A magyar sportmúzeumügy, sportmuzeológia világviszonylatban is korán kezdte bontogatni szárnyait.
Az első gyûjtemény: a Kárpát Múzeum
A londoni Alpine Club mintájára 1873. augusztus 10-én alakult meg Késmárkon a Magyarországi Kárpát Egyesület. Az egyesület a Kárpátok, ezen belül is elsősorban a Magas-Tátra turisztikai és idegenforgalmi népszerûsítését kívánta szolgálni. A népszerûsítés, az idegenforgalmi figyelem felkeltése és a tudományos eredmények bemutatása érdekében született meg a Kárpát Múzeum gondolata. 1876-ban létrehozták az egyesület múzeumi bizottságát. Az egyre szaporodó gyûjteményt előbb a késmárki líceumban, majd a kinevezett múzeumőr lakásán tárolták. A kedvező fordulatot Felka és Poprád vetélkedése hozta meg. Mindkét település székhelyként ajánlkozott a múzeum számára. Az egyesület vezetése Poprád mellett - természetesen, kedvezőbb feltételei miatt - döntött. 1883-ban kezdődött el az építkezés, az átadásra 1886-ban került sor?
Az 1886-tól mûködő Kárpát Múzeumnak három osztálya volt, amelyben külön gyûjtötték és mutatták be a Tátra állat- és növényvilágát, ásványait és a néprajzi-iparmûvészeti anyagot. A turistasággal, a mai értelemben vett sporttevékenységgel kapcsolatos anyagok a néprajzi-iparmûvészeti osztályba kerültek. Ezek elsősorban a turizmust, a természetjárást segítő kiadványok, dombornyomású térképek, az egyesület tevékenységét bemutató dokumentumok és makettek voltak. Sportfelszereléseket, -ruházatot nem találunk, csak az oly divatos turistajelvények szerepelnek a gyûjteményben?
A sportmuzeológia történetét kutatók számára az is emeli az időközben Tátra-Múzeumra átkeresztelt, több településre szétosztott gyûjtemény fontosságát, hogy abban ma is megtalálható az alapítók által gyûjtött és bemutatott tárgyak egy része.
A teljesség azt kívánja, hogy szóljunk az Erdélyi Kárpát Egyesület múzeumáról is, melyet 1902-ben Kolozsváron nyitottak meg Mátyás király szülőházában. Bár az elsődleges cél a turisztikai és idegenforgalmi népszerûsítés volt, az értékes gyûjtemény szinte kizárólagosan néprajzi vonatkozású tárgyakat tartalmazott, így a mi szempontunkból nem számottevő. A két Kárpát Egyesület múzeumának hatása a magyar sportmúzeum ügyére már csak azért sem lehetett tartós, mivel mindkettő kívül került a mai határokon.
Testnevelésügy a hazai országos kiállításokon
A kiegyezést követő időszak meghozta a kulturális élet fellendülését is. Különösen igaz ez az egyleti demokráciára alapozott sportéletre. A nyolcvanas évek közepére megérik egy országos kiállítás gondolata. A kiállítás célja a honi ipar és kultúra eredményeinek ország-világ előtti bemutatása.
Országos kiállítás - 1885, Városliget. A kiállítási pavilonok közül számunkra kettő érdekes. Az egyik a már említett Kárpát Múzeum önálló pavilonja, a másik a hangzatosan Testgyakorlás Csarnokának nevezett épület. A Kárpát Egyesület kiállításának látnivalói között megtalálhatók a magyarországi és az erdélyi Kárpát-Egyesületek kiadványai, valamint a Kárpátokra vonatkozó utazási könyvek? magas-mátrai havasi kürt, hegymászóbotok, turistáknak való tudományos segédeszközök, öltözékek, egyéb kellékek, élelmiszerek?
A hivatalos katalógusban tornacsarnokként szereplő másik pavilonban húsz cég, magánember és egyesület állította ki sporttal kapcsolatos termékeit, áruit és egyéb tárgyait, dokumentumait 240 négyzetméteren (!). A kiállítók főként külföldi termékeket vonultattak fel. A kiállított szerek és eszközök többsége a tornamozgalomhoz kapcsolódott, így nem véletlen, hogy annak kritikáját a Herkules címû lapban, az Atléták Közlönyében találjuk meg: ,,A mi csarnokunkban ott látjuk a Párizsban készült indus nyilat, de hiába keresünk egy labdaütőt vagy labdát. Pedig milyen érdekes lett volna egy angolra nézve szemlélni az erdélyi, hólyaggal töltött bőrlabdában ugyanazt a labdát, melyet ők a foot-ball játékuknál használnak (?). A korcsolyák közül ki vannak állítva a legújabb külföldi gyártmányok mind, de hol van a hazai ?csáklya?, a fa- és csontkorcsolya???
Mindent összegezve azonban egyet kell értenünk a Herkules kritikájával: a kiállítást nem tekinthetjük a hazai testgyakorlás történetét reprezentálónak - de nem is az volt a célja.
Középiskolai Tanárok Országos Tárlata - 1891, Budapest. Az Országos Középiskolai Tanáregyesület mûködésének negyedszázados évfordulóján nagyszabású tanszerkiállítást rendeztek, igen szépen megjelenítve a testgyakorlást. Az idevonatkozó kiállítási részt Bokelberg Ernő, a kor legnevesebb tornatanára szervezte, maga is kiállított, sőt, a kiállítási katalógust is ő írta. A bevezetőben olvassuk: ,,Ez a szép eredmény annak köszönhető, hogy a tornatanárok kara itthon készítteti a felszereléshez szükséges tárgyakat, nem úgy, mint a nagyközönség cselekszik, mely e szakférfiakhoz fordulás helyett egyszerûen bemegy a játék- vagy szerszámkereskedő boltjába, és megveszi a külföldi czikket (mely felől nem mindig mernék jót állni) többnyire borsos áron.?
Millenniumi Kiállítás - 1896, Városliget. A hazai szakmuzeológia számára áttörést hozó ezredévi kiállítás a sport területén nem alkotott maradandót? Ezúttal is két helyen találkozhatunk a bennünket érdeklő témával. A Magyarországi Kárpát-Egyesület nem kapott önálló kiállítási helyet, a turizmusnak be kellett érnie a Mezőgazdasági Csarnok 19. fülkéjével. A kilenc kiállító, köztük hét turistaegyesület jobbára turista-propagandaanyagot és fényképeket állított ki.
A Tornacsarnok szerényen elbújt vagy inkább elveszett a fényes kiállítási pavilonok között, a kiállítási terület végén, és elsősorban az iskolai testgyakorlást kívánta bemutatni? Muzeológusszemmel két különösen érdekes tételt találhatunk. Az egyik az arisztokrata Rohonczy Gida korcsolyagyûjteménye, a másik a hajdan Széchenyi István tulajdonában lévő favelocipéd, melyet a magyar Atlétikai Club állított ki. Utóbbi minden valószínûség szerint 1945-ben Nagycenken pusztult el.
Az első önálló torna- és sportkiállítás: 1903. Városligeti korcsolyacsarnok. A pünkösdi szövetségi tornaünnepélyhez kapcsolódóan a Budapesti Torna Club szervezésében került sor hazánkban az első reprezentatív torna- és sportkiállításra. A kiállítás létrejötte mérföldkő a sportkiállítások sorában. Ezúttal önálló kiállításról beszélhetünk. Az ünnepélyes megnyitón Berzeviczy Albert, a tornaszövetség elnöke így foglalta össze a kiállítás lényegét: ,,Minden kiállítás hármas célt szolgál. Az első az, hogy bemutassa mindazt, a mi a kiállítás czéljának megfelel, a második, hogy rámutasson az irányra, amelyben a kijelölt czélra szánt kiállításnak mozogni kell, s a harmadik, hogy ráirányítsa a közfigyelmet azokra a tényezőkre, melyeket a kiállítás hivatva van szolgálni. Mind a három czéljának fényesen megfelel ez a kiállítás.?
A kupola alatti csarnokot és a jobb szárnyat a részt vevő egyesületeknek tartották fenn. A kupola alatt a rendező Budapesti Torna Club anyaga volt látható, középen szobrok, súlyzók, sportszerek, körben szekrényekben az egyesület és a tagok tiszteletdíjai, érmei és oklevelei, valamint fényképfelvételek voltak láthatók. A jobb szárnyban az egyesületek labdarúgással, kerékpározással, evezéssel és tornával kapcsolatos kiállításai mutatkoztak be. Itt kapott helyet számos sikeres sportember, így Hajós Alfréd, Kakas Gyula, Kellner Gyula? egyéni vitrinje is. A bal szárnyban látható volt a házigazda BKE korcsolyagyûjteménye, amely a sporteszköz történeti kialakulását kívánta tükrözni?.
A trianoni döntések után kialakult belpolitikai helyzet megnövelte a testnevelés befolyását. A magyar kultúrfölényt hirdető politika megszülte a ,,Magyarország sportnagyhatalom? máig ható mítoszát. Megalapozására felkérték Siklóssy Lászlót, a neves mûvelődéstörténészt. Az ő nevéhez fûződik a magyar sporttörténetírás eddigi legnagyobb lélegzetû munkája, a csaknem kétezer oldalas, bőségesen illusztrált, A magyar sport ezer éve címû háromkötetes mû.
Siklóssy még csak az angyaggyûjtésnél tartott, amikor a Magyar Nemzeti Múzeumtól újabb kezdeményezés érkezett. A múzeum érem- és régiségtára felhívta a magyar sportközönséget, egyesületeket, hogy érmeiket, versenydíjaikat ajándékozzák a múzeumnak, vagy helyezzék ott letétbe. Mintegy ezer tárgy érkezett be.
Sporttörténelmi kiállítás - 1926, Magyar Nemzeti Múzeum. A gyûjtés sikerét látva Karafiáth Jenő, az OTT elnöke javasolta Hóman Bálintnak, a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatójának, hogy gyûjtsék össze a sportra vonatkozó egyéb tárgyakat és dokumentumokat, rendezzenek az anyagból nagy, reprezentatív kiállítást. Hóman támogatta az ötletet: a múzeumban időlegesen felszabadult tíz terem, így mód nyílt a magyar sporttörténet mindmáig legnagyobb kiállításának megrendezésére. Az alkalomra több mint háromszáz egyesület és magánszemély kölcsönzött tárgyat, dokumentumot? A kiállítás anyaga megtöltötte a tíz termet. Az anyagot a következők szerint csoportosították:
1. terem: fegyverek, vadászat, vitézi bajvívás, 2. terem: céllövészet, 3. terem: korcsolyázás, 4. terem: turisztika, téli sportok, 5. terem: cserkészet, birkózás, 6. terem: vívás, tenisz, katonai sportok, 7. terem: vízi sportok, 8. terem: atlétika és torna, 9. terem: kerékpársport és labdarúgás, 10. terem: a hazai ipar sportszerkínálata és a kereskedelemben kapható sportszerek és ruházat.
A siker elvitathatatlan. Elkerülhetetlenül felmerült az állandó magyar sporttörténeti múzeum létrehozásának igénye. Ezt sürgette Szokolyi Alajos, az első olimpia érmese a magyar Olympiai Közlönyben: ,,A létesítendő ?Sportmúzeum? levél- és könyvtára részére már most kezdődjön anyaggyûjtés az első Olympiától kezdve, mert a kiküldöttek, a ?Gárdisták? csak így hálálhatják meg a Magyar Haza áldozatkészségét.? Szokolyi kezdeményezi egyébként a Magyar Atlétikai Szövetség megalakulását is, és az egyik legnagyobb magángyûjteménnyel rendelkezik, ezt a gyûjteményt adja át egyébként 1929-ben az időközben létrehozott Testnevelési Főiskola Múzeumának, hogy a sportmúzeum létrehozásáig is hasznosuljon a gyûjtemény.
A második világbáborút követően felgyorsulnak az események. 1965 tavaszán előterjesztés készült az MTS elnökségi ülésére a Sportmúzeumról, melyhez önálló költségvetés-tervezetet is csatoltak. Az előterjesztést 1967-ben fogadták el, a
Testnevelési és Sportmúzeum
jogilag ekkor nyerte el mai formáját, de a valós mûködés kezdetének 1969-et kell tekinteni, amikor Bakonyi Károly személyében kinevezték az első főállású múzeumvezetőt? 1977-ben, gyakori költözködések után végre otthonra lelt az intézmény a Népstadion egykori felvonulási épületében kialakított Sportszövetségi Székházban. Az elhelyezés minden eddiginél jobb lett: 184 négyzetméter kiállítói tér, 300 négyzetméter raktér, előadóterem, irodák és egyéb kiszolgálóterek? Tagadhatatlanul felszabadultabban éli életét és tölti be hivatását a jeles intézmény.
A múzeum - bekapcsolódva az Ezeréves a magyar iskola programba - megrendezte az első átfogó magyar testnevelés-történeti kiállítást A magyar ifjúság testi nevelésének története címmel. Jelentős sportágak történetét bemutató kiállítások követték egymást itthon, külföldön, Tel-Avivban, Lausanne-ban, Athénban?
Aki Budapestre utazik, látogassa meg a ma a Puskás Ferenc-stadion szomszédságában lévő Sportmúzeumot. Ne sajnálja az időt, egy életre szóló élménnyel lesz gazdagabb.
Szabó Lajos