És nem csak ő, hanem a Nemzeti Sportügynökség képviselője, Dulgheru Petre is a Prioritások (elsőbbségek) Kovászna megye sportéletének fejlődésében címmel megrendezett tanácskozáson, melyet a megyei sportigazgatóság szervezett. Jó szándékkal. S nem azért, mert az új igazgató, ?tiopu Marian ,,jól képzett szaktársai ellátták már a szükséges információval?, mert hát honnan is tudta volna például a korábbi igazgató, most éppen ,,szaktárs?, hogy mi a helyzet a megye sportéletében, mik az égető problémák, ha soha ilyen, a csütörtökihez hasonló megbeszélésre nem kerített sort, s hadd ne mondjuk, hogy még miért nem tudhatta?
Mondom, a jó szándék vezérelte a megbeszélés szervezőjét, s a megbeszélés témakörét is pontosan és célratörően fogalmazta meg: Prioritások? Ezért volt meglepő, hogy néhány résztvevő a kitûzött téma helyett az ,,életrajzát? ecsetelte - sokadik kiadásban - hosszú perceken át, míg a hallgatóság nagy része ásítozott. Így aztán csak természetes és logikus, hogy a következő hozzászóló így kezdte mondandóját: Ön jöjjön el hozzánk, s ott tájékozódjon a gondjainkról, problémáinkról. És azt is megfogalmazta, hogy miért ez a járhatóbb út, de sajnos a későbbi szóra emelkedők nem mindenike vonta le a megfelelő következtetést, így aztán folytatódott azon tények felsorakoztatása, melyeket mindenki ismert, s melyek már a múlté. Igen, a múlté, hiszen a megye megalakulásával (1968 februárja) kaptuk ajándékba a labdarúgás-atlétika mára tyúkperrangra emelkedett vitáját, s ebben a szomorú az, hogy ha nem jön valamelyik történelmi egyház vagy újonnan feltûnt szekta, hogy elkészítse a stadion - általában a sportbázisok - órarendjét, belső rendszabályát, akkor az még sokáig elhúzódik. Mert ez olyan természetû, mint a rágógumi - nyúlik.
Na persze, a megbeszélés témájába illő gondolatok is elhangzottak. Váncsa Albert ecsetelte az iskolás sportklubok napi gondjait, beszélt a csökkenő tendenciát mutató létszámról, az egyre apadó sportosztályokról s az ezekkel járó utánpótlás-nevelés beszûküléséről, a nyáron át bezárva tartott iskolai sportpályákról, a sportpénz ésszerûbb elosztásáról, a megye szerény gazdasági lehetőségeinek jobb kihasználásáról, az a kevés pénz jusson a mi adófizetőink gyermekeinek, a megyében, a városainkban született és nevelkedő tehetségeknek, legalább ifjúsági szinten ne importáljunk sportolókat, a sportpályákat pedig vissza kell adni a tanácsoknak, hogy tudják azokat karbantartani, korszerûsíteni. A tanács részéről Sztakics Éva tájékoztatta a résztvevőket a tanács sporttal és a sportpályákkal kapcsolatos terveiről, s közben felkérte Dulgheru urat, hogy lobbizzon a megyének a sportpályák ügyében (csak úgy ne járjunk ezzel a lobbizással - gondoljuk mi -, mint a gyeplabdaszövetség ígéretével, az ugyanis már évekkel ezelőtt beígérte a szintetikus gyeplabdapályát, de még nem érkezett meg).
Igen, a sportlétesítményekről kellett volna többet beszélni, azokról, amelyek már rég túllépték az átadási határidőt, azokról a leendő létesítményekről, melyeket megígért a kormány, s állítólag mi is kapunk tizenhatot. De hová tegyük, hol van a legnagyobb szükség, hol tudjuk a legjobban kihasználni, tevékenységekkel lefedni azokat?
Sok mindenről szó esett, és kellett volna még szó essen. Ami feltûnő volt, hogy mindenki csak a városi tanácsokat emlegette mint aktív anyagi támogatókat. A sportigazgatóságról ilyen irányban nemigen esett szó? S hogy minden jobb legyen, a fővárosi kiküldött megnyugtatta a résztvevőket: a jövőben sem lesz több pénz, mint amennyi idén volt!? Anyagi háttér nélkül pedig még tevékenységi tervet sem lehet készíteni! Sportnaptárt még kevésbé.
Az igazgató kétségtelenül tájékozódhatott, a sportéletünk viszont prioritás, azaz pluszpénz nélkül maradt. Vagyis azzal fog a jövőben is gazdálkodni, amit a városok adnak.
(áros)
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.