Sehol sem, de ott különösen nem, ahol a központi költségvetésből éppen csak cseppen néhány milliócska. Miklósváron is tudják ezt, s hogy ahhoz, amit Barót városi tanácsa cseppent, helyi melléállás, eszes kezdeményezés, türelem és áldozatkészség kell. Ezt véltük kiolvasni azokból a találkozásokból-beszélgetésekből, melyeket falujáróban ejtettünk meg.
Távlatokban is kell gondolkodni
Páll Ferenc, az ötszáz lelket alig meghaladó falucska, Barót város peremtelepülésének új képviselője nyilatkozott így. A közeljövő alakításáról érdeklődve elmondta, tíztagú bizottságot alakítottak, hogy megpályázhassák a Román Fejlesztési Alapnál a falu ivóvízrendszerének kiépítését. Kezükben már a dosszié összeállításához szükséges nyomtatványok, és felvették a kapcsolatot a fejlesztési alap Piatra Neam?on mûködő kirendeltségével. A pályázat értéke 75 000 dollár, és az önkormányzat tízszázalékos önrészét akár közmunkában, akár természetben, építőanyagban is törleszteni lehet.
Szót ejtett a képviselő az eljövendő miklósvári kultúrterem felépítéséről is, és elmondta, hogy ragaszkodnának ahhoz a központi fekvésû telekhez, amely Kálnoky Tibor tulajdona, de az alapítvány útján felajánlotta beépítés céljára.
- Tele vagyunk apróbb helyi gondokkal, de ezeket is nekünk kell megoldanunk - folytatta Páll Ferenc. - Éjjeliőrt kellene nagyon gyorsan alkalmaznunk, mert túl sûrûn kerül ránk a sor. Úgy akarnánk, hogy a polgármesteri hivatal biztosítson legalább havi kétmillió lejt, s a többit a faluból összeszedjük.
Nem volt célunk ez alkalommal taglalni a miklósvári termőföldek és erdők még mindig kusza ügyeit, ám fontosnak tartottuk hangot adni a szomszédos Brassó megyei község, Ürmös közóhajának, amelyet ez alkalommal az ott újjonnan megválasztott polgármester, Gergely János tolmácsolt.
- Az ümösi gazdáknak mintegy 90 hektárra rúgó földbirtoka van - az Olt jobb oldalán, a történelmi miklósvári határban. Ezek helyzetét, tulajdonjogi kérdéseit meg kell tárgyalnunk a baróti polgármesterrel, Nagy Istvánnal, mert többen kérik-követelik földdarabkájukat, melyet őseik pénzzel vásároltak meg a miklósvári határban. Egy roma származású férfi, Gyuri bácsi panaszkodott, hogy nem kapta vissza földjét Miklósváron. Érdekes, mondta, amikor országhatár választott el minket, Ürmös Romániában, Miklósvár Magyarországon feküdt, át tudtam menni a földemet mûvelni, s most, amikor átmentem, egyszerûen azt mondták: ott nincsen semmi keresnivalóm!
Nem egy olyan, az államtól kapott földparcella volt a nevezett határban, melyet egyszerûen felszántottak az ürmösiek, bevetették vagy beültették, s abban az esztendőben a miklósváriak húzták a rövidebbet. Miklósváron azt a kérdést is feltették, hogy milyen jogon van például földterülete az ő határukban Cre?u doktornak, a szentgyörgyi kórház törvényszéki orvosának?
Ami helyben megadatik
- Mit akar ez a falu, milyen kultúrotthont, amikor semmilyen mûvelődési igénye nincs, még az élő zene is nagy pénzbe kerül, ha a fiatalság bálozni akar. Az sem biztos, hogy ha lesz új kultúr, lesz benne mûvelődés is. Ott van az a terem a faluházában, legyen elég!
- Kell, no, kell egy kultúrház, mert lesz igény később, a világ halad, s nekünk es kell menni vele!
