
Romániában nincs regionalizmus, csupán regionalizálás folyik, s ez is csupán színjáték, hisz a központi hatalom régióellenes politikát folytat, s csak az Európai Unió raportőrei nyomására hajlandó valamicskét is mozdítani a központosítás lebontásának, a döntéshozatal leosztásának irányában - derült ki a megyei tanács égisze alatt mûködő Európa Információs Központ és a Pro Scientia Administrativa Tudományos Társaság által szervezett, az európai régiók napja alkalmából tegnap tartott tudományos konferencián.
Baka Mátyás, a megyei tanács alelnöke előbb az Európai Unió egyik hivatalos nyelvén, magyarul, majd románul köszöntötte a résztvevőket. Klárik László régiófejlesztési és integrációs szakértő kifejtette, míg az Európai Unió területén a régiók Európájáról beszélhetünk, hisz az állami szint alatti területi közigazgatási egységek, a régiók saját politikai és döntéshozói hatalommal rendelkeznek, Romániában egész másképp áll a helyzet. Az itt alakított fejlesztési régiók feladata a pályázati pénzek vonzása, elosztása körüli feladatkörben merül ki. Az itteni régiókat az EU politikai nyomásának köszönhetően alakították meg felülről jövő intézkedés nyomán, és nem alulról szerveződtek. Az Országos Régiófejlesztési Tanács elnöke, a mindenkori miniszterelnök több ízben is regionalizmusellenes nyilatkozatokkal botránkoztatta meg az uniós raportőröket - derül ki utóbbiak jelentéseiből. A régióknak leosztott nagyon kevés feladatot is a központi hatalom ellenőrzi, tehát a romániai hatalomgyakorlás a regionális energiák visszaszorítását szolgálja, ezáltal fékezve az európai integrációs folyamatot. Klárik az idén megjelent új, 351-es számot viselő régiófejlesztési törvényt is idézte. Ez visszalépést jelent még az 1998-ban elfogadotthoz képest is. Az új jogszabály szerint a régiófejlesztési ügynökségek egyrészt civil (nem kormányzati) szervezetek, másrészt azokat a megyei tanácsok finanszírozzák, harmadsorban tevékenységüket az európai integrációs minisztérium hangolja össze. Ennél ellentmondásosabb szervezet nem is létezik. Ha már fejlesztési régióról beszélünk, a fejlesztés beruházást jelent. De miből? A fejlesztési ügynökség saját költségvetése alig elég az iroda fenntartására. A megyei és helyi tanácsok a közpénztörvény értelmében csak saját közigazgatási területükre ruházhatnak be, így csupán az előcsatlakozási alapok maradnak. Ezek közül az ISPA alapjait az integrációs minisztérium nemzeti érdek szerint osztja, a SAPARD-pénzek elosztása esetében a regionális ügynökség csupán közvetítő szerepet játszik, és csak a PHARE-támogatás használható ki térségi szinten. Az előadó összegezte: a romániai regionalizálás csak előcsatlakozási alapok vonzására szolgáló színjáték.
Csutak István, a gyulafehérvári régiófejlesztési ügynökség munkatársa feltette a szónoki kérdést: ha a regionalizmus elvei a szubszidiaritás, decentralizáció és partnerség, akkor az új törvény szerint hogyan beszélhetnénk a központosítás lebontásáról, a döntéshozatal leutalásáról, amikor csupán a kormányfő vezette országos régiófejlesztési tanács döntése nyomán költöztethető a megyénket is magában foglaló Középrégió úgymond civil fejlesztési ügynöksége Gyulafehérvárról Brassóba, továbbá miféle partnerség az, ahogyan Alexandru F?rca? integrációs miniszter kezeli a kérdést, hivatalos levélben azzal utasítva el a kérést, hogy biztosítani kell az internet-hozzáférést (mintha Brassóban nem lennének meg ehhez a feltételek), és figyelemmel kell lenni a gyulafehérvári alkalmazottak lelkiállapotára?!
Bíró Béla publicista párhuzamot vont a mai romániai magyar nemzeti közösség és az Osztrák-Magyar Monarchiában élt román nemzeti közösség óhaja, harca között, rámutatva, nincs új a nap alatt, 150 évvel ezelőtt az erdélyi románok ugyanazt akarták, mint mi most: demokratikus rendszerben autonóm körülmények között élni. Odáig ment a két világháború közötti nacionalista-fasiszta, majd a későbbi kommunista agymosás, hogy a mai ember már nem tudja, milyen román hagyományok vannak autonómiatörekvések terén. Kifejtette, csak alulról lehet társadalmat építeni.
Cziprián Kovács Loránd, a sepsiszentgyörgyi főiskola közigazgatási szakának igazgatója kifejtette, Romániában a Kárpátok két oldalán különböző a regionalizmushoz való hozzáállás. Ez abból adódik, hogy Erdélyben már a 11-12. században megszülettek a térségi közigazgatási formák, míg Moldvában és Havasalföldön 1828-ig kellett erre várni. Hiányzik a regionális öntudat is országszerte, kivételt képez a Székelyföld és Móc-vidék. A rendszerváltás utáni kormányok mindenike megosztó politikát folytatott, pedig a példakép Franciaország, amelyet az egységes nemzetállam jelképének tartottak, 1988 óta regionális államként nevezi meg magát. Cziprián szakszerû tanulmányra hivatkozva, kizárólag gazdasági és társadalmi feltételek figyelembevételével levezette, Erdélyben a jelenlegi három fejlesztési régió helyett ötnek kellene mûködnie Brassó, Nagyszeben, Temesvár, Kolozsvár és Nagyvárad vonzáskörében. Hangoztatta, az 1968 előtti, a tartományi-rajoni rendszeren alapuló közigazgatási felosztás sokkal megfelelőbb volt, mint a mai rendszer.
