Körképünk folytatásaként az alábbiakban újabb három közbirtokosságról lesz szó.
Bibarcfalván már számolnak
Szabó Miklós, a bibarcfalvi közbirtokosság elnöke:
- Mind ez idáig 1100 hektárt kaptunk vissza, ebből 750 hektár az erdő, a többi legelő és egyéb. Igényeltünk további 43 hektárt, ennek a visszaszármaztatása az állami erdészet miatt szünetel. Az állami erdőkerület tavaly megszûnt, és kérésünk tisztázatlan maradt, a prefektus a tavasszal megígérte, segít, de nem tette meg. Erdeink fele a bardoci területen fekszik, itt kérünk vissza még erdőt, amit a bardoci bizottságnak kellene jóváhagynia, de mivel az állami erdészet még nem ült le velük tárgyalni, nem tudott Bardoc sem foglalkozni vele. Baróti területen visszajár még két és egynegyed hektár mezőgazdasági terület nekünk, melyen a volt kollektív gazdaság épületei, istállói találhatók. Emiatt már egy éve perelünk, remélem, idén megoldódik. Mi mindenképpen területet szeretnénk, kárpótlásba nem megyünk bele - így döntött a vezetőtanács.
- Csupán másfél éve létezünk, tavaly tûzifát kívántunk osztani jogonként - ez nálunk 50 árnak felel meg - fél folyómétert, de mivel a tavalyi vágási kvótánk kicsi volt, sokaknak pénzben adtuk ki a járandóságukat. Az idei kérése a tagságnak ugyancsak tûzifára szólt, ennek kiadása már 80 százalékban meg is valósult.
- Tervünk volt, amit a februári közgyûlés hagyott jóvá, hogy a helyi téesz gazdasági épületeit és a hozzájuk tartozó egyhektáros kertet megvásároljuk és azon valami üzemet alapítsunk. A terv, sajnos, kútba esett, mert a három örökös azt állítja, valaki másnak már eladta az ingatlant. Igaz, mi három részletben tudtunk volna fizetni. A közbirtokosságnak szerencsére van belterületen is telke, úgyhogy azon a tervünket mégis megvalósíthatjuk. Fafeldolgozó céget kellene létrehozni, egy kitermelő csoporttal kezdve, az le is szállítaná a rönköt, és a fûrészáru előállítása lenne a következő lépés. Számításaim szerint legalább 40 százalékkal nőne így a fa értéke ahhoz képest, ahogy mi most lábon eladjuk. Hogy az ötfős favágócsoportot megalakíthassuk, még decemberig csörlős traktort szándékszunk vásárolni.
- Adásvétel: alapszabályzatunk szerint, ha egy tag a maga részét el kívánja adni, azt a többi tagnak kell felkínálnia, de megveheti maga a közbirtokosság is, és akkor a jogok újraosztódnak, illetve harmadik lehetőségként megveheti más is, ha bibarcfalvi lakos, aki ezáltal közbirtokossági taggá válik. Szerencsére, tagjaink kb. tíz százaléka származott el innen, az a jó, ha a többség idevalósi. Legtöbb joga? Az egyháznak van olyan 80 s a Szilágyi házaspárnak 70 valahány körül.
- Hogy pénzszûke miatt szenvedünk-e? Iparkodunk beleférni a jövedelmi keretbe. Egyik vásárlónkkal megjártuk, nem fizetett szerződés szerint, ezért leállítottuk a kitermelést, illetve amit kivágott, nem engedtük elszállítani. Most megállapodás szerint közösen értékesítjük a fát.
- Hogy mennyire kifizetődő az üzlet? Számításaim szerint, akiknek mi eddig lábon eladtuk a fát, olyan 15-18 százalékos haszonkulccsal dolgoznak. Mi eladjuk a minőségi bükköt lábon, 750 000 lejben köbméterét, a cég szerintem a kitermelést megoldja olyan 200 000-210 000-ből, s eladja 1,6-1,7 millióért a rönköt, az ágakat pedig tûzifaként értékesíti. Ezért mondom, ha e mûveleteket bár részben mi vesszük át, növelhető jövedelmezőségünk. És ezt is akarjuk. Nem is rönköt, fûrészárut is elő tudnánk állítani, az még előnyösebben adható el.
Kisbaconi nagybirtok
A kisbaconi erdő-közbirtokosság a nagyobbak közé tartozik a megyében terület dolgában. A 269 örökös összesen 2063 jogot birtokol itt, ennek megfelelő számú hektárt kapott vissza a faluközössség, ebből 1368,12 hektár erdő, 566,37 hektár legelő és 128,84 hektár beerdősödött legelő. Lakatos Elemér közbirtokossági elnök:
- A tavalyi évre osztottunk jogonként egy ûrméter tûzifát, azt mindenki maga szállította haza. Az idei évre 200 000 lejt adtunk jogonként, és két ûrméter tûzifát. Mivel a tagság jó hányada elszármazott innen, és szétszóródott az országban, ők pénzellenértékben kapják meg a tûzifa árát. Évi közgyûléseinken a kétharmados jelenlét azért megvan.
- Perben állunk a megyei földosztó bizottsággal, mivel lenne még 106 hektár követelésünk, ezzel korábban az erdő-közbirtokosság rendelkezett, most azonban a bizottság elutasította, méghozzá indoklás nélkül. Két tárgyalás volt már eddig, halasztani kellett, a megye egyiken sem jelent meg? Nekik nem sürgős, nekünk igen.
- Üzemtervünk tulajdonképpen elkészült már, a napokban kell kézhez kapnunk, a vágások már eszerint folytak.
- A vezetőség fő törekvése, hogy a tagság legyen megelégedve munkánkkal, s ha lehet, az erdőkitermelést fokozatosan mi vegyük át. Munkahelyet lehetne teremteni a faluban, idővel át kellene állni gatter stb. segítségével a félkészáru-termelésre, fûrészárut állíthatnánk elő, esetleg egy szárítót kellene beállítani, hogy gőzölt fát tudjunk eladni. Nekünk márciusig tart a mandátumunk, akkor választás lesz, nem akarok nagyon előreszaladni, de ebbe az irányba kellene haladni. Az elmondottak növelnék a jövedelmezőséget legalább 25-30 százalékkal.
- Vásároltunk egy traktort szállításra, egy utánfutót, egy munkásbarakkot. A traktor nincs még beállítva, csörlőt stb. kell szerelni rá, de ez lenne az első lépés.
- A Hatod magánerdészettel elégedettek vagyunk, operatívabb, mint az állami, a díjszabást megegyezés szerint állapítjuk meg, nem állítanak kész tények elé, miként azt az állam tette.
- Vevőinkkel eddig szerencsére nem volt baj, kudarcélményben nem volt részünk.
- A jogok eladását nálunk az alapszabályzat korlátozza, tag csak tagnak adhat el, külső személyeknek nincs lehetőségük belépni, ezt nem is kívánjuk. Eddig ilyen próbálkozásra nem is volt példa.
Mint látjuk, Kisbacon is túl van már az első lépéseken, egyelőre itt is a tûzifa az, amit vezetékes földgáz hiányában a tagság igényel és megkap - miként az évezrede folyik tájainkon. A falvak urbanizálódásával az igények is nagyfokú változáson mennek át, s a fafeldolgozás kerül majd előtérbe, meg a legelőgazdálkodásra ráépíthető üzemágak, akkor majd valódi tőkés vállalkozásokká, nagyüzemekké válnak a közbirtokosságok - miként erre Kisbaconban például már csírázik az elképzelés.
A legelőt kellene kihasználni
A megyeszékhely tőszomszédságában fekvő, maholnap annak negyedévé vagy víkendtelepévé váló, közigazgatási függetlenségét nemrég visszaszerző Árkos közbirtokossága 1184 hektár erdőn és 375 hektár legelőn gazdálkodik. Nem csupán fekvése, az itt folytatható termelés tekintetében is sajátos helyzetben van. Lemorzsolódás itt is volt, 53 hektár odaveszett, mert nem kérte senki, ma sem tudják, ki lehet a szóba jöhető örökös. Barabás Géza elnök:
- Tavaly és idén is arra törekedtünk, hogy kb. egymillió lej értékben osszunk. A két folyóméter tûzifa ennek az idén olyan 800 000 lejnyi része, a többi készpénz lesz. A fát mi a legelőre leszállíttatjuk, onnan bárki kocsival hazahordhatja.
- Fogunk-e még sokáig tûzifát osztani? Nálunk a földgázbevezetéssel nem sietnek, bár néhol megvan már, de én úgy látom, a gázszámla még mindig több, mint amennyibe a fa kerül. Egy-két égővel a falusi lakást amúgy sem lehet kifûteni, a tûzifát még sokáig fogják igényelni. S ha nem lesz rá igény helyben, majd eladjuk másoknak, akik kérik.
- Üzemtervünk megvan egy évtizedre, évente 6500 köbméter fát vághatunk ki, ebből 4500 mûfa és 2000 tûzifa. A mûfát eladjuk, a tûzifát pedig saját négytagú csoportunk termeli ki, a munkások munkakönyves alkalmazottak, számukra vásároltunk láncfûrészeket - egyéb beruházást még nem eszközöltünk.
- Az erőgép- stb. vásárlást nagyon meg kell fontolni, csak akkor lenne érdemes, ha a mûfának valót mi vágnók ki, de az hatalmas befektetést igényel. Jövedelmünk egyelőre szétosztódik a tagok közt, mondták is az erdészetnél nekem, hogy elkényeztetjük a tagságot. Az emberek többsége még nem hangolódott rá arra, hogy itt felhalmozni is lehetne az azonnali szétosztás helyett.
- Igazság szerint a legelőnk nincs kihasználva, talán azzal kellene kezdeni. Árkos nem állattartó falu, az a 40-50 marha, mely kijár, nem nevezhető igazi falucsordájának. Szóba került egy tehénfarm felállítása, én vetettem ellene, hogy a teleltetésről kellene előbb gondoskodni: oda istálló és takarmány kell, enélkül bajos belefogni. Persze, hogy egy tehenészetet a tejfeldolgozás irányába is tovább lehetne fejleszteni, de ez még a jövő zenéje. Májustól októberig nem lenne baj, de télen nem tudnánk még állattartásra vállalkozni.
Árkoson köztudomás szerint mûködik egy mezőgazdasági nagyüzem, ahhoz is valamilyen módon viszonyulni kéne, együttmûködés vagy akár konkurencia bizonyára nem ártana egyik fél gazdálkodói hatékonyságának sem - teszi hozzá a riporter.
B. Kovács András