Kultúra: Szól a rádió

2004. november 6., szombat, Archívum 2003–2007

Nézem a csernátoni Haszmann Pál Tájmúzeum legújabb kiállítását, a korabeli rádiókat és más hanghordozókat, s nem csak arra gondolok, milyen jó, hogy ezeket a patinás készülékeket nem sodorta el a ,,régiséggel spekulálók özönvize?, hanem arra is, hogy bizony negyvennyolc évvel ezelőtt, ötvenhatban ebben az időszakban apáink és nagyapáink, a nemzet sorsára s a pesti srácok vakmerőségére figyelő atyafiak ezeken, illetve ezekhez hasonló antik rádiókon hallgatták a szabadság híreit, aztán a világot minden rokonszenve ellenére mégis közönyösen hagyó segélykérést, majd a forradalom vérbe fojtásának krónikáját s a november negyedike után érkező, vég nélküli ,,ellenforradalmi? agitációfolyamot. Néhány fekete telefon láttán pedig azon töprengek, vajon ezekhez hasonlókon utasítottak hajnali akasztásokra is?
Ezek a barnás, sötét tónusú fadobozos készülékek, helyenként foszladozó szövetû hangszórókkal - melyek között a legrégebbiek 1920-ból valók, s a gramofonokhoz, a katonai hírközlés más kellékeihez hasonlóan szinte teljes egészében eredeti alkatrészekkel büszkélkednek, na meg főként azzal, hogy döntő többségük még ma is mûködőképes - azóta is a tájékoztatás, illetve a félretájékoztatás eszközei maradtak. A rádió természeténél fogva azóta is rendületlen. Ma már nem a szovjet tankok inváziója fenyegeti a szólás szabadságát, hanem az érdek- és anyagi függőség, a gazdasági kiszolgáltatottság. Mert esetenként a felhőtlenül zenélő kereskedelmi csatornák is a tömegmanipuláció kellékeivé silányulnak, s hiteles eligazítás nélkül hagyják a hallgatót. Szinte mindenki természetesnek veszi, hogy gombnyomással indítható a mûsor - helyből és Budapestről, Bukarestből, Kolozsvárról vagy Marosvásárhelyről egyaránt -, ám hogy milyen ferdítő, elhallgattató ügyletek zajlanak a ,,doboz? mögött - melyben ugyebár a dal szerint a gyermekek egykoron a bácsit keresték -, azt már kevesebben tudják. Sebaj, szóljon a zene, mondják egyesek.
Nézem tehát a rádiókat, és nem tudom eldönteni, hogy a technikatörténet egy jókora szeletén túl egy letûnt (netán mai?) kor progandájának terjesztőit vagy a szabadság hírnökeit lássam-e bennük. Ma sem tisztázott ez kellőképpen, mert most is kísértenek a hazug hangok. Szóval, szól a rádió. Végül is jól van ez így, ráadásul mindenki élhet az LGT slágerében tanácsolt végső lehetőséggel: ha nem tetszik, hát kikapcsolható.
Mózes László
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép