Athén jegyében került sor Kazincbarcikán a Magyar Olimpiai Akadémia 43. vándorgyûlésére Kazincbarcikán, a Nemzeti Sportvárosban. Mielőtt továbbmennék, hadd mutassam be - Győr Béla segítségével - a vándorgyûlés helyszínét.
Kazincbarcika
Múltja az egykori Barcika, Berente és Kazinc jóvoltából visszanyúlik a XIII. századba. Kazincbarcika néven viszont 1948-tól ismert a két kis település, Sajókazinc és Barcika közigazgatási egyesítése után. 1954-ben Berente bevonásával emelkedett városi rangra. Azóta sok-sok jelzővel illették, mint a virágok, a parkok, a szobrok, az iskolák, a strand, a sport városa. És méltán. Bár beköszöntött az ősz, most is virágerdő díszíti a várost, hála a kertészeknek, akik a szezonális virágok kiültetésével biztosítják a folytonosságot. Több mint ötven szobor, térplasztika , emlékmû tarkítja a várost, és emlékeztet a város szülöttjére, Egressy Bénire, na meg a nemzet hírességeire, Jókai Mórra, Munkácsi Mihályra, Derkovits Gyulára? A városban a több mint húsz oktatási és nevelési intézménybe mintegy tizenegyezer gyerek és diák jár, ezer pedagógus dolgozik, oktat, nevel. Ami pedig a sportéletet illeti, a nagyságában Kézdivásárhelyhez mérhető városban huszonnyolc sportegyesület mûködik. Röplabdacsapata kétszeres magyar bajnok és Magyar Kupa-győztes, tekecsapata NB I-es, labdarúgó-együttese NB II-es. Tucatnyi füves és salakos focipálya várja a sportág híveit, még több teniszpálya áll a teniszezők rendelkezésére, van mûjégpálya, fedett uszoda, tekepálya, van szabadtéri úszómedence, jól felszerelt, világszínvonalon mûködtetett strand, rengeteg edző- és konditerem a városban. Amire külön büszkék a kazincbarcikaiak, az a példás utánpótlás-nevelés! Legismertebb sportolói: Pátrovics Géza többszörös szenior világ- és Európa-bajnok súlyemelő, Ráki Henrietta Európa- és magyar bajnok súlyemelő, Forgon Árpád thai-boksz Európa-bajnok, Lipcsei Péter, Komlósi Ádám válogatott labdarúgók? Kazincbarcika 1999-től viseli a Nemzeti Sportváros kitüntető címet.
Hadd zárjam a város bemutatását azzal, hogy 1999-ben Európa Diplomával, 2002-ben pedig Európa Becsületzászlóval tüntették ki.
A kitûzött célt elérte
A 43. vándorgyûlést Aján Tamás, a Magyar Olimpiai Akadémia elnöke, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság tagja nyitotta meg, majd Nagy Imre alpolgármester köszöntötte a gyûlés résztvevőit, köztük az olimpiai bajnokokat - Rejtő Ildikó (vívó), Juhász Katalin (vívó), Nagy Imre (öttusázó), Varga János (birkózó), Repka Attila (birkózó), Köteles Erzsébet (tornász), Menczel Iván (labdarúgó) -, érmeseket - Bóbis Ildikó (vívó), Bota Kinga (kajakos), Kásás Zoltán (vízilabdázó, jelenleg edző), Isaszegi Róbert (ökölvívó) -, olimpiásokat: Halász János, Németh Sándor? Aján Tamás emlékeztetett a magyar sport athéni sikereire, amit kétségtelenül bizonyít az éremtáblázatban elfoglalt 13., a pontversenyben pedig 14. hely, a görögök olimpiai eszméhez való kötődésére (nincs olyan görög, aki ne tekintené magáénak az olimpiai mozgalmat). Az athéni játékok részletes értékelésére viszont Köpf Károly, a Magyar Olimpiai Bizottság szakmai igazgatója vállalkozott. Hadd ne kísérjem most itt el őt a számok rengetegében tett barangolásán, s csak idézzem előadásának befejező részét: ,,Az volt a magyar küldöttség célkitûzése, hogy az első tizenöt között végezzen, és minél több sportágban szerezzen érmet, pontot, mert ez jelzi igazából egy ország sportkultúrájának milyenségét.? Nos, ezt a célt elérte, hiszen mint Aján Tamás is említette, az éremtáblázatban a 13., a ponttáblázatban a 14. helyen zárt, nyolc sportágban szerzett érmet, tizenegyben pontot? Ezután következett Vad Dezső és két meghívottja, Bóta Kinga kajakos, valamint Kásás Zoltán, a magyar vízilabda-válogatott segédedzője, Kásás Tamás olimpiai bajnok vízilabdázó édesapja. Beszélgetésük során fény derült a magyar vízilabda-válogatott tartós sikerének hátterére (hogy csak egy tényezőt említsek itt: ez a gárda az 1992-es ifjúsági Európa-bajnokság óta van együtt)? S hogy erősen el ne tûnődjünk a hallottakon, Vad Dezső közbeszólt: - Na és milyen a kapcsolatod a fiaddal, Tamással? - Nem sokat mondok - így Zoltán -, amikor pedig ő beszél a vízilabdáról, én hallgatok, hogy meg ne szûnjön a varázs? A vándorgyûlés első félidejét Novotny Zoltán Az olimpia a média tükrében címû előadása zárta. Hadd idézzek néhány érdekes adatot. Athénban 10 500 sportoló vett részt, mellettük 3500 újságíró, több mint 11 000 tévé- és rádióriporter, 9000 fotós? Nem lehetett nem odafigyelni az olimpiai játékokra.
A második félidőt Jakabházyné Mező Mária és Györ Béla Így szurkoltunk mi címû összeállítása, élménybeszámolója vezette be a Szurkolók dalával (a Már minálunk, babám kezdetû ének dallamára): Görög fővárosban, / Gyönyörû Athénban / Csak az a hír járja: / Érmekért szurkolunk, / Érmekért szurkolunk / Szép Magyarországnak. / Fiúk, lányok büszkén / A dobogón állnak, / Övék a dicsőség, / Miénk az éljenzés / Ria, Hungária! Dalra fakadt mindenki, persze, hogy dalra fakadt. Csak úgy remegtek a sportcsarnok ablakai.
A kazincbarcikaiak vették át a szót. Karajz Miklós újságíró kolléga Kazincbarcika és környéke olimpikonjainak és a város sportéletének bemutatása címû előadásában ismertette a város olimpiai kötődését, megemlítette kilenc olimpiai bajnokuk nevét - mifelénk is jól ismertek: Gyarmati Dezső, Biros Péter, Szepesi Gusztáv, Menczel Iván -, felvázolta a város sportmozgalmának keresztmetszetét, tájékoztatott a sikerek hátteréről, arról a lelkes utánpótlás-nevelő munkáról, mely a sportéletben zajlik, s melyre méltán büszkék; elmondta, hogy a város vezetése a város önköltségének 3,7 (2003-ban)-3,1 (2004-ben) százalékát fordítja a sportra, tehát joggal kapta Kazincbarcika a Nemzet Sportvárosa megtisztelő címet.
Az első nap a MOA-elismerések átadásával, Békéscsaba küldöttének bejelentésével - Békéscsaba szeretettel meghívja a MOA 44. vándorgyûlésének résztvevőit 2005 tavaszára -, majd a polgármesteri hivatal fogadásával ért véget.
Másnap reggel Novák Feri bácsi, a debreceni félkarú kerékpáros jelezte, hogy ő most elválik tőlünk, mert hívja az újabb kötelesség, azaz siet Sopronba, a Bécs-Budapest szupermaratoni résztvevőinek gyülekező táborába. Gondoltam, élek az alkalommal, s megkérem, tolmácsolja a sepsiszentgyörgyi Gáll Lajos Futókör váltójának a jókívánságomat. - Teszem én szívesen - mondta -, mert ilyen hosszú út előtt jólesik a futóknak, ha tudják, hogy izgulnak értük, szurkolnak nekik. Aztán nyeregbe pattant, s megkezdte a kilométerek taposását. Mi pedig elindultunk a Borovitz család Athéntól Athénig kiállítása megnyitójára. A rendkívül gazdag trófeagyûjtemény - a magyarok olimpiai egyenruhája, a nagy bajnokok emléktárgyai, érmei, oklevelek, jelvények, maszkoták, zászlók? - között jó volt látni Papp Laci bokszkesztyûit, Székely Éva győztes úszómezét, Dömölky Lídia tőrét? jó volt látni két ember - a Borovitz házaspár - életmûvét, mellyel az olimpia eszméjét igyekeznek erősíteni, sikerrel. A trófeák között járva, egy vitrinben megpillantottam a moszkvai Misa macit. Megkopott már szegény, megőszült, de tekintete most is olyan kedves, olyan szívbemászó, mint hajdan volt. Kerestem a müncheni Valdit, de hiába szólítottam, nem jelzett vissza, mint
Szilvásváradon?
Na de ne vágjak a tények elébe. A kiállítás megtekintése után ugyanis Szilvásváradra vitt buszunk, a magyar lótenyésztés, fogathajtás egyik fellegvárába. A Török-sánc oldalában csendesen meghúzódó település híres ménesével - a lipicai fajlovak valamennyi vérága itt képviselve van, az Incitato is - felkészült a fogadásunkra. A fogatok, a kisvasút készen állt a Szalajka-völgyi barangolásra, de a reggel óta zuhogó esőt senki sem tudta elállítani. Így aztán körbejártuk az istállókat, s elgyönyörködtünk a lóállományban. Az egyik bokszban csodálatos tartással egy másfél év körüli Incitato csikó nézett bátran szembe velem. Megérezte volna, hogy honnan jöttem?? Ebéd után, indulás előtt visszasiettem hozzá: -Nos, pajtás, búcsúzni jöttem - szóltam, mikor a közelébe értem. Felém nézett, közel jött hozzám. Megsimogattam hosszú homlokát, megveregettem nyakát, ujjaimmal beleturkáltam sörényébe, láttam, hogy tetszik ez neki. Bólintott is egyet? - Mit üzensz a bodoki, sepsiszentgyörgyi rokonaidnak? - szóltam hozzá indulás előtt. Már az istálló kijáratánál jártam, amikor felnyerített. Tudja ő, mit mondott. Én pedig megígértem: - Jó, átadom az üdvözleted. És azt is elmondom nekik, hogy csodálatosan szép csikó vagy.
Buszra szálltunk, és elindultunk Budapest felé. Valahol Gyöngyös környékén robogtunk, amikor a mellettem lévő széken megszólalt Juhász Katalin: - Ildikó, hányadika van ma? - Október 17-e - válaszolt Rejtő Ildikó. - Pontosan ma negyven éve - mondták szinte egyszerre -, hogy Tokióban megnyertük a női tőr csapatversenyének olimpiai bajnokságát? A visszaemlékezésből nem hagyhattuk ki Dömölky, Ágoston és Marosi nevét, velük együtt teljes az olimpiai bajnok ötös fogat.
Így, az emlékek varázsában érkeztünk meg Budapestre. Csodálatosan szép és gazdag két nap végére tettünk pontot, azzal a reménnyel, hogy nem sokára találkozunk Békéscsabán.
Áros Károly