Faluvilág: Így telt el hetvenegy esztendő...

2004. október 21., csütörtök, Archívum 2003–2007

Egyszerû, földmûves vagy munkásemberek változatos és könnyûnek nem nevezhető életpályáiról is izgalmas kötetet lehetne írni. Ritka azonban az, aki irkát, tollat ragadva leírja visszaemlékezéseit. Gyakoribb az olyan, mint Téglás András, Bandi bácsi, aki inkább mesél életéről, fotókkal is dokumentál.
Két időviseltes könyvvel keresett meg a szerkesztőségben, az árkosi Téglás család sarjaként őrizte hosszú évtizedeken át. Mind a kettő tankönyv. Versek, történetek, elbeszélések sorakoznak bennük, olvasmányosak maradtak megsárgulásukig. Egyik a Bilinszky-féle Magyar olvasókönyv, Tompa Mihály, Benedek Elek, Fáy András, Arany János, a baróti Gaál Mózes, Jókai, Gárdonyi, Hankó Vilmos verseivel, leírásaival, történeteivel, elbeszéléseivel. A szerzők között ott találjuk Carmen Sylvát is, Károly román király feleségét, Mária királynét. Azon azonban nem nekünk, hanem többségi testvéreinknek kellene elcsodálkozniuk, hogy ebben a tankönyvben lecke volt Bolintineanunak ?tefan cel mare anyja címû román népmondája (Papp László fordításában)!
A másik, Ölveczky-Szabó Ipartanonc iskolai olvasó- és tankönyve valószínû az interbellum idején jelent meg, címlapja ugyanis hiányzik, az egykori sepsiszentgyörgyi Református Tanonciskola pecsétjét látjuk benne. Kimondottan gyakorlati nevelésre törekvő kiadvány. Benne az általános ismeretek mellett (történelem, földrajz, számtan, fizika, kémia) olyan fejezetek is vannak, mint üzleti levelezés, gazdasági és háztartási tudnivalók.
- A mi családunk Árkosról származik, csak elsodorta a sors - kezdte mondandóját Bandi bácsi. - Édesapám 1893-ban ott született, unitáriusnak keresztelték. Téglás Mózinak, a suszternak volt a testvére. De iparosember volt, kerékgyártó, kerekes. Jó anyám zabolai volt, Szabó Eszter. 1919-ben házasodtak össze Árkoson. Nem volt rossz világ a régi román világ, de akkor is volt nehézség. Apám nem kapott kerekes segédként munkát, s elhatározta, bevándorol a Regátba. Szerencséje volt, mert az ottani tyáburok (földesurak - szerk. megj.) éppen mesterembereket, kerekeseket, asztalosokat, kőmûveseket és suszterokat kerestek. Apám Bukaresttől 45 km-re kapott munkát a Mihai Bravuhoz tartozó Sterea nevû faluban, Vla?ca megyében. Így történt, hogy én ott jöttem a világra 1933. január 7-én. Jött a bécsi döntés, és úgy határoztak, hogy hazajönnek. No de mire? A semmire. Pedig a Regátban jól volt dolgunk. Soha azt sem mondták nekik, hogy állj tovább. Az úrnál sok állat volt, ló, tehén, disznó, tyúk. Mindig 20-25 kettéhasított füstölt liba lógott a kampón. Kellett nekünk Magyarország! Apám azt mondta, ha tudta volna, hogy mire jön vissza (margarin, szaharin, medveszar-cukorka, gyertyavilág stb.), soha haza nem jött volna. A szebb jövős magyar világban egy ideig Zabolán, majd Kőröspatakon laktunk. No, ott kezdtem meg én a magyar iskolát 1940-43 között az unitárius felekezetiben. Itt róla a bizonyítvány - mutatja magyar koronával ékített értesítőjét, amit azóta is őriz!
Jó fejû gyermek lehetett Bandi bátyánk, mert tanítója, Bedő Ferenc csupa kitûnő és jeles minősítést írt a bizonyítványba.
- Ne, látja-e? Itt van az iskolásképem. Itt ülök az első sorban. Az a Bocskai-sapkás gyermek a tanító fia, mellette (tegyen keresztet a fejem felé!) én vagyok. Mindenkinek van cipője, csak én vagyok mezítláb... Aztán a Mikóba mentem harmadikba. Társam volt Fóris Palika, Kónya Ádám, padtársam Bartos Sanyi. A többi osztályt a Kossuth utcai elemiben jártam. Nem volt könnyû, a Szépmezőn laktunk, gyalog kellett járni. Akkor nem volt busz...
Bandi bácsi családi képet vesz elő, 1941 áprilisában készült. Azt vitte magával édesapja a háborúba. A kép hátára grafitceruzával a következő szöveget írta: ,,Emlék. Most én itt vagyok a messze távolban a hazámtól egy szobában több mint 44 emberrel, és várjuk azt a percet, hogy megmeneküljünk az orosz fogságból, mert nagyon rossz. Voronyec, 1945. febr. 15. Téglás József.?
- No de nekem azután jött a haddelhadd. 1948-ban beadtak inasnak a szövőgyárba. A 15. életévemet ott töltöttem be. 1948-tól 1990-ig ott dolgoztam, három váltást 42 esztendőn keresztül! Ünnepeken is. Nem volt se karácsony, se húsvét, még szilveszterkor is négy-négy órát le kellett dolgozni. Nem volt könnyû. Ne felejtsem el, hogy közben katona is voltam, de nem egy évig, mint most, hanem három kerek esztendőt! Buz?uban voltam gyalogos... 1990-ben mentem nyugdíjba mint segédmester!
Azóta 14 esztendő pergett le. Bandi bácsi boldog nyugdíjas, szerény hazai nyugdíjjal. Felesége, Farkas Amália gyergyócsomafalvi származású.
- Fiam, József a vízháznál dolgozik. Van két unokám és egy dédunokám is - folytatta mosolyogva. - Erőst fáin kicsi leányka, de nagyon okos. Erre nagyon büszke vagyok. Nagyon szeretjük, s ami a fő... unitárius! Benne leljük minden örömünket. No kérem, látja, így telt el 71 esztendő...
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép