladja a harminc napot, ugyanis a bíróság semmisnek nyilvánította a tavaly márciusban kelt 468-as határozat 2. szakaszát.
Továbbá a fellebbezésben elmondják, amennyiben semmissé válik az illető cikkely, egyes jogosultakat megfosztanak jussuktól!
Ez sem semmi! A prefektus aggódik, hogy a jogosultak nem jutnak örökségükhöz!
A fellebbezésben a prefektus tovább lovagol azon, hogy a per tárgyát képező terület állami köztulajdonban van. Kioktatja a bírót, miszerint nem állt jogában annak megállapítása, hogy egy miniszteri rendelet törvényes-e vagy sem.
Válaszlevelében Cristian Hatu kifejti, semmiféle késlekedés nem történt, az időpontokat és az eljárást tökéletesen betartották. A megyei bizottság márciusban kelt határozatát időben megfellebbezték a határozathozó testületnél. Majd amikor ugyanaz a grémium elutasította fellebbezésüket, akkor fordultak a bírósághoz. Magyarázatként hozzátesszük, a prefektúra félre akarta vezetni a törvényszéket, mivel érvelésében a márciusi határozat kiközlési időpontja és a bírósági kereset benyújtása közötti időszakot hozza fel, holott a földigénylők szabályosan jártak el, betartva minden határidőt és a fellebbezés bürokratikus lépéseit.
Miféle jogfosztásról beszél a prefektus? - háborodik fel Hatu. ?k éppen azért perelnek, mert őket fosztották meg jogaiktól. (Megjegyezzük, a prefektus arra akart kilyukadni, hogy a harmincból hat jogosult, aki nem perel, és szántó helyett sugásfürdői legelőt jelöltek ki számukra, a vonatkozó cikkely semmissé nyilvánítása következtében elesik ettől a legelőtől.)
Különben Vajna Mihály felhívja a figyelmet, hogy az újraközölt 18-as földtörvény 44. cikkelye értelmében az állami vállalatok gondnokságából az önkormányzatok tulajdonába kerülnek a legelők, ugyanúgy, mint a 33. cikkely értelmében a volt termelőszövetkezetektől átkerültek. De a 44. szakasz még kimondja, a jogtalan kiutalások hatálytalanok, és a legelők mindenképpen a községek, városok tulajdonába kerülnek. Aki elfogadja a legelőt, megjárhatja, mert azt, mint törvénytelenül megszerzett vagyont, bármikor elvehetik tőle - magyarázza Vajna Mihály. Valójában ez az állami köztulajdonban levő legelőkre érvényes.
Visszatérve Hatu válaszlevelére, így folytatja: a megyei bizottság éppen azért fellebbezte meg a bíróság döntését, mert abban megítéltek anyósának 26 hektár szántót a szépmezői területen, melyet a prefektúra állami köztulajdonként kezel. Akkor hogyan képzeli, hogy a bírósági határozat egyes emberek jogait csonkítja?! Hiszen a bizottság nem adott nekik földet az állami köztulajdonból. Legelő juttatása meg törvénytelen.
Az, hogy valakinek a jogai csorbulnak, bizonyos - folytatja Hatu. Ez az illető Erdély Ede, aki a Zoocomp Rt. többségi tulajdonosaként béreli az államtól az 500 hektár területet. S az állami mezőgazdasági vállalatok magánosításáról szóló 268-as törvény alkalmazási utasításait tartalmazó 626-os kormányhatározat 10. cikkelye kimondja, hogy a visszaszolgáltatandó területekkel csökken a bérlemény.
Bonyodalom
Időközben kétszer módosult a perrendtartás, s a változás megzavarta a folyamat menetét.
Először az 58-as sürgősségi kormányrendelet szerint minden fellebbezés a Legfelső Bíróságra került. Aztán látva az egész országból felhalmozódott iratcsomókat, melyeknek se vége, se hossza, a 195-ös törvénnyel módosították a sürgősségi kormányrendeletet, nagyrészt visszaállítva a korábbi perrendtartást.
Bonyolódott az ügy technikai része is. Annak függvényében, hogy kinek mikor közölték ki a bírósági határozatot, és a megyei bizottság mikor fellebbezett, volt, akinek a Legfelső Bíróságra juttatták el az iratcsomóját, másnak meg a megyei törvényszékre. Két csoport iratcsomóit küldték fel Bukarestbe, aztán a perrendtartás másodszori változtatása nyomán onnan visszairányították. Volt, akinek Kovászna megye helyett a Konstanca megyei törvényszékre kallódott az ügyirata.
Másodszor is nyernek
Az első csoportnak június 24-ére tûzték ki a tárgyalást, de halasztási kérést nyújtottak be. A törvényszéken már nem egyesítve, hanem mindenki ügyét külön-külön tárgyalják, de egy-egy csoport tagjainak ugyanazon a napon van tárgyalása.
A következő csoportnak szeptember 2-án volt a pere. Akkor a kéttagú bírói testület - Pap Zsigmond István és Ördög Loránd András - óvásként tárgyalta le az ügyet, mégpedig érdemben, a prefektúra jogásza még halasztást kért, de csak arra kapott időpontot, hogy következtetéseit írásban benyújtsa. 6-án meghozták az ítéletet: visszautasították a megyei bizottság óvását, és helyben- hagyták a bíróság határozatát. Tehát másodfokon is nyertek. Mármint Vajna és unokatestvére, akik idejében benyújtották a válaszlevelet. A legújabb perrendtartás szerint a megyei bizottságnak még van egy lehetősége a fellebbezésre. Hirniéket, akiknek ügye semmiben sem különbözött, újabb időpontra (szeptember 30-ára) visszahívták, ugyanis a válaszlevelet későn adták le, a prefektúra jogásza pedig kifogásolta, hogy nem volt alkalma tanulmányozni.
Szeptember 14-én napirendre tûzték a júniusi csoport - Tegző Ilona, Nagy Ákos, Schmidt Máris, Lepedus Rozália és Minodora Zamfir, Hatu anyósa - tagjainak ügyét.
Pap Zsigmond törvényszéki elnök, a háromtagú bírói testület elnöke közölte mindenik féllel: a tárgyalást október 14-ére halasztották, mivel a legújabb jogszabály szerint a földügyeket háromlépcsős szinten kell tárgyalni. Tehát a bíróságon született ítéletet meg lehet óvni, akkor a megyei törvényszék tárgyalja (kéttagú bírói testület), az ott született határozat ellen fellebbezést lehet benyújtani, s akkor a kerületi, esetünkben a brassói táblabíróságon tárgyalják (háromtagú bírói testület), s ott születik meg a végleges és visszavonhatatlan ítélet.
Szeptember 28-án a nagy csoportnak volt jelenése. Gajdó Éva, Balázsi Márta, Nagy Csaba Albert, Csíki Mónika, Sánta Árpád, Nagy Simon Barnabás, Barabás Emma, Karácson Éva, Pótsa József, Györgyjakab Gerő és két sepsiszentgyörgyi református egyházközség perét tûzték napirendre. Az Ördög Loránd elnökletével megjelent háromtagú bírói testület mindenkivel külön-külön közölte, október 21-ére halasztják a tárgyalást, amikor kéttagú testület tárgyalja az ügyet.
Szeptember 30-án érdemben letárgyalták Hirni ügyét. Ugyanaz a határozat született, mint Vajna esetében: a törvényszék, mint alaptalant, elutasította a megyei földosztó bizottság óvását. Ekkor még csak Bene Józsefnek volt jelenése, de hiányában halasztottak.
Grama kitart és betart
Tehát a megyei törvényszék álláspontja most már ismert. Ugyanilyen határozatnak kell születnie mindenik esetben.
Jogalap is lenne a visszaszolgáltatásra: a 2000/1-es törvényt módosító 102-es sürgősségi kormányrendelet (melyet utóbb törvény által szentesítettek) 15. cikkelye változtat a 10. szakaszon. Eszerint: ,,amennyiben az állami magántulajdonban levő területek nem elegendőek a visszaszolgáltatásra, akkor a prefektus javaslatára megnövelhetők az állami köztulajdonból törvény alapján kiszakítandó területekkel?.
De még az 1998-ban kelt 213-as, a köztulajdon jogrendszerét szabályozó törvény is lehetőséget ad a visszaszolgáltatásra. A 6. cikkely 2. bekezdése kimondja: ,,az állam által érvényes jogcím nélkül átvett javakat, beleértve azokat is, amelyekhez a tulajdonos beleegyezésének meghamisításával jutott az állam, visszakérhetik volt tulajdonosaik vagy örököseik?.
Megkérdeztük a prefektust, a másodszori vesztés után mit szándékszik tenni, megfellebbezi-e a másodfokú ítéletet. Azt mondta, köteles álláspontját a végsőkig fenntartani.
- Mi indokolja azt, hogy a terület állami köztulajdonban legyen?
- Az a terület állami köztulajdon, nekünk az állami köztulajdont védenünk kell. Igen meglepett a tény, hogy vesztettünk, mivel törvény mondja ki, hogy az állami köztulajdon sérthetetlen és elidegeníthetetlen.
- Ez egyetlen cikkely, ám a törvény azt is mondja, ha nincs elegendő szabad terület állami magántulajdonban, a prefektus kérésére törvény által átutalható a köztulajdonból?
- Tudja nagyon jól, hogy állami magántulajdonban van szabad terület!
- Igen ám, de az legelő.
- De lehet adni legelőt is a megfelelő átszámítási arányban? A lényeg az, hogy kötelesek vagyunk a végsőkig kitartani álláspontunk mellett - szögezte le Horia Grama.
Cselez a bizottság
Időközben meglepő dolgot mûvelt a megyei földosztó bizottság. Hirni Éva Ibolya tavaly augusztus 7-én beadvánnyal fordult a testülethez, melyben törvénycikkelyeket idéz, miszerint a testületnek ajánlott levélben kellett volna értesítenie az őt érintő döntésről, ami nem történt meg. Ugyanakkor kéri a fellebbezést elutasító döntés indoklását, hogy tudjon bírósághoz fordulni jogorvoslatért. Erre a bizottság - ahelyett, hogy válaszolt volna - a sepsiszentgyörgyi testülethez továbbította a kérést. Érthetetlen! Ugyanis a városi bizottság a megoldás mellett határozott, a visszaszolgáltatást a megyei utasította el. Bizonyára a szentgyörgyiek is csodálkoztak a levél láttán, mert a prefektúra főtitkára megsürgette a válaszadást. A helyi bizottság novemberben közölte, hogy fenntartja korábbi, még 2002-ben kelt határozatát, amelyben a jogos visszaszolgáltatást javasolta. Erre a megyei bizottság idén január 9-én kelt 496-os határozatában megerősíti a 468-as határozatát. Érthetetlen! Egy kérésre határozattal válaszolnak! Továbbá per tárgyát képező határozatot megerősítenek!?
Részben jól jött az újabb határozat - erre bizonyára nem számítottak a prefektúrán -, mivel egyes igénylők, akik lekésték a korábbi határozatnak a bíróságon való megtámadási határidejét, most megtehették, mivel ehhez jogalapot szolgáltatott a megyei testület új határozata.
Ködben
Albert Álmos szerint, ha az igazságszolgáltatás harmadik lépcsőfokán is kedvező ítéletek születnek, akkor sem lesz megoldva az ügy, mert abban az esetben is csupán 24-en kaphatják vissza területeiket. Más 154 igénylő, akiknek nem pont oda esett a területük, de amijük volt, már foglalt, mivel a 18-as törvény alapján azt már kiosztották, hoppon marad. A polgármester szerint legjobb az lenne, ha a területet a városi földosztó bizottság rendelkezésére bocsátanák, s abból kielégítenék az embereket.
Kivel van dolgunk?
A jelenlegi szociáldemokrata kormány vállalta a földek visszaszolgáltatásának véglegesítését. Ez nagyrészt sikerült, ám nálunk, Háromszéken a régi jó kommunista módszer szerint jó sokat jelentettek, de kevesebbet valósítottak meg, papíron rendezték az ügyeket, ám a valóságban sok galibát hagytak maguk után: majd forduljanak a bírósághoz az emberek, s évekig pereskedjenek. Egyes területek esetében olyan megátalkodottan ellenkeztek a megyei román vezetők, mintha az ő talpuk alól akarták volna kihúzni a talajt. Meg kellett neveznünk, hogy román vezetőkről van szó, mert pártszínezetre való tekintet nélkül akadékoskodnak. Lásd a mai szociáldemokrata prefektust és demokrata elődjét, vagy a legvehemensebbet, a pártfüggetlen prefektúrai főtitkárt, Cîrl?nescut, vagy az erdészeti vezetőket, vagy a megyei földosztó bizottság elsöprő többségét. És ne feledkezzünk meg a megyei pártvezérről, C??uneanról sem!
?és mivel van dolgunk?
Mire képesek egyes emberek?! Látják, hogy feleik a végsőkig harcolnak jogos örökségükért, hisz az a föld az apjuké, nagyapjuké, ősüké volt, akik verejtékükkel, kemény munkával mûvelték, őrizték, gyarapították a vagyont, hogy gyermekeikre, unokáikra hagyhassák a megélhetés biztosítása reményében. S az utódok harcolnak érte, nem kis pénzt, energiát, türelmet, éveket áldozva arra, hogy visszaszerezzék apáik hagyatékát. De egyesek, akik bizonyos hivatalokban bizonyos íróasztalok mellett ülnek, akadályokat gördítenek útjukba, ha kínkeservesen lebontják, falat emelnek, aztán még magasabbat, s a torony tetejéről élvezik a más nyomorúságát. Meddig megy ez még így?
És még egy kérdés megfogalmazódik. Azok a ,,kettesek?, akik eljátszták a földet a jogos örökösöktől, harcukat látva éreznek-e bár egy csöpp lelkiismeret-furdalást? Egyáltalán: van-e lelkiismeretük?
Szekeres Attila