2008-at választással végeztük, 2009-ben folytatjuk, hisz ilyen válságos időszakban ez a legjobb megoldás, hogy eltereljük a figyelmet a nehézségekről. Ráadásul adott egy bizonytalan kormányvezetés is, amely megszorításaival, habozásaival, meggondolatlan határozataival még súlyosbítja a meglevő helyzetet.
Számukra a munkahelyek megszüntetése, a fizetések csökkentése a megoldás. Mind a demokraták, mind a szocialisták külön-külön válságenyhítő javaslatcsomagot készítettek, ami eleve nem valósítható meg, de azért nyugalommal könyvelik el a mindjárt egymillió munkanélkülit, a naponta kitörő spontán sztrájkokat. Bizonyos, hogy ez a kormány húsz év után a leggyengébb, ami létrejöhetett: hat hónapi kormányzás után is kapkodnak a két pártból álló kormány miniszterei, versengve, hogy melyik tud több pénzt elkölteni semmiségekre, választási kampányra vagy ismerősök, barátok pénztárcájának kerekítésére. Eközben egymásra dobják a vizes lepedőt, de ahogy telik az idő, már a vizes pokrócot is. A politikai elemzők már az év elején megjósolták, hogy ez a kikényszerített kutya-macska barátság nem fog sokáig tartani, az elnökválasztás után alig egyévi kormányzás után meg fog történni a beharangozott szakadás, új kormányra számíthatunk.
Tehát indulhat a kampány. A parlament tagjai, a képviselők és szenátorok a tavaszi verejtékes munka után megkezdték szabadságuk letöltését, indulhatnak elkölteni pénzünket jelöltjük támogatására.
Amint tudomásul vehettük, az RMDSZ is indít elnökjelöltet Kelemen Hunor személyében, aki jelen pillanatban egyik legértelmesebb politikusunk, de eleve semmi esélye Romániának egy magyar elnökre, mint ahogy kizárt dolog egy őrkői lakos megválasztása Sepsiszentgyörgy polgármesterének. Szerintem nem volt jó elgondolás és döntés egy elit politikus vagy bárki más feláldozása — akik még olvasunk újságot, hallgatunk rádiót, nézünk tévét, tudjuk, mire menne a játék, de az a szavazat, amire számítani lehet a magyar szavazók részéről, se nem oszt, se nem szoroz a román jelöltek rovására. Sári néni Kurtapatakról, amikor meghallja, hogy Romániának magyar elnöke lesz, a fél falut szavazni viszi, de mit fognak csinálni azok, akik ismerik a játékszabályt, az értelmiségiek, fiatalok stb.? Egyszerűen nem fognak elmenni választani. Mi több, ez az előrelátott 3—4 százalékos részvétel lejáratást jelent az EP-képviselők kilencszázalékos megválasztásával szemben. Szerintem helyesebb lett volna, ha az első fordulóra az RMDSZ megnevez egy megfelelő jelöltet (ha van), akit fenntartottunk volna a második fordulóban is, ha továbbjut. Megoldás lett volna az is, ha az RMDSZ csak a második fordulóban dönt arról, hogy kivel indulunk vagy nem indulunk. Jómagam az első megmérettetésen nem fogok részt venni, a személyazonossági bizonyítványom hátsó oldala már sakktábla lett, a milliókba került választási könyvecske helyett mindjárt a homlokomra kerül a részvételi pecsét...
Örvendetes, hogy húsz év után rájöttünk, az autonómia nem léggömb, amit minden választás előtt felengedünk a levegőbe, s elszáll, és Márton Árpád vezetésével egy munkacsoport alakult, mely az év végéig kidolgoz egy olyan autonómiatervezetet és magyarázatot, amit majd a román pártok elé lehet vinni tanulmányozni, s amiből megtudhatják, hogy sem szögesdrótos határ, sem útlevél nem szerepel benne. Jelenleg ők azt gondolják, hogy az autonómia egy ,,ördögi" kifejezés.
Eddig jó, de vajon mi lesz a télen, a választások után, amikor bármely párt, amely hatalomra jut elnöke megválasztásával, és új kormányt alakít, támogatást kér az RMDSZ-től a kormányzás gyakorlására, egyformán feltételül szabva, hogy három évig ne is hallja ezt a három kifejezést: autonómia, magyar egyetem, kisebbségjogi törvény?
Ha megérjük, meglátjuk, mi lesz.
Lőrincz Béla, Sepsiszentgyörgy