Németh LászlóIrodalom: Balassi Bálint

2004. október 14., csütörtök, Archívum 2003–2007

A poézis: lépvessző. A gyermek azt mondja: én is megpróbálom. Az ifjú fölujjong: ni, hiszen megy. A férfi nekimelegszik, alkot, s egy nap hökkenve veszi észre, hogy az életén belül egy külön, másik élet támadt, ország az országban, amely magának zsarolja az igazi élet legszebb színeit. Egykor játék volt, s most magába szippantja a lélek legelrejtettebb erőit is, futó inger szülte, s már az egész világ jelent futó ingert az ő állandósult, sürgető kívánalma mellett.
Mi volt a vers az alig ifjúvá serdült Balassinak? Úri passzió, mint a solymászat, a tánc vagy a lovak. Bornemisza Péter mesterével kiadja Füves kertecskéjét, egy német vallásos könyv magyar fordítását, zsoltárokat ültet át, s énekeket szerez, melyekben bûnbánatos szívvel engeszteli az Istent förtelmességekért, amelyeket talán még el sem követett, bőbeszédûen és sok rímû versben, a kor szokása szerint. De az egyéni sors formáló lehelete még alig borzolja meg ezeket a tanulói sorokat, melyek egyelőre csak eggyel több dekórumot jelentenek a sokat ígérő ifjún, aki táncával már a király előtt is bemutatta, hogy a nemes ifjúság dísze leend.
Csakhogy az ifjú gazdag, könnyûvérû, s mi sem természetesebb, mint hogy udvarol. Ebben a sötétnek tartott században, úgy látszik, gálánsabbak voltak a lelkek, mint manap. A vers még üdébb ínyencség, s az asszonyok szemében is becse van, ha egy huszonnégy éves, daliás, gazdag főúr tipegős ütemû sorok rímesdijében adja tudtunkra érzelmeit, a leggyermekibb játéktól sem idegenkedve, mint amilyen az a naív szokás, hogy strófakezdő nagybetûket egymás után olvasva, a kedves vagy a szerelemvalló nevét betûzi ki az ember. S ez a verses szerelmesdi lesz az, ami Balassi Bálintot közelebb hozza a lírájához. Hányadik szerelmes verse volt az a horvát virágének nótájára szerzett aenigma, mely az elegyedett állapotárul szerzett énekek elejére került? Ki tudja. Ránk elsőül maradt. S vajon csakugyan Losonczy Annához szólt-e? S csakugyan Ungnád Kristóf volt-e az a csalárd keselyû, ki a tóban csendesen úszkáló két hattyú közül az egyiket elragadta, s most forgatja, mint szeretőt, kedve szerint? Valakinek gyûrût is küld, s kéri, fogadja őt magához, mint a gyûrût foglalták gyémántjához. Kinek küldi? Ki tudja ma már. A gáláns ifjúság áll előttünk. Cupido kedvence, aki hízeleg, örül, kétségbeesik, s ami fő, színes allegóriákat fabrikál, s magyar törvény szerint lejteti az idegen rímû verseket. Kiért? A szerelemért és magáért. Mást jelentett Balassinak a költészet, mint nekünk. Másképp értelmezte az eredetiséget s másképp a poétai igazságot és hûséget. Ami képet talált, a versibe írta, amelyik török, német, latin, horvát, lengyel, olasz vagy oláh nóta megtetszett neki (ennyi nyelvet beszélt), átvette a strófaszerkezetet. S ahogy nem finnyáskodott, honnét veszi a nótát és a képet, a megénekelt szerelem igazságából sem csinált lelkiismereti kérdést, néha csak szerelmi diplomáciául használta a verseit, szívpuhítókul, megejtőkül. Losonczy Anna neve mellett egy sereg lánynév található a strófakezdő betûkbe rejtve. Békési Gáspár szerencsétlen erdélyi kalandja Báthory István kezébe ejti, s vidám fogságoskodása közben Chak Borbála, Morgai Kata, egy bizonyos Christina, hazaérte után a feleségül kiszemelt Krusit Ilona nevét menti át az irodalomtörténetnek. Lányok, akiknél több-kevesebb sikerrel udvarolgatott, vagy csak udvarolni próbált. Ebben a csélcsap ifjúságában talán sohasem akarta ő a maga lelkének hû lírai rajzát adni, mint a mai költők. Nagyon nagy volt a különbség az ő szilaj, hányatott élete s a rímekkel telitûzdelt, játékosan bonyolult versek közt, amikben az akkori idők Európa-szerte tetszelegtek. Egyik mókás, szomorkás hajlamát engedte szabadjára ezekben a dalokban, ahogy nagy, erős emberek is eljátszanak egy fényes szőrû ménnel vagy simuló macskával. De ahogy ebbe a játékba is beleszívódik valami a játszó egyéniségéből, úgy szivárog át Balassi költészetébe is a friss, tavaszi levegő, mely ezt a vadul gazdag életet körülvette. Semmi sem olyan vonzó a gyakorlott fülre, mint az élet indította költészet ébredezése egy suta és nehézkes anyagban. Az egész fölserkent magyar poézis szól ezekből a sorokból:

Áldott szép Pünkösdnek gyönyörû ideje,
Mindent egészséggel látogató ege,
Hosszú úton járókat könnyebbítő szele!

Te nyitod rózsákat meg illatozásra,
Néma fülemile torkát kiáltásra,
Fákot is te öltöztetsz sokszínû ruhákba.

Szerelmi enyelgés, hosszas allegorizálások közt néhány friss sor az időnek, a fiatalságnak, a végeknek a dicsérete: ez a huszonöt éves Balassi hangja. Egyik versének a végére ezt írja:
Szerzém ez nyolc verset víg és szabad elmével
Gyûlésben indulván jó ruhás legényekkel,
Hozzám hasonlókkal,
Vitéz ifjakkal,
Nem kehegő vénekkel.

S valóban nem a kehegő vének költészete ez. Nemcsak mert szerelmi költészet s játékos stilizáltságban is egy gazdag ifjúság vergődését adja: a komolyabb, keserû kifakadásokra hajló törzsszerelem fölött az epizód szívügyek könnyû borostyánját, de ifjú abban a játsziságban, mellyel minden formát és minden költői képet magába szív, úgyhogy majdnem minden verse új versforma, s minden verse a magyar költészet határainak új kiterjesztése.
Házassága szakasztja meg ennek a bő és játékos lírának a szabad zuhogását. Harminchárom éves, és az Úristenhez fordul komolyodásért. Másodikszor, s most már több emberi igazsággal, mint tíz év előtt, zsenge ifjúságában:

Az én bénult lelkem én nyavalyás testemben
Tétova bujdosik, mint madár szélvészekben.

Himnuszt szerez a szentháromsághoz, s úgy látszik, eltökélte, hogy komoly nős emberhez méltón Isten felé fordítja szerelemben eltévelyedett elméjét.
De haj, időnap előtt eszébe kell vennie a felesége idegenségét és hamisságát. A világ is segít elmérgesíteni az unokatestvérek közti, vérfertőzésnek tartott házasságot. S Balassi Bálint, immár harminchárom esztendős meglett ember, Dobó Krisztinától váltában, a régi szeretőin kezd szívében megindulni. Egy impozáns férfiélet fő szenvedélye szabadul föl a nehezen viselt kolonc alól. Ezek a versek: a Júlia-dalok, már kétségkívül egy nőhöz szólnak. Utolsó hadakozása ez az életért. Ungnád Kristófné özvegy, ő elvált. Talán mindent helyre lehetne hozni. Balassi ekkor már az egész Felvidékkel összeakaszkodott. ? pörölt, őt pörölték. Már csak a boldogság szolgálhat menedékül. A líra megint közelebb jutott az élethez. A nagy költők életében is csak egyszer-kétszer jelentkező lírai holdtölték dagályát érzi.

Forr, gerjed elmémre,
Mint hangya fészkére,
Sok új vers, mint sok hangya.

Verselése már teljesen kialakult. Az Eurialus és Lukrécia (egy bőséges külső, de igen kevés belső érv alapján Balassinak tulajdonított, igen durva verselésû éposz nótája) már Balassi-strófává alakult. S az egymásnak feleselő sorközti rímek s a sorvégek távolról egyezkedő harmóniája egyre emberibb szenvedély szavaival terhes:

Lelkem szemed előtt,
Mint viasz tûz fölött
? úgy olvad.

Hízeleg és panaszkodik. Cupidótól sérthetetlennek, Diana párjának nevezi Júliát, s irigyli a fülemilét, kinek csak tavasszal kell énekelnie, míg őt télen-nyáron daloltaja a szenvedés. Állhatatos ez a szerelem. Nagy kövek hamuvá s hamu kősziklává válik, s még a föld is elagg, de az ő szerelmének nincs vége, mint a pokol tüzének, égten kell égnie. De az emésztő szerelem közben, melyet a visszautasítás még emésztőbbé tesz, a szerelmes sorok legreménytelenebbikében sem feledkezik meg a szép külföldi példákról, s igazi poétai öntetszelgéssel ékesítgeti magát és bánatát. A ritmus eleven bonyolultsága, hang és képek emlékezés csinálta sokrétûsége, a minden Cupidókon áttörő, költészetünkből azóta szinte kiveszett eredeti magyar jelleg nemcsak kultúrtörténeti kinccsé, de a modern magyar költészet kedvmerítő forrásává avatja ezeket a kérlelő és visszautasított szerelmet valló verseket; az első magyar lírai ciklust: A Lilla- és Petőfi-ciklusok ősét.
De a reménytelenség egyre nő, s ránk virrad az 1589-edik esztendő. Balassi ,,bujdosni? indul. Úgyis nyugtalan, ide-oda cikázó életét (melyből a ló- és borkereskedelem viszontagságai sem hiányzottak) a becsületben, anyagiakban és szerelemben levitézlett vitéz a külföld rengetegébe rejti. Itt írja legemberibb verseit. A hazájából kitudott magyar keserve elegyül istenhívó alázattal, s egy nagy szerelméből kiábrándult, de sírig szerelmes szív citerás lányokhoz és egyebekhez szóló profán strófáival. A Valedicit patriae-t még a mai magyar emlékektől ostobán elidegenített mûveltjeink is ismerik. Sok hozzánk közelebb álló verse van a magyar irodalomnak, de ihletében megrázóbb alig. Ahogy elvonul előtte: Magyarország, a kereszténység védpajzsa, neki vitézlő oskola, az egri vitézek, végek tüköri, a rárószárnyon járó hamar lovak, a sok katonatalálmány, a harctér, barátai, a szemmel öldöklő és angyalképet mutató nők, köztük az ő régi ellensége, s végül megégetésre szánt versei: egy élet összefoglalása ez. Ez a magyar Búcsú és nem az Eötvösé. Magyarság ez és fájdalom, nem emelkedettség és nem retorika. S mily igaz a bujdosásáról kapott emberi portré. Míg az óceánum mellett is Istenhez könyörög, s szinte gyermeki egyszerûséggel kéri a zarándokokat vezérlő Úristen kegyelmét:

A szép harmatot
Miként hullatod
Tavasszal virágra
Sok jódat, Uram!
Úgy hullasd reám,
Te régi szolgádra

- egymást érik a bécsi Zsuzsannához, cortigánához és lengyel citeráslányhoz szóló énekek, melyeknek dévaj hangja mögött a trubadúri pózt föláldozott lélek cinizmusa zokog.
S nem tudom, nem ekkor keletkezett-e a Coelia-dalok néhány darabja, melyeknek szokatlan kurtasága, teljesen kiforrt és egyöntetû verselése arra vall, hogy rövid időn írt lírai ciklus darabjai. Festőiségük, kerekségük Balassi legszebb versei közé sorolja őket. Utalásuk a Júlia-dalokra azt sejteti, hogy egy Júliára emlékeztető ismeretlenhez, a negyvenéves férfi valamelyik vigasztalójához szólnak. Hanem Júliát sem lehet elfeledni. Sokak véleménye szerint a Coelia-dalok is hozzá íródtak, de a Darvakhoz szóló minden bizonnyal.
Balassi meghalni tér haza. Esztergom alatt megsebesül, és belepusztul sebébe. Utolsó versét halála előtti betegségében írja. Béza verseiből fordított bûnbánati zsoltár. (LI.)
Harmadikszor hanyatlik Isten elé. Először mint az élet előtt álló ifjú, másodikszor mint nősülendő férfi, harmadikszor mint haldokló. S e három istenhívás közé esik költészetének s életének két gazdag évtizede. Az első: a csélcsap, nótakereső ifjúság, a második a bujdosásba és kétségbeesésbe vivő férfiindulat. Egy halhatatlan ifjú lírai gesztus s egy halhatatlanul igaz lírai regény. Együtt: a dallá vált magyar élet első hérosza: Balassi.
Modern költő. Modern, mert szeretett minden ízt, minden hangot, s ahogy lehetett, dallá váltotta, amit szeretett. Modern, mert élt, s élete hányatott volt és fájdalomteli, de megőrizett egy zugot az áhítatnak, a játéknak és a tiszta érzésnek.
Magyar költő volt. Magyar, mert a magyar ritmusba és magyar szomorúságba rögződik költészete legmélyebb gyökereivel. ,,Magyar?: mert főúr létére is bitang volt hazájában, rágalmazták, és úgy végezte, ahogy annyi jó magyar: kitagadva.
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép
2004-10-14: Archívum 2003–2007 - :

Sport: Atlétika