Tízéve a sepsiszentgyörgyi Waldorf-oktatásNyílt tér: Lelkükben hordozzák tovább

2004. november 26., péntek, Archívum 2003–2007

Lehet úgy is tanítani, hogy a gyermek ne rettegjen az iskolától. Úgy, hogy nem csak akkor dicsérik meg, ha a mindenki számára egyformára elvárásnak megfelel, és nem csak olyankor biztatják a kevésbé sikerült dolog kijavítására, amikor alulteljesít, hanem mindig azt kérik tőle számon, amire saját képességei szerint lehetősége volna. Lehet úgy tanítani, hogy az ismeretek átadá­sának minden lépésénél szem előtt tartjuk a gyermek életkori sajátosságait, az emberiség fejlődését követve, annak időrendi sorrendjében tárjuk fel számára az élethez kötődő rejtélyeket, szabályosságokat. Hagyjuk, hogy szimmetrikus és aszimmetrikus köröket, alakzatokat rajzolva, színeket keverve, anyagokat gyúrva, faragva, különböző hangzásokat kipróbálva, a Nap, Hold és a csillagok járását figyelve, a természetben barangolva és gyûjtögetve, ötleteiket megvalósítva maguk fedezzék fel környezetük törvényességeit, hogy majd az észlelt összefüggések alapján rendszerezzék az ismereteket. Lehet úgy tanítani, hogy a test, lélek és szellem egyformán kapjon táplálékot, a gyermekben mindig egyensúly uralkodjék, ha pedig kibillen, ő maga tudjon és akarjon cselekedni annak helyreállításáért.
Tíz év alatt négy osztály és néhány óvodai csoport gyermekei és szülői közösségei olyasmit éltek át, ami sok esetben megváltoztatta életüket, de nézetüket mindenképpen. Jól érezték magukat az iskolában, táborokban, a közösségi munkák alatt, ünnepek alkalmával. Mi tagadás, voltak és vannak nehézségek is. Továbbra sincs elég szaktanár, aki vállalná a többletmunkával járó oktatást, a tudatlanság miatt tévhit uralkodik, miszerint a Waldorf-oktatás elsősorban a gyenge képességû gyermekek számára lenne a legmegfelelőbb, ezért nincs érdeklődés iránta.
De vannak a Waldorf-óvodás és -iskolás gyermekek, szüleik és testvéreik, akik a tíz év alatt több-kevesebb ideig megmártóztak ennek az oktatási formának a szellemiségében; akik a hétköznapokon és ünnepeken, ott, ahol tanulnak, dolgoznak és szórakoznak, úgy vannak jelen, hogy az másokra is a kezdeményezés, az alkotás, az együvé tartozás erejével hat.
Ma a szülők, gyermekek és tanáraik, egykori és jelenlegi waldorfosok a hagyományos András-napi találkozón emlékeznek a kezdetekre. Mikola Edit 1994-ben indított osztályának elsősei ma tizenhét éves nagylányokként és -fiúkként térnek vissza tanítójukhoz; s ott lesznek az utánuk következők mind. A Waldorf-család apraja-nagyja nem csak tízéves születésnapját ünnepli, ennél sokkal többről van szó. Ünnepe ez mindannak, amit a lelkükben tovább hordoznak.
Fekete Réka
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép
2004-11-26: Archívum 2003–2007 - :

Az utca hangja