Koreai népmesékKiscimbora: A kisfiú meg az üres virágcserép

2004. november 20., szombat, Archívum 2003–2007

Valamikor réges-régen élt az egyik országban egy bölcs és boldog király. Csupán csak az keserítette el, hogy megöregedett, és nem voltak gyermekei. Egyszer aztán gondolt egyet a király: ,,Kiválasztom országom legbecsületesebb gyermekét, és örökbe fogadom.? S rögvest megparancsolta, adjanak virágmagvakat minden gyereknek, és kijelentette: - Azt, aki ezekből a magvakból a legszebb virágokat neveli, fiammá vagy lányommá fogadom. Nosza, elültették a gyerekek a magvakat, és reggel is, este is megöntözték őket.
Szon Il is buzgón gondozta a magvakat, de eltelt tíz nap, majd két hét, aztán egy teljes hónap, ám a magvak a cserépben csak nem akartak kicsírázni.
,,De külünös? - álmélkodott Szon Il, és végül is az anyjához fordult:
- Vajon miért nem csíráznak ki a virágmagvaim?
Anyja, aki már szintén nyugtalankodott, ekkor ezt tanácsolta neki:
- Ültesd át őket másik földbe.
Szon Il át is ültette a magvakat, de megint csak nem csíráztak ki. Felvirradt végre a nagy nap, amikor a királynak meg kellett tekintenie a virágokat. Az ünneplőbe öltözött tömérdek gyerek kitódult az utcára, és mindegyik egy cserép virágot szorongatott. De mi az? A virágokat szemügyre véve a király miért haladt el mindegyik gyerek mellett, és miért nem látszott az arcán egy szikrányi öröm sem?
Az egyik ház előtt azonban hirtelen megpillantotta a pityergő Szon Ilt, aki üres cseréppel álldogált ott.
A király nyomban megparancsolta, hívják elébe a kisfiút.
- Hát te meg mit állsz itt ezzel az üres cseréppel? - kérdezte tőle.
Szon Il ekkor hüppögve elmondta, hogyan ültette el a magvakat, ám azok nem csíráztak ki, és bizonyára azért nem, mert egyszer titokban leszakított egy almát más kertjében.
A király ennek hallatára karjába kapta Szon Ilt, és így kiáltott fel:
- Ez az én becsületes kisfiam!
Az emberek erre lármázni kezdtek:
- Mért fogadta örökbe a király ezt a fiút az üres cseréppel?
A király ekkor így szólt:
- Emberek! A magvak, amelyeket a gyerekeknek kiosztottam, főtt magvak voltak.
És ekkor mindenki helyeslőleg bólogatott, a gyerekeknek pedig, akik a szebbnél szebb virágokat szorongatták, a szégyentől lángba borult az arcuk: hisz valamennyien más magvakat ültettek el.
Enyedy György fordítása
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép
2004-11-20: Archívum 2003–2007 - :

Kiscimbora: A két szikla