Volt egyszer egy szakácsnő, Zsuzsi volt a neve. Hej, okos egy lány volt ez a Zsuzsi! De milyen okos! Ha szerét ejthette, magának kaparintott meg minden jó falatot.
Mondja egyszer a gazdája Zsuzsinak:
- Hallod-e, Zsuzsi, vendéget hívtam vacsorára, süss meg két kakast jó pirosra, ropogósra, érted-e?
- Igenis, értem - mondotta Zsuzsi, s nosza, levágott két szép kakast, nyársra húzta, forgatta a tûzön. A két kakas meg csak pirult, pirult, megsült szép pirosra, ropogósra.
Az ám, de hol a vendég?
Az bizony nem jött, a két kakas pedig csak sült, sült, pirult, pirosodott.
Mondja Zsuzsi:
- Jaj, jaj, ha még nem jő a vendég, a szép piros pecsenye szénné feketedik!
Nosza, uccu, szaladott a gazda a vendégért. De bezzeg Zsuzsinak se kellett egyéb: ő meg szaladt a konyhára, az egyik kakasnak levágta a szárnyát, s megette.
,,Hm, hm - gondolta magában ?, mit tettem? Az egyik szárnyát megettem! Ha már így van, azért van nagy eszem: a másikat is megeszem!?
Meg is ette, mert így okoskodott: ha mindkettőt megeszi, akkor a gazdája észre sem veszi.
No, ha megette, nem volt nagy kár érte. S merthogy se gazda, se vendég, mit gondolt magában, az egyik kakast megette egészen.
- Ej, de jó volt, finom volt - mondotta Zsuzsi, s most imigyen okoskodott: - Ha az egyiket megettem, megeszem a másikat is.
S ilyen-olyan, szedte-vette, meg is ette.
Hiszen éppen jókor, mert jött a gazda nagy lihegve, s bekiáltott a konyhára:
- Gyorsan, Zsuzsi, tálalj egyszeriben, itt a vendég!
- Igenis, azonnal!
A gazda leült az asztal mellé, s egy-egy nagy kést szedett elő. Fente a kést, fenegette, Zsuzsi pedig csak nevette.
Jött is a vendég, kopogott az ajtón. Nosza, Zsuzsi elébe ment szörnyû ijedt arccal:
- Az istenért, lelkem uram, szaladjon, nehogy itt maradjon!
- Miért? Miért?
- Hát nem hallja, hogy a gazdám feni a kést? Minek feni? Mindkét fülét levágja! Fusson, gyorsan hazajusson, ha a füle kedves!
Bezzeg futott a vendég, mintha kergették volna. Zsuzsi pedig beszaladt, s jajgatott:
- Jaj, jaj, micsoda vendég! A kakast kikapta a tálból, s uccu, elszaladt!
- No, ez aztán a finom vendég! - mordult fel a gazda. - Legalább az egyiket itt hagyhatta volna!
Szaladt is utána, és kiabált:
- Csak az egyiket, bár az egyiket! A másikat elviheted!
Bezzeg a vendég nem a kakasra, hanem a fülére értette ezt, s még jobban szedte a lábát. Örült, hogy ép füllel hazajutott!
Benedek Elek
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.