Periszkóp: Sasszárnyak alatt

2004. november 4., csütörtök, Archívum 2003–2007

A végzet fekete rokkája pergette tovább bakacsinfonalát. Nyûtt szálak szakadtak, újak megeredtek, és zúgott-forgott a fekete kerék. Aki megakassza - ember -, nem született. Mint marionettfigurák a bábszínház deszkáján hadonásztak, tettek-vettek, akik halálra születő csókból, magyar anyáktól lettek.
Nem ők harsogtak, mulattak, nem ők gyászoltak és sírtak: egy kilobbanó szép szabad kor lángját temetgette bennük a nagy játékrendező, aki a szálakat fogta, hogy tragédiát parancsoljon a hejehujás és egymáson kacagó, egymás ellen fenekedő komédia után.
Az Úrnak 1506. esztendejében, Szent Jakab havának első napján Candalei Anna királyasszony trónörököst adott az országnak, saját élete árán. A gyermek korán született, idétlenül. Fölhasított sertések belsejében nevelgették életre.
Csoda-e, ha csak itt lelte jól a helyét?
Csorduló élővér és vágóhíd volt a bölcsője, ugyanaz lett a koporsója. Egy nemzet megalvadt vére. Egy nép fekete vágóhídja. Ormán három óriás halom levágott fejekből. Magyarország dísze-virága, Mohács.
*
Az országúton, a virágba bokrétázott fák alatt három lovas törtetett előre. Elöl egy fiatal dali, mögötte két katona. Várhuszárok. Az öregebbik káplár. Olyan csavaros a bajsza, mint a szőlőinda. A fiatalabbikon nincs semmi szembeötlő, csak az, hogy fiatal. Meg idegen is talán ezen a vidéken. Nagyon nézelődik. A dalia hasonlóképpen. Minduntalan kérdez valamit a káplártól. Az öreg magasakat huppan a ló hátán, mikor felel. Rázza a vasderes. Sietős az út.
Medgyes alatt mégis meg kell állni. Megrekkent a sok vásáros nép. A szekerek mind összeakadtak egy gubancba.
- Hát ezekhez mi ütött?
Az öreg katona morog.
- Nem látja a hadnagy úr?
- Mit?
- Eddig ami szekér ment, az balra ment. Ami pedig gyött, az jobbra gyött. Most előretört valamelyik a sorból.
- Az ám - ágaskodott föl a dali a nyeregben. - Látom is már, hogy melyik!
Csakugyan szétvált az eleven hangyaboly.
A nyüzsgés közepén hájas-köpcös ember állt az egyik kocsin. Csapkodott maga körött az ostorával.
- Utat, utat, takarodjatok!
- Hejnye, a seb egyen meg, te pogány! - berzenkedett a kápláros vén legény.
De a rendbontónak segítsége is akadt. Négy lovas darabant. A lármára előugrottak a kocsi mögül. Kardlappal, fokossal kezdték borogatni az árokba a népet. Iszkolt is, ki merre látott. Az asszonyok sivalkodtak, a gyerekek visítottak. Amelyik kiborult, szitkozódott.
A galibás szekér mögött egy csapat kötéllel összefûzött ember haladt.
- Utat, utat!
- Ugyan ki lehet ez a beste cudar? - melegedett a hadnagy füle is.
A csavart bajszú a lovát rángatta.
- A kőhalmi ágilis.
- Micsoda?
- Hát a szász királybíró, érné el a bánat!
- No, derék bírái vannak a királynak! Aztán azok meg ott török rabok a szekere mögött?
- Van eszükbe, uram! Jóravaló magyarok. Csak parasztok.
- Akkor mért vannak megkötözve, mint a barmok?
- Jaj, úrfi - kehhentett a káplár. - Azok alighanem tilosban találódtak.
- Miféle tilosban?
- A vásáron.
- Loptak talán?
- Ej, fenét. Halat-vadat árultak.
- Még az is bûn?
- Tiltja a törvény a jobbágynak.
A hadnagy meglepődve nézett.
- Nálunk, Biharban más a rend - mondta. - A mi parasztjaink gazdagok. Igaz, hogy meg is dolgoznak érte. Bajomy Feri bátyámnak van legalább száz olyan jobbágya, aki fejenkint leszámolhat ezer-ezer aranyat. ? maga tanítja a népét jószágtenyésztésre, gazdálkodásra, nemhogy a halat-vadat elsajnálná tőlük. Akár az apám meg a többiek.
- Messze ide Bihar, úrfi! Itt koldus a nép. Nem úri kedvtelésből vadászik, hanem hogy a földjét a vadkártól megóvja. Ha meg már elejtett valamit, akkor eladja. Kell a pénz a sarcra, dézsmára! Urának a pars nona, papoknak a tized. Nagy a nyomorúság egész országszerte.
- Persze, mikor a paraszt halászik, madarászik ahelyett, hogy a földjét mûvelné! - dohogott a hadnagy.
A másik legyintett.
- Nem azért koldus a nép, uram, amért madarászik, hanem azért madarászik, mert koldus.
A hadnagy karikába emelte a szemöldökét. Csudálkozott.
- Hát nincs ezeknek földesuruk, aki a szükségükben segítene rajtuk?
A káplár a vállát vonogatta.
- Még csak itt van igazán! Külön udvart tart már mind. A paraszt bőre épp a versenyhez kell.
- Úgy! És most mi történik ezekkel?
- Mennek, uram, a porkoláb elé. Kinek a kezét csapják le, kinek az orrát, fülét. Kit meg egyéb módon hagynak helybe. Nem hiába énekli a jobbágy, hogy: ,,Nincs boldogtalanabb az paraszt embernél, mert nyomorúsága nagyobb a tengernél.?
A fiatal lovas előreugratott.
- Hej, gyerünk, előzködjünk! - kiáltotta.
De már elkéstek.
Mielőtt a nagy gubancon túlérhettek volna, szembe az úton nagy csengőszóval egy sor szekér kanyarodott elő. Székely vásárosok igyekeztek Medgyes felé. Az élükön kibédi lőcsös szekéren harmincéves-forma szálas, izmos ember. Lefüggő fekete bajsza belefolyik a szakállába. Egyszínû a süvegével. Az orra nyerges sasorr. Fövege jókora darabon egyenesen meredezik. Látni, hogy fej van alatta végig. Gödrös héjaszeme tisztást kémlel a fölborogatott szekerek között.
Az ágilis elébe megy hanggal.
- Hé, ottan! Térj le az útról! Nem látod, hogy jövök?
- Hé, ottan! Hát térj ki te, az ebadta!
- Hej, az istenfádat, hogy beszélsz te velem?
- Úgy, az istenfádat, ahogy te énvelem.
- Én beszélhetek, mert én királybíró vagyok.
- Én pedig lófő székely.
A szász bírót végképp elöntötte a düh. Ráordított az izgága emberre.
- Coki, paraszt!
- Paraszt az apád!
Az ostor nagyot kanyarodott. Éppen vakszemen érte a székelyt. Végigfutott az arcán a véres csíkja.
A lófő szempillantás alatt toppant lenn a földön. Jött szekérlőcsöstől.
- Hej, aki dúló mindenedet! Éngem vagdosol te?
A lőcs már suhogott. Hadarta a csépet. Valaki ordított a járása nyomán. De hogy ki, azt nem lehetett látni többé. Lóhátról se. Csak annyit, hogy a levegőből véres eső esik. Hajpamatok, csontdarabok, húsfoszlányok, ostorszilánkok vannak közétapadva.
Feje nélkül esett vissza a kőhalmi királybíró a kocsira, egész hosszában.
A darabontok egyik erre, másik arra. Lett itt hely egyszerre, hogy bálat lehetett volna járni! Csak a megkötözött jobbágyok guzsorodtak félénken összébb.
A lőcsös lófő előttük termett. Egymás után hántotta róluk a szíjakat.
- Uccu te! Ki merre lát! Szabadok vagytok! - kiáltotta.
A szekerek megindultak csörömpölve.
A káplár fölágaskodott a nyeregben. Két karral a levegőbe karolt. Mintha virágzó fákat, mezőt és várost, ezt az egész vérben úszva is szép, bosszuló kedvében is diadalmas kis országot roppantaná magához. Bárddal faragott képe fényes lett, mintha Napisten titkából olvasna, ahogy mondta:
- Itthon vagyunk, uram. Ez itten már Erdély!
*
Mikor az út letisztult és az utolsó fogoly is elmentette rongyos irháját, a fiatal hadnagy odaszöktetett a kibédi szekérhez.
- Bátyám - emelte meg a süvegét a sasorrú, csontos óriás előtt. - Volna egy kérésem.
- Hallom.
- Engedje, hogy megszorítsam a kezét.
A székely kurtán fölpillantott. Lesuhintotta a vért az ujjai hegyéről. Amaz beletette a nagy fészkû tenyérbe a magáét.
- Palotai Czibak Imre a nevem.
- Dózsa György, Dálnokról.
*
Napok óta a kopár országutat járták a lovasok rekkenő hőségben. Megörültek a hûvöst ígérő erdei ösvénynek. Pedig a bozótos őserdőben lassabban kellett haladniok. A vén óriástölgyek összesátorozó, sûrû lombozatán alig derengett át némi világosság.
Imre lova meg is botlott valamiben. Erre aztán megszegte magát, és sehogy se akart továbbmenni.
- Gyeride, Sebő, biztasd meg oldalról. Megcsökönyösödött ez a dög - bosszankodott a hadnagy.
A legény odaszöktetett.
De ebből csak az lett, hogy egy helyett ketten vesződtek most már.
Sebő megvakarta a füle tövét. Leugrott, és harsányat fütyült.
- Hadnagy uram! Ezek megorrontották.
- Micsodát?
- Ezt itt, ni.
A lovász lehajolt, fölemelt valami gömbölyût.
Az a gömbölyû pedig alighanem süveget hordott valaha, mert az emberarcából két fagyos szem meredt ki. Nyilván az után csudálkozott, aki ilyen szépen helybenhagyta. Ki volt az készítve egész alaposan! A nyaka csonkján füles madzag lógott, jókora csimbókra kötve.
A káplár megnézte szigorú szakértelemmel, aztán felakasztotta a nyeregkápájára.
- A Benedek Huszár Istváné - mondotta kurtán.
- Hát ösmerte szegényt?
- Nem láttam én a hordozóját soha. De a görcsöt, azt ismerem. Nem tud ilyet kötni Benedek Huszár Istvánon kívül senki. Hej, káromkodik most, tudom, amért elvesztette! Egy lengyel tallérral lett rövidebb. Ennyi a fejpénz nálunk. Az Isten tartsa meg Tomory kapitány uramat, ki is szokta adni becsülettel.
- Ni, a dereka meg egy cimborája! - vágta ketté a lelkesedést Sebő, a fûben keresgélve.
- Fordítsd félre, és gyerünk tovább!
- Ühüm - dohogott a legény. - Nem olyan hamari munka az! Van itt egy egész rakás. Szálljon le kend, apám! Ördög győzi így egymagában.
András lezökkent. Mûértőleg csóválgatta a fejét.
- No, a teremtésit, erről a bálról lemaradtunk. Kár pedig. Derekas munka volt.
- Ugyan kifélék lehettek?
- Tudja a szösz, uram. Hanem az bizonyos, hogy kéztől álltak, amíg álltak.
Az út szabaddá lett. A lovasok továbbhaladtak. De ezentúl még jobban kellett ügyelniük. Hol itt, hol ott nyílt egy-egy furcsa csonka nyakú embervirág a dús páfránylevelek közt.
- Akárkik voltak is, rossz idő járt rájuk - vonogatta vállát a hadnagy.
András helybenhagyta.
- Haj, Tomory Pál kapitány uram nem tréfál! Akit ő megsimogat, az kurtább marad egy fejjel utána.
Mikor az erdőből kiértek, a vén katona előremutatott a köves úton.
- Ahol-e! - mondta örvendezve.
Távolabb valami szürkés folt haladozott. Előtte még egy, meg még egy. Nyüzsögnek, mint a galacsinhajtó bogarak.
(Részlet a Fekete vőlegényekből)
P. Gulácsy Irén
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép