Van egy világ, valahol alattunk, fölöttünk, körülöttünk, bennünk, egy másik világ, a másvilág, s ott élnek - hiszem, hogy élnek, s következésképp földi vonulásunk világi létünknek csak egyik állomása! - szellemtestvéreink, rokonaink, szeretteink, ismerőseink, s vannak napok - ilyen a halottak napja is -, amikor virággal a kezünkben, elkábulva fehér krizantémok tisztaságától, rájuk gondolunk, s akkor hirtelen megképződnek előttünk, megjelennek; halljuk rekedt köhögésüket, kuncogó nevetésüket, kedves szavaikat; látjuk is őket. Sokan azt hiszik, hogy ilyenkor csak képzelegnek, hogy valaki játszik velük, de mi, akik tudjuk, hogy halottaink velünk vannak, bennünk, körülöttünk, alattunk és fölöttünk - igyekszünk megnyújtani ezeket az életfogytiglani pillanatokat, ezeket az imaginárius együttléteket, amikor realitás és irrealitás határán imbolyog a lélek, s a gyertyák pislákoló fényében körülötte tûnnek fel újra régen halott szerettei. A halottak napi mágia - a krizantémok, gyertyák közös varázslata -, az ima és az emlékek, a régen nem közöttünk élők arca, alakja hirtelen kivetül, a homály szobrai között imbolyog. Bizakodással figyelhetjük őket, a népnyelv zseniálisan jeleníti meg ezt a fajta lelkiállapotot, magába száll - mondja, s mi csakugyan magunkba szállva igyekszünk erőt meríteni ezekből a megmagyarázhatatlan, bûbájos, varázslatos együttlétekből?
Aztán a gyertya kilobban, a virág elhervad, a pillanat elszáll, s jön megint a napi hajsza, a gondok, de ez a nap mégis hagyományosan azoké, akik már nem lehetnek itt velünk. Szürkületkor a temetőkben lobognak a gyertyák, megannyi pislákoló szentjánosbogár. A lélek szellemfényei.
Vannak vidékek, ahol - a Földközi-tenger partvidékének görög szigetein például - kis szardíniás bádogdobozokba rakják a gyertyákat, és hullámokra bocsátják, s a méregzöld morajló tengeren távolodnak ezek a pislákoló gyertyák, a hullámok ki-kioltják őket, de van, amelyiknek ,,megkegyelmeznek?, és ez távolodik, távolodik, mint a remény, mint a kósza lélek, amíg ki nem lobban.
Az erdélyi temetőkben a szél játszik el a gyertyákkal, ki-kiolt egyet-egyet belőlük, de van, amelyik csonkig ég, van, amelyik messzire jut a kölyökmacskaként hancúrozó hullámok között. Aztán elalszanak a gyertyák, sötétség borul tengerre-temetőre, s csak az emlékek maradnak, a megidézett kedves arcok, mert hiszem és vallom: a gyertya kilobbanhat, de a lélek nem! A lélek halhatatlan?
Bogdán László
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.