- Mit követelőznek a gróftól, hogy adja oda kastélyt? Azért ő fizet, ő javíttatja. Azt annak idején csak egyszerûen elvették, s úgy lett belőle kultúrterem. Ahhoz nincsen joga ennek a falunak, még akkor sem, ha sok miklósvári jobbágy és zsellér verejtékén építették a Kálnokyak. No, de nem voltak rossz emberek, s ez a gróf is finom, okos ember. Köszönjék meg a fiatalok, hogy oda még bé is engedi őket!
- Az a kommunista vonat már rég elment, hogy követelőzünk, s a párt szökik. Az csak a bányász elvtársak világában volt, hogy kérésükre a gyorsvonat es megállott a köpeci állomáson.
- Ennek a cudar falunak régen sem volt egy kultúrháza, képtelen volt arra! Képtelen most is!
- Nevünket ne írja ki, mert még találkozunk. Nem olyan világ van, hogy az ember vállalja, amit mond.
- No, ez a baj, látod-e. Ez a falu örökkétig ilyen volt, de meg kell változnia!
Ez év júniusában egy olyan szerződés köttetett a baróti önkormányzat és a Kálnoky-alapítvány között, miszerint ha a polgármesteri hivatal nem talál megfelelő telket a kultúrterem megépítésére, az alapítvány egy éven belül átadja erre a célra a szóban forgó, saját tulajdonú központi fekvésû telkét. Amint azt kérésünkre Kálnoky Tibor elmondta: most készül a telekkönyvi átírás. Az alapítvány vállalta egy, a falu külső képéhez igazodó kultúrterem tervének elkészítését, természetesen pályázati pénzből. Már a tervezőt is megtalálták.
- Próbáltunk anyagi alapok irányában is tájékozódni - folytatta Kálnoky úr -, és úgy néz ki, hogy a Román Fejlesztési Alapnak van/lesz egy olyan programja, mely éppen a bányászvidékeken teszi lehetővé ilyen jellegû létesítmények létrehozását. Ha minden az elképzelt ütemben halad, 2005-ben megindíthatjuk a mozgalmat.
Szóltunk már lapunkban arról a korszerû, európai igényeket is kielégítő szálló-vendégfogadó hálózatról, amelyet a Kálnoky-alapítvány fejlesztett ki ebben a faluban, és sikerült megőriznie a falu székely és barcasági szász építkezésének sajátos jegyeit. Kálnoky Tibortól tudtuk meg, hogy a hazai román hivatalosságok bejelentették, külföldi szemlélőket küldenek Miklósvárra, mert éppen ez, a falu sajátos életébe korszerûen beágyazott hálózat az, mely az európai mentalitást lassan felvállaló közszellem kifejezője, az ország külföldi megítélésének, megismertetésének elengedhetetlen kelléke.
- Tagadhatja-e valaki, hogy mindez nem válik Miklósvár javára is? A mi alapítványunknál ugyanis tíz miklósvári ember keresi a kenyerét állandó, munkakönyves állásban. A többit is a környékről alkalmaztuk. A faluban vásárolunk fel, onnan valók a fogathajtóink is - fûzte hozzá Kálnoky Tibor.
Azt is el kell mondanunk, hogy az ötödik éve itt mûködő, Lefru Marin 2000 nevû húsfeldolgozónál - miként azt Páll Enikő tisztviselőnő elmondta - 39 miklósvári dolgozik állandó jelleggel, ami azt jelenti, hogy csak ennél a két egységnél félszáz miklósvári kapott helyben munkalehetőséget.
A falu nem süllyeszt el
Gyenge Bardocz Tünde a kézdivásárhelyi Bod Péter tanítóképző végzettjeként az elemi iskola igazgatója. Itt találta meg élete párját, itt kezdte meg életének új fejezetét. Megkérdeztük, ez a házasság nem jelenti-e azt, hogy végleg elkötelezte magát a falusi életnek?