Mihai Pascu, a Brassó Megyei Tanács integrációs központjának igazgatója, a Team Europe Románia csoport tagja hangsúlyozta, elsősorban mentalitásváltásra van szükség, hisz az országban jelenleg még a lokálpatriotizmus mûködik, mindenki legfennebb a megyehatárig gondolkodik, nem létezik regionális gondolkodás. Központi szinten fordított a helyzet, ott mindenki általánosságokban gondolkodik, anélkül, hogy figyelembe venné a helyi sajátosságokat. Nagyon fontosnak tartja, hogy még mielőtt a regionális fejlesztési tervet elfogadják, a megyék hallassák hangjukat, és hassanak oda, hogy a térség sajátosságait is belefoglalják.
Vincze Mária, a Babe?-Bolyai Tudományegyetem tanára a vidékfejlesztés fontosságáról beszélt. Elmondta, Romániában 4,7 millió kisgazdaság van, melyek a megélhetés határán tengődnek. Egyesek azt hangoztatják, hogy a megoldást a nagy farmok jelentik, ezzel szemben az előadó kifejtette, az sem megoldás, ha nem oldjuk meg a vidék gondjait. Az 1,8 millió 65 év fölöttinek kisegítő nyugdíjat kellene biztosítani, hogy abbahagyhassák a munkát, és átadják helyüket a fiataloknak. Igen fontos a vidéken élők egészségi és lelkiállapota is, de annyi rossz fogazatú embert, mint itt, sehol nem látni. Falun, ahol jó a levegő, nem étkeznek egészségesen az emberek, ellenben keményen isznak. Nem létezik partnerség sem a falun élő, különböző társadalmi réteghez tartozók között. A régió kialakításához feltétlenül szükség van a történelmi-kulturális hagyományok ápolására, tiszteletére, de ez még a székely faluban is sok kívánnivalót hagy maga után, nemhogy regionális szinten érezhető lenne az azonosságtudat.
Összegzésében Csutak István elmondta, nincs más út, mint Románia uniós csatlakozása után igyekezni felzárkózni. A lényeg, hogy a lehető legszorosabban tudjuk követni az eseményeket. Az országos fejlesztési tervben nem látjuk viszont regionális terveinket, ezért nagyon oda kell figyelni a regionális fejlesztési tervekre, mert azok alapján köszönnek vissza a pályázati kiírások.
Csutak polgármestereknek mondottakkal példálózott: gondok lesznek, mert az ételmaradékot sem lehet majd a disznóknak vetni, hiszen azt is megmondja az uniós szabály, hogy miből áll a moslék. Vigyázni kell, mert Székelyföldön van három termék, melyre az unió nem fog támogatást adni: egyik a burgonya, másik a pityóka, harmadik a krumpli. Vigyázni kell, mert a kézi fejésû tejre nem lesz támogatás. Erre azt válaszolja a polgármester, hogy a székely ember a jég hátán is megél. Csutak hangoztatta, nem azt szeretné, hogy a székely ember attól legyen vitéz, hogy a jég hátán is megél és háztartási mellékterméket rág, hanem padlófûtéses faházából, termopán ablakon át nézze a jeget, és amikor jön a külföldi turista, fejenként 5 euróért mutassa be, hogyan lehet a jég hátán is megélni. Ezért kell megtanulni az uniós szabályokat és boldogulni tudni a pénzlehívások rendszerében - mondotta.
Hozzászólásában Benedek Huszár János, Illyefalva polgármestere elmondta, mi ,,nem ilyen lovat akartunk?, mint amilyen ez a fejlesztési régió, mi valós autonómiát szeretnénk. Ami meg most Romániában létezik, az a 18. század közepére kikristályosodott nemzetállami eszme és a huszonegyedik század eleji európai regionális felfogás ötvözete, vagyis ,,öszvér?, s mint ilyen, steril. A mai romániai régiókból pontosan a lényeg hiányzik, a döntéshozói és végrehajtói szerepkör. Hangsúlyozta, időszerû a regionális törekvések felszínre hozatala, hiszen most helyzet van, Románia uniós csatlakozás és általános választások előtt áll. Ha az állam számára fontos a függetlenség, úgy az egyes területek számára is fontos a regionális szinten megvalósított függetlenség, az autonómia - hangoztatta.
Csutak István tisztázta: amikor az Európai Unió régióiról beszélünk, nem lehet politikai-közigazgatási régiókkal átfedni, mert az uniós jogszabályok alapján ezek nem hozhatók közös nevezőre, külön helyen kell erről beszélni. Ha egy régiót át akarunk szervezni, abból nem következik, hogy közigazgatási átszervezést is végrehajthatunk. Amikor autonómiáról beszélünk, az politikai-közigazgatási kérdés. Ha ilyen létrejön, akkor értelemszerûen fejlesztési régió is létrejön, fordítva ez nem igaz - mondotta Csutak.
Szekeres Attila