Élő múlt: Az emlékek újfent megtalálták az árkosi kastélyt

2004. november 10., szerda, Archívum 2003–2007

Pontosabban az Agronómusok Házát. Azt véltük róla, hogy eltûnt az évtizedek forgatagában hihetetlenül rohanó hétköznapjaink ködében. Nem. Bodor Pál felelevenítette a nevezetes hajdani kastély régmúlt történetét, ahol az 1970-es években vendégként és szemtanúként gyakran megfordult. Becsületére legyen mondva, valóságos adathalmazzal traktálja az erdélyi magyar közéleti napilap, a Krónika hasábjain az érdeklődő, esetleg személyesen is érdekelt olvasót. A tartalmas, két újságoldalra kiterjedő tájékoztató folyó év szeptemberének első harmadában jelent meg a 187. számban. Az emlékek felidézését Farkas Rékának ugyancsak a Krónikában korábban megjelent írása váltotta ki, részben arról szólva, hogy nem tért ki alaposabban Féder Zoltán agrármérnök, igazgató tagadhatatlan létrehozó, alkotó szerepére.
Idézzük nem szóról szóra, inkább szabadon Bodor Pál határozott véleményét. Ha Féder Zoltán akkoriban nem lett volna az intézmény tevékenységének irányítója, máig az örökösöknek semmi sem maradt volna meg az épületből és a környező értékes parkból, arborétumból. A megállapítás olyan, a tájainkon sokszor bolyongó, tapasztalt, sokoldalú közéleti személyiségtől ered, aki nem egy mûemléket, mûemlék jellegû nevezetes, értékes épületet látott az alapokig megsemmisülni. A Krónika 2004. július végén megjelent száma tárgyalta a Szentkereszty-kastély (a nevet talán minden szerző másként közli, szerk. megj.) sorsát. A színre lépett örökös Budapesten él: Jankovich-Bésan Endre András.
Tisztázzuk ezúttal, ismételten, a ház és Féder mérnök szerepét, mûködési körét, csak dióhéjban, hogy ne szaporítsuk a Bodor Pál által részletezett, egykor közismert tényeket. Az épület a ,,virágkorában? magyar kulturális központ lett 1969-1977 között. Az agrárszakképzés-továbbképzés mellett ott más jellegû előadások is lezajlottak. Többek között hangversenyek, zenei napok, konferenciák, aztán könyvkiadás és gazdag szakkönyvtár szervezése, mûködtetése képzőmûvészeti tárlatok, táborok szobrászok, festőmûvészek számára, itt mûépítészek, iparmûvészek, színészek találkoztak.
Bodor Pál érdekes adatokat közöl a báró Szentkereszty család múltjáról, politikai szerepéről, a birtokok megszerzéséről, egy román hercegnőhöz fûződő kapcsolatokról (Maria Florescu és a miniszter apa). Bécsből meghívott építész tervezte a neobarokk kastélyt, ahol a háború után hadiárvákat gondoztak, majd mezőgazdászokat neveltek, s végül beköltözött a helyi kollektív gaz­daság.
Nem éppen részletes felsorolás a kiadott szakkönyvekről, az intézményben megfordult képzőmûvészekről, meghívott előadó professzorokról, a fotógyûjteményről, a diafilmekről. A szerző sajnálkozva jegyzi meg, hogy lebontották az 1980-as években az Árkos-patak partján, az átjáróhíd mellett, az ősi reneszánsz, faoszlopos és verandás, tornácos kúriát, amely a ház sokoldalú mûködése idején, némileg korszerûsítve, kitûnő konyhának, tágas ebédlőnek és fotólabornak biztosított fedelet.
Adjuk át a szót rövidre fogva Sylvester Lajos kollégánknak, a Háromszék munkatársának (Egy kastély üzenete cím alatt): ,,Árkoson jártam 1995 februárjában. Félszáz vendégnek két hétre kellett szállás, akik a nagyvilágból gyûltek össze anyanyelvi konferenciára.? Az agronómusház ugyanis kulturális fénykorában központot jelentett. Szakács Magdolna mérnöknő volt akkor az igazgató (most már nyugdíjas). Tárgyalás közben elővette a hajdani vendégkönyvet. Abban Sylvester megtalálta az 1972. októberi saját jegyzetét, amely A Hét címû lapban jelent meg.
Jó néha emlékezni a régen történtekre - írja Sylvester. ,,Elém billen a cím: Féder mérnök fogadója. Több mint húsz év múltán is világos. Féder Zoltán igazgatónál kultúrára szomjasabb cselekvő emberrel az életben alig találkoztam.?
,,Gyakran megfordultak a házban az állambiztonság emberei, mert nem tetszett a potentátoknak a sok magyar rendezvény. ,,Szülőfalum, Csernáton felé igyekeztünk, ahova szakemberként beosztották a direktort kampánybiztosnak.? Eredetileg a Szentkereszty-kastélyt gabonássá degradálták, említette a falu bejáratánál az árok martjára telepedve. Megfoganhatott benne már akkor az Izraelbe település gondolata. ,,Az agrártudományi intézményt példásan irányítva, közben az egyetemes kultúra árkosi szálláscsinálója, itthagyja azt a maga alkotta oázist.?
A vendégkönyv megőrzése is méltány­landó, hiszen a nyolcvanas években már nem engedélyezték használatát a szabad­szájú bejegyzések miatt. ,,1972-ből, illik vagy nem, de magamat idézem A Hétben megjelent írásomból. Az agronómusház többet szerepelt akkoriban az írásokban, mint a megyeszékhely. A kastély stukkódíszes előcsarnoka, a boltíves vendégfogadó pince igen al­kalmasnak mutatkozott ­mifelénk a poéták, kép­ző­mûvészek, zenészek közti ­tereferére. A második árkosi zenei találkozó idején is becsempésztem egy cikkemet az emlékkönyvbe, margóján egy felirattal: ?magánvéleményként ide beragasztatik a házigazda tiltakozása ellenére?.?
,,Lapozom az aranykönyvet, s néhol a nevek mellől nem kerülhetem el a vélemények, benyomások idézését sem.? 1970. október 7-én keltezve román nyelvû dicsérő szöveg indítja az emlékezéseket, aztán belép a pozsonyi Új Szó szerkesztősége. Dimény Imre, az akkori magyar mezőgazdasági miniszter, a kolozsvári agronómia végzettje komollói származású. Marosi Ildikó és a csíki képzőmûvészek oldalnyi dicsérettel. Benkő Samu: Csak győzzék energiával ezt a szép munkát. Méhes György: Köszönet az irodalmi vitáért. Domokos Géza: Leírom, ma itt egy kicsit Marosvécs volt. Huszár Sándor: Nem sokaság, hanem lélek. Bodor Ádám: Komoly dolog volt. Vári Attila, Láng Gusztáv, Jakab Antal, Szilágyi Domokos, Forró László, Fodor Sándor?
1972 elején. Ruha István: Örömben volt részünk itt a koncertünk után, gyönyörû a környezet. Csíki Boldizsár, Paulovics László a feleségével, festők, szobrászok a nyári szobrásztáborban, Balogh Péter.
Októberben Árkosi Zenei Találkozó. Nagy Imre festő Zsögödről: Nagy dolog elkezdeni, folytatni, megtartani. A szekuritáté beleszól a rendezvényekbe, húsz hallgató Budapestről elmarad, visszafordultak.
1973. Sûrû magyar jelenlét. Ilia Mihály, Annus József - Szeged: Jobb lenne még maradni, a valóság szebb a hírénél. A Tiszatájat csináljuk. Rácz Gábor és tizenkét munkatársa. Kovászna megye gyógynövényei kötet.
1974. Szárad a magyar szellemi élet Árkoson. Szaporodnak a román bejegyzések. A tornászok aranycsapata. Nadia Com?neci és társai, vezetőjük Károlyi Béla. 1978-ig az aláírások megszûntek, parancsra. Nincs immár vendégkönyv. Akkor osztrák csoport jön, vendégek érkeztek, a könyv előkerül. 1980-ban előfordul a kincstári dalnok, Adrian P?unescu. 1981. augusztus 7. ENSZ-képviselet látogatása és a Prensa Latina képviselői, utolsó bejegyzés.
Közben erre járt a Géniusz-pár. Megtetszett a kastély és környezete, a parkban a szobrászok térplasztikái. A lakájszellem mûködésbe lépett. Lebontották a patak hídja mellől a mûemlék jellegû faverandás épületet, a konyha és ebédlő, fotólabor eltûnnek. Átépítik a kastély belsejét. Fényûző elnöki fürdőszobát szerelnek fel a kolozsvári mesterek. Fajanszkép az egész falon a Kárpátokkal, sziklákkal, patakkal, fenyőkkel. A rendszerváltás után az épület és park a mûvelődési minisztérium birtokába kerül. Időnként kulturális rendezvények fordulnak elő. Az agronómusház maradt az 1970-es években épült előadóteremmel, szállodával egy fedél alatt.
A körülmények alakulása folytán a hetvenes évek elején alulírott rövid ideig tanulmányi felelősként becseppentem az agronómusházba. Az adatokat megőrizve lehetőségem van, hogy vázoljam, csak egyetlen évre visszatekintve, főleg az ott folyó mezőgazdasági oktatást, a szakmai továbbképzést az intézmény keretében. Nyilván, termelőszövetkezeti viszonyok között. Ne gondolja az olvasó, hogy csak a kultúra állt a viszonyulás, a figyelem középpontjában. Lássuk tehát az 1970-es évet tanulmányi szempontból: április 1-3. tanfolyam 19 mezőgazdasági technikus részvételével. Növénytermesztés és méhészet. 8-11-ig: 42 állattenyésztő brigádossal előadás-sorozat: takarmánytermesztés, állatszaporítás, -nyilvántartás, legeltetés. 15-18. között: 26 állattenyésztő brigádos az agronómusházban. Ésszerû legeltetés, fertőző betegségek, báránynevelés. 22-23-án 57 állatorvos továbbképző tanfolyama. A tuberkulózis, a meddőség leküzdése. Májusban országos értekezlet a takarmányalappal megbízott mérnökökkel gépészek jelenlétével társítva, gyakorlati bemutatók. Június 4-6.: állat-egészségügyi tech­nikusok, 31 résztvevővel. Meddőség, elhullás megelőzése. 26-27-én 202 részt­vevővel értekezlet a takarmányalappal kapcsolatban. Július 23.: megyei tapasz­talatcsere a takarmányalapról. 27-én 50 állatorvos és állattenyésztő mérnök ta­nácskozása. Ezt követően 67 állatorvos kétnapos tanácskozása. Nem rit­kán a növénytermesztők is bekapcsolódtak a továbbképzésbe.
A sokoldalú tevékenységhez tartozott a számos szakkönyv kiadása mellett a képzőmûvésztáborokat megörökítő albumok összeállítása. Rendszerint a mûvészek fényképét és a háznak visszahagyott alkotások fényképét foglalta magában, kiegészítve a rövid életrajzzal, de nem hiányzott az egyéni és csoportos kiállításokon való jelentkezések felsorolása sem, akár itthon vagy külföldön került sor az eseményre. 1975. július 15.-augusztus 5.: festészeti és grafikai tábor 14 résztvevővel. 1975. július 27.-augusztus 28. között szobrásztábor 22 mûvésszel.
Az agronómusházban folyamatos tevékenység zajlott, de közben, már az ötvenes évektől, beindultak a megyei mezőgazdasági kiállítások. Ezeknek megszervezése, levezetése ugyancsak Féder Zoltánra hárult, aki évekig a szakigazgatóság keretében dolgozott, az esedékes növényvédelmi tennivalókkal foglalkozott? A kiállítások színhelye változott. Ismételten sorra került a régi megyeháza tágas gyûléstermében, az iparosotthonban és azzal szemben, a kisebb mûvelődési házban, a Székely Vendéglő nyári kertjében. Egy évben a megyeháza kertjében állattenyésztési bemutató vonzott sok érdeklődőt. Szalmabálákkal falazott ideiglenes szálláshelyek nyújtottak védelmet a behozott, minden ágazathoz tartozó állománynak. Megjelentek a kisállattenyésztők ketrecei igencsak változatos látványt nyújtó kedvenceikkel.
Némi helyesbítéssel is kitérünk az eddig ismertetett, felelevenített visszatekintésekre. Az árkosi kastély az alapos, gondosan tervezett rendbe szedés előtt nem volt romos, még kevésbé romba dőlt. Miután a helyi téesz kézbe vette, évtizedekig elhanyagolták a karbantartást, az apróbb javításokat. Egyszerûen megkopott, lehullott a vakolat, megrepedeztek a falak, elvégre nem gabonatárolásra épült. A földszinti nagy teremben, amit hagyományosan lovagteremnek is nevezhettek, mûködni láttam én is a nagyüzemi gabonaszelektort, a zakatoló magtisztító masinát, a termekben tárolt gabonahalmokat. Ott semmilyen állattartásról nem lehetett szó, sem szarvasmarha-, sem juhsereg nem bőgött, bégetett. Az aránylag szûk lépcsőkön nem is lehetett volna felzavarni az állatokat. Esetleg egy cirkuszi idomító elboldogult volna. A mostoha kezelésen kívül a felvázolt információk tényleg csak maradjanak a népköltészeti mûfajban.
Tompa Ernő
(Folytatása holnapi számunkban)
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép
2004-11-10: Archívum 2003–2007 - :

Elhalálozás