- Dehogynem. A falu nem süllyeszt el egy értelmiségit. Kötelességem fejleszteni tanítványaimat, szolgálni a magyar kultúrát, és ez megtart. Itt is lehet értelmes és teljes életet élni. Tanítónőnek a falu ideális. Iskolaépületünk megfelelő, meszeltek, tûzifánk is van... Most éppen délelőtt-délután tanítok, mert kolléganőm szülési szabadságon van. Szeretem a munkámat... és ez a fő.
Tünde tanító néni elmondta, hogy két évvel ezelőtt még rendezett mûvészi mûsort nemcsak az iskolásoknak, hanem a fiatalságnak is. S ha felkérik, nagyon szívesen megteszi most is. Egyetlen akadálya ennek, hogy nincs kultúrotthona a falunak. Tanácsterem van, s ha megengedik, délután és este az iskolában is lehet dolgozni. Év végi mûsor rendezésére már felkérték a fiatalok. E hónapban kezdi meg egy olyan színmû betanítását, amelyben több szereplőt is foglalkoztathat.
- Van-e igény egyáltalán mûkedvelő-mozgalomra, hol és hogyan tud szórakozni a miklósvári ifjúság? - kérdeztük Péter Lászlótól.
- Igény az van, nálunk, sajnos, inkább a kezdeményezés hiányzik. Próbákra kapnánk helyet. Kálnoky úr, ha kérjük, beenged a kastély nagytermébe. Ott tartottunk most szüreti bált. Diszkózásra nincs itt lehetőség. Ha nagyon akarjuk, el kell menni Barótra vagy Apácára...
- Tisztelem a falu hagyományait - jegyezte meg Kálnoky Tibor, aki restaurálás-javítás és utólagos használatba vétel céljaira koncesszionálta 49 esztendőre a kastélyt -, és megígértem a fiataloknak, hogy amíg tehetem, szüreti bálra és farsangira odaadom a nagytermet. Most nem is volt panaszom, de amikor a bál után egy héttel idegen vendégeimnek akartam bemutatni a kastélyt, a teraszon találtam a bál szeméthalmát! A tisztelet és a becsület legyen közös dolog. Erre kérem a fiatalokat.
Magyar párt vagy egyház?
Mert valahová tartoznia kell az embernek. A nép nyelvén az RMDSZ a magyar párt. Mi akartunk oda tartozni, de árvák maradtunk. Nem tartotta velünk a kapcsolatot a megyei vezetőség - mondták. - Valamikor tagdíjat is fizettünk. Négyévenként jönnek ide, választáskor, mi úgy mondjuk, hogy no, most jön a lavina. Két választás között semmi, pedig sok gondunk lenne, amiben segíthetnének.
- Nincsen szervezeti élet. Tagdíj szedésére nem volt erkölcsi alapom. Hozzánk tartozónak tartok még itt vagy 60 személyt - nyilatkozta keserûen Szabó István elnök, aki egyébként a szervezet színeiben indította a jelenlegi képviselőt is. A megválasztott képviselő a helybeli Székely Nemzeti Tanács elnöke is.
Miklósvár 512 lelkéből 2002-es adatok szerint 412-en katolikusnak vallották magukat, s ma is csak az egyházban látják a megtartó erőt. Péter Ferenc gondnok elmondta, egyházszerető nép lakja a falut, de a gondokon az érsekségnek kellett segítenie, ugyanis megrozzant a plébánia épületének egy része, s rövidesen ki kellene javítani. Az aprómunkát a hívek elvégzik. Az erdővagyon hozhatna még valamit a kasszába, de azzal vita, per van. Az egyháznak 160 hektár erdőbirtoka volt, s abból jelenleg csupán 6,5 hektárt kapott vissza! Sajnos, így állnak a dolgok tizennégy esztendővel a rendszerváltás után... Öröm, hogy felekezeti iskolájukat visszakapták.
*
Amikor a falut magunk mögött hagytuk, népes galambcsapat körözött a mező felett. Élő, nem sült galambok...
Keresték a még fel nem szántott tarlókon maradt magvakat...
Kisgyörgy Zoltán