ÁlláspontNemzet-nemzetiség: Öntsünk tiszta vizet a pohárba!

2004. október 27., szerda, Archívum 2003–2007

Annyi riogatás és ténymegmásítás látott napvilágot, illetve hangzott el az utóbbi időben, hogy kötelezőnek érzem nemzetünk sorsa filmkockáinak ismételt újrapörgetését. A július 18-án kezdődő tusványosi nyári szabadegyetem időtartama alatt a Magyar Polgári Szövetség elnöke, Szász Jenő közös döntés értelmében levelet intézett Markó Bélának, s felkérte, hogy a két szervezet közös szervezésben tartson összmagyar előválasztásokat, ugyanis az MPSZ úgy értékelte, hogy csak ilyen formában lehet megmenteni a magyar érdekképviseletet, s lehet frissíteni azok képviselőit jobboldali értékorientált, nemzeti elkötelezettséggel rendelkező tagokkal, s számukat akár bővíteni is. Vagyis a parlamenti képviselet számaránya is megnőhetett volna, s egyfajta egyensúly is megteremtődhetett volna. Mindez azután történt, hogy az RMDSZ közbenjárására antidemokratikus törvénnyel zárták ki a Magyar Polgári Szövetséget az önkormányzati választásokról, melyet az országról szóló EU-s jelentés is elítél. Az elnök válaszra sem méltatta a levelet, szintúgy, mint a következőket. Végül odáig jutottunk, hogy elhatárolódott mindenféle tárgyalástól, mondván, hogy olyan kisszerû politikusokkal nem ül egy asztalhoz, mint Szász Jenő.
Ez már akkor történt, amikor a közvélemény-kutatások az RMDSZ-t a bejutási küszöb alatt, 4,47 százalékon taksálták. Azóta ez a hányados 4 százalékra csökkent. Közben a parlamenti előválasztásokkor a jelöltek el-elszólták magukat. Puskás Valentin szenátor például az RMDSZ-tagok képviseletéről beszélt kampányában. Sepsiszentgyörgyön például van 45 000 magyar s mintegy 1400 fizető RMDSZ-tag. Ki képviseli a többi magyart, ha a jelöltek csupán erre a kis szeletre koncentrálnak?
A Magyar Polgári Szövetség ezt a hatalmas ûrt érzékelte az egypártrendszerben élő tagság és a magyarság között, s azt, hogy a szervezet nem elvárások szerinti politizálásának következtében még ettől a kis szelettől is eltávolodott. Nem hiszem, valaki is meg tudná erősíteni, hogy a romániai magyarságra a baloldaliság a jellemző. Nem hiszem, hogy az erdélyiek szá­mára Kovács László, Hiller István vagy Gyurcsány Ferenc lenne szimpatikusabb, mint Orbán Viktor, Németh Zsolt vagy Pokorni Zoltán. Az RMDSZ vezérkara mégis a balliberális, nemzetellenes politizálási irányba csúszott el. Markó Béla az önkormányzati választásokon azt mondta a Gábor Áron Teremben, hogy aki Smaranda Enache asszonyra szavaz, az Funarra voksol. Most, mikor úgy tûnik, hogy a baloldali kormány szövetségesével, az RMDSZ-szel bukásra van ítélve, Markó mégis államelnökjelöltnek kiáltatja ki magát. Jogosan vonhatunk párhuzamot pár hónappal ezelőtti kijelentésével: aki Markóra szavaz, az Vadim Tudorra vagy N?staséra szavaz. Ha az RMDSZ arra szólítaná fel a magyarságot, hogy az ellenzék jelöltjét támogassa, talán lenne esélye nyerni az első fordulóban. ? azonban az izmozás útját választja. A parlamenti választásokat szabályozó törvény ismét későre jelent meg a Hivatalos Közlönyben, annak szabályozó intézkedései szintúgy az utolsó pillanatban. Mégis sikerül 5 nap alatt a Magyar Polgári Szövetségnek összegyûjtenie 15 megyéből és Bukarestből 26 000 aláírást, s azt letenni az Országos Választási Irodához határidőre.
Ezek az aláírások titkosak, s csak egyetlen célt szolgálhatnak, az MPSZ parlamenti választásokon való indulásának hitelesítését. Az iroda RMDSZ-es tagja, Péter Zsuzsanna - ki más tehette volna - mégis visszaél helyzetével, azokat kijuttatja a vidéki szervezeteknek, s elindul a boszorkányüldözés. Szilágy megyében Seres szenátor irodájából félemlítgetik telefonon az aláírókat, Fehér megyében a státusiroda két alkalmazottja kerülhet létbizonytalanságba, mivel támogatni merték a Polgári Szövetséget. Az RMDSZ miután rádöbben, hogy formai hibával ezúttal nem tudja visszautasítani az aláírásokat, ügyészségi kivizsgálást kér azok hitelességének ellenőrzésére. Ebben a kormánypárt és a Nagyrománia Párt (!) támogatja. Minden összefügg, mint majom a farkával, a kormánypárt is segíti a hûséges szolgát, a szélsőséges antiszemita szervezet meg meghálálja Vadim tisztára mosását. Bár az RMDSZ vezérkara tudja, hogy az MPSZ nem nyuszika, aki tûri, hogy ha van füle, azért kap taslit, ha nincs, akkor meg azért, de pöffeszkedve folytatja egyirányú politizálását. Hangzatos szöveggel indítja el előválasztási kampányát, mindenki részt vehet ezen, lehet akár a Székely Nemzeti Tanács vagy az Erdélyi Nemzeti Tanács, akár az MPSZ tagja, szimpatizánsa. Tudja, de mégis szédíti a közegeket, hogy az első két szerveződés nem foglalkozik parlamenti választásokkal, egyetlen célja a romániai magyar önrendelkezés, illetve a székelyföldi területi autonómia megteremtése. A Magyar Polgári Szövetség, a ,,tékozló fiú? is visszatérhet, mert nyitva a kapu, ha behajtja fejét ismét a nagy testvér, az RMDSZ hóna alá, ha elfogadja annak alapszabályzatát, programját, s ismét tagjává válik. Így néz ki a Markó által sokat hangoztatott nyitás. Nyomban példát is sorolnak, a Toró T. Tiborét, ki soha nem volt tagja az MPSZ-nek, s a Sógor Csabáét, aki szintúgy nem cimborált ezzel a szervezettel, de legalább volt annyira nagyvonalú, hogy felajánlotta befutónak számító szenátori székét az általa remélt két szervezet közötti kiegyezés esetén egy MPSZ-es jelöltnek. Az előválasztásokon egyetlen MPSZ-es tag indult (sikertelenül), a csíkszeredai Szondi Zoltán, akit a szervezet ki is közösített, s ráadásul még befutó helyre sem jutott.
Az RMDSZ öntelt, földtől elrugaszkodott politikai víziójából zuhant vissza a valóságba, mikor kiderült, hogy az MPSZ mégis össze tudta gyûjteni az aláírásokat. Két síkon indult támadásba: a fent említett módon ügyészséggel vizsgáltatja ki az aláírások hitelességét (gondolom, megteszi ugyanezt a Markó államelnöki jelöltségére gyûjtött aláírásokkal is), illetve drámai hangú közleményben kiáltja ki nemzetárulóknak az MPSZ tagjait. Markó Béla az ?56-os események közeledtén, akár mint Nagy Imre november 4-én, reszketeg hangon jelenti be, hogy árulók veszejtik el a hazát. Árulók, akik paktumokat próbálnak megsemmisíteni és elfûrészelni autonómiatörekvésükkel, meg a nemzeti érdekek kiharcolásával és az értékek megtartásával. Ha továbbra is az aktuális hasonlattal élünk, akkor Markó nem Nagy Imre lenne ezúttal sem, hanem Kádár János, aki a renitenskedő, valóságra rávilágító figurákat sárba tapostatja és kivégezteti, mert megpróbálták néhányuk székét és pozícióit veszélyeztetni. Ugyanakkor ismervén a politikai machinációk hátterét, nyomban kijelenti a közleményben, hogy az RMDSZ-en kívül ma nincs más politikai alternatíva, s azzal riogat annak a szervezetnek a vezéreként, mely már rég a kormánypárt és a Nagy­románia kapcakötőjévé és sebnyaldosójává vált, hogy az MPSZ demokratikus (!) román pártokkal egyezkedik. A közleményben drámai kérdés kövekezik: ki hatalmazta fel az MPSZ-t, hogy a székelység, illetve az egész magyarság szavazatait áruba bocsássa román pártoknak? Az a kérdés viszont fel sem merül, hogy milyen jogon tekinti magát az RMDSZ az összma­gyarság képviselőjének, mikor az előnyöket élvező vezérkart és tisztségviselő gárdát pusztán néhány lelkes alapító tag követi, mivel vörös és szélsőséges érdekek szolgálatába szegődtek? Az érték helyett megmaradt az érdek. A közlemény siratja az autonómiát is, bár tisztségviselői következetesen utasítják vissza az első előtti lépés megtételét is, a népszavazás kiírását. A programban szereplő szó egyértelmûen megtévesztő álzománc, egy pillanatig sem akarják a nemzet megmentésére irányuló, egyetlen és utolsó oszlopot kiépíteni, csupán hangzatosságát kívánják kihasználni. Párbeszédet folytatnának arról a stratégiai kérdésről, melyet tizennégy év alatt elhall­gattak s az abrosz alá söpörtek, nehogy valaki is tudomást szerezzen róla. Ugyanakkor a közlemény az autonomisták törekvését úgy jellemzi, hogy az Székelyföld elrománosítását eredményezi, valamint a magyarok szegénységbe taszítását és a szülőföldjükről való elüldözését.
A szó szerint vett üzenet után nem marad más hátra, mint az olvasóra bízni az értékelést, hogy ki is a nemzetáruló, s miért juthatott ide nemzetünk, országunk az EU-s nyomás ellenére is. Hogyan kerülhet oda egy állítólagos kisebbségi szervezet, hogy nemzetközi fórumokon cáfolja meg fajtája jogfosztottságát, mivel a kormány szócsöveként van az egységes nemzetállam kottájába felrajzolva szólama? Hogy bírja ki azt a ficamot egy kisebbségi szervezet, mely nagyromániások segédletével kívánja elérni önös céljait? Hogyan lehetséges nemzet- és fajgyûlölőt ,,nemzeti érdekek? képviseletére segítségül hívni? Tudunk még mi valamikor egymás szemébe nézni s egymásnak pusztán kérdéseket is feltenni? Lehetséges, hogy mindez csak egy rémálom volna? Istenem, de jó volna? Elképesztő...
Gazda Zoltán
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép