VarjúinvázióLétkultúra: Hisztéria vagy valós veszély?

2004. november 3., szerda, Archívum 2003–2007

A sepsiszentgyörgyi Erzsébet parkot első ízben tavaly ellepő nagyszámú varjúpopuláció már akkor közbeszéd témájává vált. A jelenséget azóta tanulmányozó Rara Avis Természetvédő Egyesület szerint azonban fölösen és ártalmasan felfújt dologról van szó, a madársereg az égvilágon senkinek sem árt, nem veszélyesek és nem is kártékonyak, és egyelőre számuk sem akkora, hogy el kellene ûzni őket a városközpontból. Kelemen Lászlónak, az egyesület vezetőjének meggyőződése, hogy a varjúinvázió üggyé vált, abban nem a madarak, hanem maroknyi (szenzációra éhes) ember a vétkes.
A varjak, csókák tömegesen tavaly október végén jelentek meg az Erzsébet parkban, mintegy két hónapnyi itt-tartózkodás után, december közepén vonultak tovább. A jelenség megértéséhez tudni kell, hogy a télelőre a park fáit szálláshelyül kiszemelő madarak - vetési varjak, csókák - nem itt honos fajok, hanem átvonulóban pécézték ki maguknak ezt a helyet, természetesen azért, mert a belváros éjszakára valamelyes védettséget nyújt a téliesre forduló időjárás közepette. A szûkebb vidékünkön honos faj, a dolmányos varjú viszont a maga során tél közeledtével szintén délebbre költözik, ezért van az, hogy csupán késő ősszel lepik el a madarak a parkot. Bár ilyenkor nem csak varjak, de számos más faj is megtelepszik itt időszakosan, akár nagyobb számban is, mint a varjak - ezek azonban nem hívják fel magukra a figyelmet. Kelemen László szerint a varjak jelenléte valóban feltûnő, esténként, szálláshelyük elfoglalása után, mikor ,,elbeszélgetnek? napi dolgaikról, illetve reggelente, mielőtt élelmiszer-beszerzésre indulnának, tényleg hangoskodnak - károgásuk azonban este legfennebb egy órát, reggel korán esetleg negyedórát tart, s az általuk okozott zaj nem is oly fülsiketítő, mint amilyet például egy-egy szórakozóhely közvetlen közelében lehet hallani. Ami pedig a piszkolásukat illeti, a park sétányait rendszeresen takarítják, a fûnek meg amúgy is kell a trágya. Pusztításuk nem csak hogy tilos, de fölösleges is lenne - aztán meg gondoljunk bele, mi történne, ha a ,,mi? fecskéinket, gólyáinkat irtanák ki valahol a déli vidékeken, ahová ők szintén tömegesen összegyûlnek a telet átvészelni?
Persze, feltevődik a kérdés, miért éppen Sepsiszentgyörgyöt szemelték ki maguknak az átvonuló varjak, és miért csak tavalytól telepednek itt meg? Jogos kérdések, ám egyelőre a szakember sem tudja rájuk a választ. Talán onnan kellene kiindulni, hogy a mifelénk honos dolmányos varjak az utóbbi években-évtizedekben elmaradt módszeres irtása miatt, s mert táplálékot bőven találnak, túlzottan elszaporodtak. Jelenlétük azonban nem feltûnő, hiszen év közben minden pár saját ,,felségterületét? lakja be, az Erzsébet parkban például évek óta ugyanaz az egy pár fészkel. Tény azonban, hogy egy ideje a háromszéki madárpopuláció alakulását követő egyesület felfigyelt egy vetésivarjú-telepre, olyan fajra, mely ez idáig Háromszéken csak átvonulóban jelentkezett - bár a téli varjúinváziót ők sem befolyásolják, mivel a hideg időjárás közeledtével délebbre vonulnak telelni. A megfigyelések viszont rávilágítanak egy furcsa jelenségre, éspedig: tavaszi visszaútjukon a kormos varjak nem sietnek haza, élőhelyükre párzani - elképzelhető tehát, hogy a kormos varjú és a dolmányos varjú kereszteződéséből származó utódok, melyek nem csak a géneket, de a szokásokat is öröklik, nos, ezek az utódok lakják be nyáron a parkot - feltételezi Kelemen László. Ezek ellen lehetne s minden bizonnyal kellene is védekezni, például fészkeik megsemmisítésével. A Rara Avis ki is dolgozott egy tervet a dolmányosvarjú- és csókaállomány felmérésére és számuk esetleges szabályozására, ehhez azonban a sepsiszentgyörgyi önkormányzat támogatását nem sikerült megszerezniük.
Ami pedig az Erzsébet park ,,hangoskodóit? illeti: tavaly mintegy 9000 egyedet számláltak meg a madárfigyelők, a park ,,befogadóképességét? 15 000-re vélik - Kelemen László szerint egyelőre még nem kell elûzni őket, legfennebb ha majd túl sokan lesznek. Erre is lennének megfelelő támogatottság esetén kivitelezhető megoldások, de egyelőre még azt sem tudni, hová járnak napközben élelmet szerezni a madarak. A Rara Avis munkatársai megfigyelték, esténként két irányból, keletről és délről gyûlnek össze szálláshelyükre a madárcsoportok, mielőtt a fákra leszállnának, a parkot övező épületekről cserkészik be éjszakai pihenőhelyüket. Ilyenkor lehetne elkergetni őket, ha valóban szükséges lenne - efelől azonban Kelemen László nincs meggyőződve, s kétségét két indokkal támasztja alá: varjúkárokról sem tavaly, sem idén nem futott be jelzés az egyesülethez, de náluk még olyan polgár sem tett panaszt, akit zavartak volna a park ,,vendégei?. Holott számtalan felhívással fordultak a lakossághoz, kártérítésre is ígéretet tettek, de még kisebb közvélemény-kutatást is végeztek, melyből kiderült, hogy Alfred Hitchcock 1963-as rémfilmjének, a Madaraknak a víziója ijeszti a tájékozatlan polgárokat, de valós kifogásokat a madarak jelenléte ellen nem tudtak megfogalmazni.
(vop)
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép