Pár éve arról elmélkedtem a Háromszék hasábjain, hogy az anyanyelv használati jogát követelve (akkor még csak követeltük) megfeledkezünk már adott jogaink érvényesítéséről. Akkor volt egy olyan hátsó gondolatom, hogy az anyanyelvhasználat csak addig lesz érdekes, amíg harcolni kell törvénybe iktatásáért, azután a ki nem használt jogok közé kerül. Ez a viselkedés hasonlít a gyermek magatartására, akinek a kirakatban látott játék addig érdekes, amíg a szülők megveszik - pár nap múlva már a sarokban hányódik. Közösség is viselkedhet gyerekes módon. Az infantilis viselkedés és az autonómia összeegyeztethetetlen. Jézus szavai - ,,az Isten országa bennetek van? - az autonómiáról is elmondhatóak: az autonómia bennetek van, bennünk van. És hogy az anyanyelvhasználat sokak által sutba dobott játék, bizonyítja, hogy pl. az áramszolgáltató vállalatnál az első ember, akivel az ügyfél találkozik, nem beszél magyarul: sem a Daczó utcai hivatalban (ahol a fogyasztói jogok felől akartam érdeklődni), sem az Oltmező úti székhelyen. Holott legalább a közönségszolgálati alkalmazottaknak kellene tudniuk magyarul, és megyénkben a többségi magyar fogyasztónak joga lenne akár a magyarul írott (vagy legalábbis kétnyelvû) szerződéshez, számlához, levélváltáshoz. A szerződés ugyanis kétoldalú kellene hogy legyen, mindkét fél jogaival és kötelezettségeivel. Brassóban, ahol a magyarság már szórványnak számít, némely cég reklámjában szerepel, hogy ,,magyarul is beszélünk?. Tanulhatnának belőle! Arnold Toynbee angol történész szerint egy nemzet akkor indul hanyatlásnak és tûnik el, amikor a belső lelki energiák kiapadnak. A külső ellenség szerepe csak annyi, hogy megadja a kegyelemdöfést a haldokló nemzetnek. Hogy ez a megállapítás mennyire vonatkozik ránk, ezt a történelem mondja meg, mégis mindig Toynbee jut eszembe, amikor a jogainkkal való élhetetlenséggel szembesülök. Ezért szerintem nem az a legfőbb kérdés, hogy milyen autonómiamodellt választunk, hanem hogy egyáltalán képesek vagyunk-e és mennyire vagyunk képesek az autonómiára. Mert ha a Székelyföld valamilyen csoda folytán autonómiát kap, attól tartok, ugyanolyan sorsra jut, mint az anyanyelv-használati törvény: sutba vágják, és folytatódik a románok beköltözése, mint ahogy napjainkban tapasztalhatjuk. Lehet, hogy a kökösi utcák majd Ion Antonescu és Iuliu Maniu nevét fogják viselni, és az is lehet, hogy tőlük már nem lesz, aki megkérdezze, milyen erkölcsi alapon cselekednek.
Nagy Attila, Kökös
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.