Kispatak, ahol nincs térerő — Kisgyörgy Zoltán

2009. augusztus 11., kedd, Riport

Hiába keressük a népszámlálási statisztikában a Kisborosnyóhoz tartozó, elszigetelt, maroknyi település, Kispatak népességi adatait, arról külön nyilvántartást nem vezettek. Látogatásunk idején 23 személyt számláltunk össze. Az a néhány család, mely csak hét végén jár Kispatakra, nem szaporítja a statisztikát.

Látszólag a csend birodalma, pedig éjjel is élénk az élet: terményeiket őrzik a vadak ellen az erdővel övezett hely lakói. Kispatak egyetlen olyan település Há­romszéknek, ahol eredeti formában fennmaradt még az önfenntartó család, kertjéből, földjéből, az erdőből, állatai után él, ahol még megtaláljuk a cserekereskedelmet, az egymást segíteni kész jóakaratot, s ahol nincs térereje a maroktelefonnak.

Szomszédjuk az erdő

A tehéncsorda még a harmatos füvet legeli, amikor megérkezünk Kispatakra. Csend és tisztaság mindenütt, megfizethetetlen jó levegő. Elchlingerék tizennyolc éve építettek itt nyári lakot, már kispatakiaknak érzik magukat. A ház asszonyát, Ráduly Évát a hegyoldali, szélárnyékos kertjükben találjuk. „Az alma szereti itt, de ebben az agyagos talajban semmi zöldség nem terem — mondja. — Zöldfuszulyka, zöldborsó még csak-csak, van néhány feketeribizli-bokor, virág, na és a méhek. Ahhoz a férjem ért jobban. Az idén sok mézet pergettünk, jó a környék méhlegelője. Nagyon szeretjük a helyet, kis unokám is itt vakációzik velünk."

Éváék kertje valóságos mérsékelt égövi dzsungel

Kispatakon a riporter már mindenkit ismer. Nagy Sanyiék mellett Sikes Attila lakik szálegyedül. Két leánya ritkán látogatja. Az udvaron két ló, három kutya és egy macska. Hogy kibírja a telet, egy disznót is nevel. Egyedül tartja fenn magát.

— Hatvanegy éves vagyok – mondja –, eltelt az idő. Mihez kezdhetnék? Dolgoztam, de nyugdíjam még nincsen. Saját munkámból élek. Saját magam tartom fenn magam. Ez volt az apám háza. Másfél hektár földem van, azt művelgetem, műveltetem. Pityóka terem itt a kertben. Kaszálgatok, de csak annyit, amennyi a lovaimnak elég. Velük művelem a földet. Fuvarozni sem tudok, mert itt nincs senki, akinek erre szüksége lenne. Magad uram... magad... Rajtam felül már nincsen egy ház sem, csak a Borzvára. Kétoldalról az erdő a szomszéd. Medvét idén nem láttam, de a vaddisznó erősen jár...

Sikes Attila: Itt bolt sincsen, egy pakk szivarért Kisborosnyóra kell menni!

Sikes szomszédjához, Nagy Sándorékhoz nem tudtunk bekopogtatni. „Ő Kusmitnak, a cigánynak a feleségével állt össze — mondták. — A juhok mellett van Szentgyörgyön. Most jobban viszik, van mit enni. Két gyermeke van a cigánynétól."

Hazafelé tartva megismertük a cigány asszonyt. Nagyborosnyó felől gyalogolt gyermekével a nagy hőségben. Nem is tudja, hány gyermeke van — mondta. Egy részük az árvaházakban él, de olyan is van, akit a kórházban hagyott. Ő mesélte, hogy a nyomorúságos időkben, amikor szült, saját maga vágta el a köldökzsinórt.

Kürt hangjától hangos az éjszaka

A kutyák ugatására, a zajra Handráék kijöttek a kapuba.

