Közélet: Rendes Dénes esete az állandósággal

2004. október 19., kedd, Archívum 2003–2007

Rendes Dénes nem egyszerû munkásember: ő rendes munkás ember. Ügyes-bajos, mindennapi apróságait rendezi, szereti, mindig minden rendben legyen. Olykor azonban nem érti a világ dolgait. Itt van például az üvegpalackos eset. Az átkosban lehet, a piacgazdaság ismeretlen fogalom volt, ám az bizonyos, a kiürült üvegek nem a szemeteskukában kötöttek ki, s nem is a flaszteren csattantak: kemény pénzt fizetett értük a felvásárló. Ahonnan visszakerült a palackozógyárakba, nem veszett kárba a sok drága üveg, nem is szennyezte a környezetet. Az más dolog, hogy néha a sör ihatatlanul olajos volt, merthogy a palackmosást nemigazán vitték tökélyre. No, de feledjük a múltat. Mostanság az ásványvizes, sörös, csavaros fél literes üvegnek van még keletje, bár nevetségesen apró pénzt adnak érte (bezzeg, ha meg kell vásárolni?). Más? Borosüveg? Az egykor legértékesebb pezsgősüveg? Senkinek. Azazhogy mégis. Egyszer csak megjelenik a hirdetés, borosüvegeket is felvásárolna valamelyik cég. Nosza, megörvendett Rendes Dénes. Nem mintha ő maga oly nagyon borivó lenne, de hát az évek során (s ajaj, mióta már!) felgyûlt a sok palack, sajnálta mindig szemétbe dobni, ?szen érték az, s a pincében jól elfér. Összeszedegette hát a zöld és fehér üvegeket, ismerőseitől is, s ahogyan emlékezett még rá, szép sorjában elmosta a palackokat, a címkéket leáztatta róluk, majd forma és szín szerint csoportosította, aztán zsákokba rakosgatta. Elővette ritkán használt dákszekerét, megtöltötte csomagterét, de még a hátsó ülésre is jutott egy zsák, majd elaraszolt óvatosan csörömpölő rakományával a céghez. Jaj, kedves uram, régen volt az (talán egy hete látta utoljára a hirdetést, gondolta magában Rendes Dénes), már nem kell a borgyártó vállalatnak üveg, így hát mi sem vásárolunk, nekünk is a nyakunkon maradt egy adag, és így tovább az udvarias alkalmazott. Rendes Dénes meg nyel egy keserût, bár köpne inkább. Azt a keservit ennek a világnak, hogy ami ma igen, az holnap már nem, ami ma fehér, az holnap már fekete? Nem az elveszett jövedelme fáj neki, nem is a befektetett munkát vagy az elhasznált vizet sajnálja, de hogy minden ennyire bizonytalan, hogy a hétköznapok ily döcögősek, az már nem kedvére való. Azt meg pedig, hogy miért jobb a borpalackozónak állandóan új üveget rendelnie, és nem a kiürültet felvásárolnia, végképp nem érti. Ez lenne a piacgazdaság? Rablógazdaság ez inkább, hozzá még a javából.
Váry O. Péter
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép