Huszonhat évesen a szabadságharc legifjabb tábornoka. Bem vezérkari főnöke. Azután ötvenhat évig emigráns. Száz éve halt meg második hazájában: Argentínában.
Czetz tábornok nevét kevesebben ismerik Magyarországon, mint Czetz ezredesét Argentínában. Itthon csak kevesen tudják megnevezni a szabadságharc legfiatalabb generálisát. Argentínában azonban minden katonatiszt tudja, ki volt Coronel Czetz, azaz Czetz ezredes. A Colegio Militar de la Nación növendékei naponta látják az alapító igazgató arcképét az intézet előcsarnokában. Czetz hamvai az Akadémia kápolnájában nyugszanak; szobra is ott áll.
De hogyan került Bem vezérkari főnöke Argentínába, Pest-Budától tizenkétezer kilométerre?
A szabadságharc leverése után Nyugat-Európába menekül. 1857-ben barátja, Teleki Sándor és új családja meghívja, kísérje el őket spanyolországi körútjukon. Sevillában ismeri meg Basilia Ortíz de Rosast, Juan Manuel Ortíz de Rosas volt argentin diktátor unokahúgát. 1859. március 2-án kötnek házasságot. Áprilisban Czetz - Klapka György hívó szavára - már Genovába indul, és részt vesz a Magyar Légió szervezésében. Basilia nem csak megérti, biztatja is férjét: tegyen eleget hazafias kötelességének.
A solferinói csata után a magyar ügy lekerül a világpolitika napirendjéről. A külpolitikai helyzet és a magyar emigráció változásai Czetz Jánost is kiábrándítják. Elbúcsúzik Kossuthéktól, visszatér Sevillába. ,,Meggyőződtem, a kormányoktól nem várhatunk semmit; eljött az ideje, hogy minden reménnyel felhagyva, független megélhetést teremtsek családomnak. Ezért vándoroltam ki Dél-Amerikába? - vallja később. Feleségével és öt hónapos kisfiával hajóra száll, majd 1860. június 14-én megérkezik Buenos Airesbe.
Basilia családja nagy szeretettel fogadja őket, az útjukat is egyengetik. A főváros ekkoriban Paraná, ott fogadja az emigránst Santiago Derqui elnök. Kedvesek és udvariasak vele, megígérik, tábornoki rangot kap. Mégsem történik semmi. Egy hónapnyi várakozás után visszatér Buenos Airesbe. Ekkor dönti el: földmérő lesz. Szakértelme megvan - 1846-ban már hadnagyként Bécsben teljesített szolgálatot a vezérkarhoz tartozó katonai térképészeti intézetben.
A földmûvelés térhódításával a birtokhatárok pontos megállapítása, a telekkönyvek megszervezése egyre fontosabb lett. A jó földmérőket megbecsülik, munkájukat bőkezûen honorálják. ,,Divatos földmérő lettem? - írja később Czetz. E szerény megállapítás mögött a tartomány, a helyhatóságok és a gazdák megelégedése rejlik.
A hadsereg is felfigyel rá. 1865 elején Bartolomé Mitre köztársasági elnök kinevezi az újonnan alapított Hadmérnöki Igazgatóság főnökévé, ezredesi ranggal. A feladata: térképekkel ellátni a hadsereget. Azonnal munkához lát, megszervezi a paraguayi és a brazíliai határ felmérését. Amikor áprilisban kitör a paraguayi háború, a felmérés adatai már rendelkezésre állnak. Ekkor megbízzák őt egy utász zászlóalj megszervezésével, kiképzésével és felszerelésével.
1868-ban köztársasági elnökké választják Domingo F. Sarmienót. Szinte első dolga a paraguayi háború miatt elhanyagolt déli határvonal előretolása, s az egyre gyakoribb indiántámadások ellen új erődítéseket létesít.
Ezek kijelölése alapos földrajzi és topográfiai ismereteket igényelt. A hadügyminiszter a feladatot Czetz Jánosra bízza, aki késedelem nélkül munkához lát. Kilenc hónap alatt másfél ezer kilométert tesz meg lóháton, San Luis és Córdoba tartományok határától a tengerparti Bahía Blancáig. Munkáját a hatóságok általános megelégedéssel fogadják, a feladat mintaszerû megoldása szép visszhangot kelt a sajtóban is. Buenos Aires, Córdoba, Santa Fé napilapjai hosszú cikkekben méltatják Czetzék teljesítményét. 1870 januárjában útjáról írt jelentésében nem csak a szakmai szempontokra szorítkozik, geopolitikai, agrár- és népesedéspolitikai kérdésekre is kitér, a demográfiai ûr kitöltését szorgalmazza. Sajnos, a jelentéshez csatolt térképvázlatok elkallódtak vagy lappanganak.
A népszerûtlen paraguayi háború alatt bebizonyosodott: az argentin tisztek helytállása, bátorsága nem kifogásolható, de szakmai felkészületlenségük súlyos következményekkel járt. A katonai képzést javítandó született meg a tisztképző intézet terve; a színvonalas elméleti oktatásban részesülő növendékek alkotnák az új, modern hadsereg magvát, melyet fegyelem és a politikai állásfoglalásoktól való elzárkózás jellemez. Amikor Czetz Jánost 1870 júniusában kinevezik a Katonai Akadémia igazgatójának, érdemei már nem csak az Európában megszerzett képesítésére, harctéri tapasztalataira és tábornoki rangjára terjednek ki. Nagy lelkesedéssel lát munkához. Mindent a semmiből kell megteremtenie, szûkös költségvetésből. Tantervet ír, tankönyveket szerez be, fordít spanyolra.
Sarmiento elnök megkövetelte, hogy a tisztikar tartózkodjék a napi politikától. Czetz, aki mindig jóhiszemû, s talán egy kicsit naiv is, politikai fondorlatok áldozata lesz. Részt vesz egy politikus tiszteletére rendezett vacsorán. Fegyelmi eljárás indul, s az elnök leváltja a Colegio Militar igazgatói posztjáról.
Családjával Concepción del Uruguayba, Entre Ríos tartomány akkori fővárosába költözik. A város országos hírû kulturális központ, az egész országból érkeznek gimnáziumába és tanítóképzőjébe diákok. Czetz mindkettőben tanít. Földméréssel is foglalkozik, s hamarosan a Topográfiai Igazgatóság tagja, majd elnöke lesz. Megszervezi az egész tartományra kiterjedő telekkönyvi rendszert. Ekkor írja El porqué de las cosas (A dolgok miértje) címû, a természettudományokat népszerûsítő könyvét.
Amikor a tartomány székhelye újra Paraná lesz, Czetz János visszatér Buenos Airesbe. Megint földmérőként dolgozik. Részt vesz az újonnan alapított - akkoriban hipermodernnek számító - La Plata tartományi főváros belterületének kijelölésében is.
Azután a hadsereg újból igényt tart tudására. Előbb egy katonai mûszaki iskola, majd a vezérkar hadmérnöki osztályának vezetésével bízzák meg. Itt dolgozza ki az Andok északi hágói feltérképezésének tervét, a chilei határ kijelölésének előmunkálatát. A feladat nehézségét érzékelteti, hogy több hágó is magasabban fekszik, mint a Mont Blanc csúcsa. A munkában részt vesz Léderer Gyula mérnök, Czetz veje.
Száz éve, 1904. szeptember 5-én halt meg. Katonai pompával temették a Rosas család sírboltjába. Koporsójába egy magyar földdel teli zacskót tettek. 1970-ben, a Colegio Militar százéves fennállásának alkalmából rendezett ünnepségek során hamvait az intézet kápolnájában helyezték örök nyugovóra.
Emlékét őrzi a hatalmas tanintézet, a Colegio Militar de la Nación; ez már nemcsak katonatiszti, hanem üzemgazdászi, matematikusi, valamint könyvelői képesítést is nyújt - fiúknak és lányoknak. És őrzi a vidék, melynek biztonságát hajdan Czetz teremtette meg; ma búzamezők, kukoricások, napraforgótáblák, zöldellő legelők húzódnak itt.
Tóth Endre
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.