— Isten hozta — köszöntött a fiatal asszony, és örömmel újságolta, hogy a szentgyörgyi kábelgyárban dolgozik. Kisborosnyóig gyalogol, onnan busz viszi tovább a munkásokat. Handráék keményen dolgoznak. Sanyikának, mert édesapja néhány éve elhalt, éppen elég jut: kapál, kaszál, állatokat gondoz. Édesanyja, Handra Ilonka mondja:

Handráné és menye, Rózsika

— Hetvenhárom éves vagyok, de éppen úgy dolgozom, takarok, kapálok, mint fiatal koromban. Nincs sok földünk, de vettünk ki bérbe például az egyháztól is. Valamiből meg kell élni. Még a kenyeret megsütöm minden héten. Egyet az erdésznek, Petrezselyemnek, mert lisztet hoz, egyet Elchlingeréknek, mert adnak nekem helyette mézet, egyet az állatorvosnak, mert ő is segít. (Az erdész nagypataki román, Pătrunjel, de Kispatakon Petrezselyemnek nevezik, nem haragszik érte.) Igyekezni kell, mert a családnak élni kell, és két lány unokám, Zsuzsa és Judit iskolába jár: a nagyobbik a kereskedelmiben Szentgyörgyön, a kicsike megy a nyolcadikba Nagyborosnyóra. Délben egy faláskát megpihenek, és megy tovább a munka. Jó, hogy vannak a szériás filmek délután. Akkor senki sem zavar, akkor pihenek. Nézem az Esmeraldát, a Paula-Paulinát... — kacagja. — Mert a menyem állásban van, egy kicsit többet kell dolgozni...

Handráék három tehenet és egy lovat tartanak. Disznót, juhot és majorságot is, enélkül ilyen helyen élni nem lehet.

Hívatlan vendég

Beszélgetés közben egy tehén jön be az udvarra. — Ne, egy hívatlan vendég — mondtam.

— Nem hívatlan, ő mindennap délben pontosan rohan haza, mert a borját meg kell hogy szoptassa — mondta Ilonka. — Amikor elvégezte, megy vissza legelni. A közelben legel a csorda.

Handra Sanyika a pityókát és a kukoricát őrzi éjjel a vaddisznók ellen. Kutyáival és az éjjeli lámpával védekezik, hangosan kiabál, riasztja a vadat. — Odalenn, Bezsányéknak van egy kürtjük — meséli. — Az a legjobb, mert amikor fújni kezdi, sérti a kispataki kutyák fülét a kürt hangja, és orgonálni kezdenek. Ettől riad meg legjobban a vad. Muszáj, nincs mit tenni. Aki nem őrzi a terményt, annak odavesz, mind kitúrják a vaddisznók. Reggelfelé csend lesz, egy kicsit megpihenek, s utána a harmaton kaszálok. Amit nem bírok, géppel levágatjuk Petrezselyemmel. Amikor erősebben kezd sütni a nap, abbahagyom, elémegyek, lefekszem, és pótolom az éjszakai pihenést.

Handra Sándor: Ide kell az erő

— Ilonka tudtommal a kispataki reformátusok felelőse.

— Éppen tegnap járt itt Puskás Ferenc, a papunk Kisborosnyóról a hollandokkal. A hollandok, akik tartják azt az asztalosműhelyt és a fűrészt Nagyborosnyón, itt építenek egy nagy házat. A lelkészünk jól beszél hollandul. Ők még németül sem értenek egy szót sem. Német szavakat még tudnék, mert bennem is van egy kicsi német vér. Süteménnyel kínáltam őket. Meg akartam lepni túrós puliszkával, de azt mondták, ők olyant nem ettek. A mifajta túrónkat nem szerették... Innen, Kispatakról csak Bezsány Marika hordja a tejet Kisborosnyóra, mi nem. Sajtot csinálunk belőle, elajándékozom, a többit megeszik a disznók. Azzal neveljük a disznókat, amíg szépek lesznek. Így is kijön a lépés.

— A környéken senki nem ismeri olyan jól, mint Ilonka, a „gyógyburjányokat"...

— Itt szárítom a gyógynövényeket: körömvirágból készítek krémet a visszeres lábakra, ez vérehulló fecskefű, amelynek sárga tejét a sümölcsre és a szürke hályog esetében a szemhéjra kell rákenni. Ez a vadcsombor, a kakukkvirág. Ez az emésztést segíti, a májat. Olyan jó a teája. A miénkek disznóölésnél, amikor jól bélakunk hússal, örökké azt kérik. Akkor nem csemellik meg az ember.

Népszámlálunk

Ilonkával számoljuk a kispatakiakat. Ők vannak öten, Sikes egyedül, Nagy Sanyiék öten, Bezsány András, aki most beteg, egyedül, Menek Marika az élettársával, Bezsány Imréné egyedül, Manyikáék ketten, a Góga cigány családban hatan. Az összesen huszonhárom.

Bezsány Imréné, hiába integetünk, nem akar kijönni, pedig ismer minket. Beteg — mondja a szomszéd cigány leányka —, most 88 éves. A Bezsány Pistáék teheneit akartuk látni. Összesen négy van — mondták. Manyika udvara most is szép, rendezett. Zsákutcában laknak. Az utca végéről kilátni az erdő alatti kaszálóra. Zúg a kaszálógép. Handra Sanyika sarjúját vágja Petrezselyem, az erdész. Sümec (értsd: serdülő) fia nézi. A nyári unalomban Góga Olga gyermekei a legkisebb mozgást is észreveszik, hát hogyne futnának ki, ha motor zúg a közelben. Az mi a maga kezében? — kérdik a diktafon láttán. A kisborosnyói iskola tanulói, mobiltelefont és fényképezőgépet már láttak.

Góga Olga: Ugye, milyen magyaros ház?

— Maga most hány éves, Olga? — kérdezzük a fiatal cigány asszonyt.

— Én, kérem alássan, pontosan harminckilenc. Nezze meg, milyen magyaros házat építettem. De az a baj, hogy én ezt éppen tizenöt éve építem.

— Plafon kellene még, s mennyezetdeszka. A rendőrmester úr megsajnált, és ő adott ablakokat, blokkajtókat. Ezt a díványt es a domnu şef adta. Nagy nyomorúságban vagyunk. A nagy fiam, Góga András a teheneknél van, itt van még három leányka, csókolom a kezét. Az a baj, hogy buták. Megbuktak az iskolában, s nekem azt mondták, hogy aki megbukik, annak nem jár gyermekpénz. Ez vajon igaz-e, kérem alássan?

— Mit főz ma délre?

— Kérem alássan, pityókalevest. Pityóka van hál’ istennek. Tudok dolgozni, és napszámra is elmegyek szívesen, ha valaki hív. Tegye ki az újságba, hogy Kispatak 14. szám alatt lakom, hátha megsajnál valaki, és küld valamit nekünk.

Menek Marikával a kisborosnyói boltban találkozunk. Harmadmagával várja az üzletben, hogy megérkezzék a kenyér.

Menek Mária: Nem kell búsulni, Kispatak él, élni fog!

Kinn tombolt a hőség, s ő a bolt hűvösében Borzváráról mesél. „Az egy érdekes dolog — mondja. — Hogy a jó Istenben lehet olyan régi, hogy arról senki semmit mondani nem tud? Tele van likakkal, s oda az évek alatt sokan bemásztak. Hogy mit kerestek ott? Biztos, a borzok tanyája az a sok lik. De — most figyeljen — abban a homokban, amit a borzok onnan kiásnak, cserépdarabokat lehet kapni. No, azok miféle-fajta népeké lehettek? Soha nem hittem volna, hogy ezen az Isten átkozta, eldugott helyen, Kispatakon előttünk még emberek éltek volna!"

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Részt kíván-e venni a június 9-i európai parlamenti választásokon?









eredmények
szavazatok száma 757
szavazógép
2009-08-11: Magazin - x:

Az évszázad esküvője

Száz évben egyszer adódó lehetőséget ragadott meg egy pár esküvője időpontjaként: 12 óra 34 perc 56 másodperckor mondták ki az igent a 7. napon a 8. hónapban és persze az évezred 9. esztendejében.
2009-08-11: Gazdakör - x:

A tejpótlós borjúnevelés (Állattenyésztés) — Incze Péter

A borjak tejtáplálásánál, történjék az teljes, fölözött, savanyított tejjel vagy tejpótló tápszerekkel, alapvető szabály, hogy ebben az időszakban ne változtassuk a tej vagy tejpótló összetételét, mivel minden változtatás csökkenti a takarmányok értékesülését. Napjainkban már a kereskedelmi hálózatban többféle tejpótló beszerezhető. Ezek a készítmények szilárd halmazállapotúak, és előnyük, hogy jól tárolhatóak. Belőlük vízben vagy fölözött tejben való oldással állíthatjuk elő a tejet helyettesítő folyékony tápszert.