Rövid másfél évszázad alatt a magyar nép két olyan forradalmat és szabadságharcot vívott meg, mely Európa és a világ élére emelte. Mindkét forradalmát és szabadságharcát letiporta először is, másodszor is a nagy keleti szomszéd, Európa mindenkori csendőre, Oroszország, illetve a Szovjetunió. Ma már másként nézhetünk a világra, s hogy a kontinentális jogbitorlás megszûnt, az Európa legelszántabb népének, a magyarnak is köszönhető. A XIX. században a hírhedett Szent Szövetséget, a XX. században a kíméletlen kommunista véd- és dacbitangságot, a Varsói Szerződés elnyomó gépezetét hívta ki maga ellen a magyarság, s győzött először is, másodszor is. Elbukott a túlerő ellenében 1849 augusztusában és 1956 novemberében is, de mindkét legyőzetés fölemelő és évezredekig világító tette az emberiségnek. A szabadságvágy vesztesen is megvett diadalának. Hogyan gondolhatta ötvenhat magyarsága - ezen nem csupán az anyaország tízmillióját értjük -, hogy lebírhatja a föléje felelőtlen békediktátummal odarendeltek százmillióit? Emberi számítás szerint nem hihette el, hogy van esélye a győzelemre, függetlensége és elrabolt méltósága visszaszerzésére - és mégis megtette, megcselekedte a megcselekedhetetlent. 1956. október 23-án a budapesti Kossuth téren először ,,magyarok? lőttek magyarokra. Olyan ,,magyarok?, kiknek soha nem volt közük e nemzethez, de országbitorlókként, idegenek szolgáiként vélték, hogy hatalmukat mindörökre megtarthatják. Nem így történt, s a fejét csak azért is fölemelő magyarság majdnem két hétre elsöpörte a nemzeti lelkületétől idegen, ráerőszakolt hatalmat. A világ döbbenten és megütközve figyelt - és nem tett semmit. Rokonszenvvel és együttérzéssel figyelte egy kis nép kétségbeesett kísérletét, de nem értette meg, hogyan is bátorkodik egy tízmilliós ország szembefeszülni a százmilliókat számláló birodalom erőivel. Máig sem érti, pedig akkor kezdődött el az emberiség második rákfenéjének - a fasizmussal nyugodtan párosítható kommunista diktatúrának - világméretû legyőzetése. Félmillió magyar élete és sorsa árán. Persze, kísérletek előtte is történtek, hiszen a szabadságot és a méltányosságot szerető lengyelek is megkísérelték Moszkva diktatúráját lerázni nemzeti testükről, a németek is fölemelték szavukat az országukat, népüket szétválasztó hitványság ellen. De cselekedni csak a magyarság mert.
Október 23. Mi, akik gyermekként értük meg a magyar történelem e második legfényesebb napját - az első március idusa volt! -, nem felejthetünk. Nem felejthetünk, mert apáink, bátyáink vére és áldozata szentségesítette meg e napot, s szerte a Kárpát-medencében akkor együtt dobbant meg egy nemzet együtt dobogható szíve, s mutatott példát a világnak.
Mi már csak így értjük és így érezzük ezt, akkor is, ha a mai magyarországi politikum a ,,külön-külön? ünneplésre szavaz. Minékünk 1956 októbere a nemzet egységét is jelenti, s ha az újdonsült szocialista fővezér, Hiller István be is jelenti, hogy ők tulajdonképpen 1918 őszének ,,őszirózsás? forradalma megünneplésére készülnek, mi megmaradunk október huszonharmadik napjának, március idusának ünneplésénél. Jogunk van az emlékezéshez, s ahhoz is jogunk van, hogy a nemzetveszejtő ,,hagyományokat? örökre megtagadjuk. Mindennek eljön az ideje.
Magyari Lajos
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.