A cél - tudtuk meg a felhívásból - fiatal tehetségek felkutatása és felkarolása a romániai magyarság köréből, mely végül is az itthoni érvényesülés lehetőségét bizonyítja. Aki a gyenge népszerûsítés dacára is meglátott egy árválkodó plakátot, vagy elolvasott egy internetes felhívást, és még hitt a mesékben, az jelentkezett is. Így nem csoda, ha a sepsiszentgyörgyi szakasznak aránylag kevés résztvevője volt - a mennyiség azonban nem egyenlő a minőséggel. A továbbjutottakra felügyelt a média minden ágazata, azaz gyakorlatilag senki, a továbbiakat illetően mindenki úgy boldogult, ahogy tudott. A zsûri mindenkit biztatott, és megadta az útmutatást a jobbításra, de utána más nem akadt, aki továbbvitte volna a csapatot, így maradt a személytelen világhálón való keresgélés. Innen megtudták a gyermekek, hogy egy kivételtől eltekintve a többi továbbjutó semmire sem jó, és úgy általában a szentgyörgyiek jöhetnek majd jövőre. Jó biztatás minden kezdőnek, nem csoda, hogy néhányan vissza is vonultak, csak a kitartóak maradtak, vagy talán a ,,balekok??
A csíkszeredai regionális szakaszon közölték a résztvevőkkel, hogy a székelyföldi régió messzemenően erősebb a többinél, és ezért megtapsolhatják magukat?
Ami ezután következett, az verseny volt a javából: reggel tíztől este tízig, a versenyzőknek izgalommal, a belső embereknek sörrel fûszerezve. Volt ott minden: népdal karöltve ,,reppel?, szavalat ,,hiphoppal?, fáraók gyöngyei vonagló mozgással és humorban pácolt, falopó, pálinkát kortyolgató székely atyafival. A hátsó sorokban a közönséghangulat cirkuszi volt, hangos bekiáltásokkal a rockerek részéről. Divatos ,,magyar? kifejezéssel élve: show-mûsor volt ez, de nem a javából. És mindenki türelmesen végigülte-szerepelte a napot, és várta, hogy kimondassék, ki a tehetséges, a magyar kultúra új mérföldköve. Ekkor mintegy húsz perc alatt a zsûri kiválasztott nyolc mûsorszámot a harmincból - a beharangozott és megengedett mennyiség tíz lett volna. A kommentár szerint a válogatás szubjektív volt, mint minden az életben, meg aztán a zsûri már belefáradt a dologba, mert ezernél több ,,produkciót? kellett végignéznie. Egyébként a résztvevők ismét tapsolhattak maguknak, örülhettek a részvételnek, mert egyebet úgysem kaptak, még egy emléklapot vagy egy RMDSZ-léggömböt sem.
És most egy mindközönséges résztvevő szubjektív szemszögéből kérdezem, ahogy Kányádi Sándor okos kosa mondta: ,,a vásár szép volt, én szeretem a cécót? - de mi is késztetheti a fiatalokat az itthon maradásra? Talán az, hogy a válogatás ,,részarányos volt a többi régióéval?? (Idézet a záróbeszédből.) Igaz is, már kezdtük elfelejteni, hogy a magyarság fiataljai mindig ,,részarányosan? jutottak tovább a többséghez képest, ha mégoly tehetségesek voltak is. Azt is megtanulhatták ezek az ifjak, hogy fontos dolog a tehetség, de nem árt egy-két jó ismerős, netán még közelebbi személy a zsûri háza tájékán, csak úgy, biztosítéknak. Rájöhettek, hogy a borkóstolókon almát vagy sajtot fogyasztanak a fogások között, de ez nem divat a népi és könnyû mûfaj esetében, így nem csoda, ha az ízek összekeveredtek.
Ezek után mit is mondhatnék én, a néző, a fiataloknak? Hát csak ennyit, úgy szubjektíven: ne hagyjátok magatokat, az idő nektek dolgozik!
Szubjektív (név a szerkesztőségben)
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.