Tompa GáborPeriszkóp: Érzem a jelenlétét!?

2004. november 27., szombat, Archívum 2003–2007

- Milyen volt a kapcsolatod apáddal?
- ? soha nem titkolt előttem semmit, legalábbis én nem éreztem ezt. Amiről a véleményünk különbözött, arról jókat vitatkoztunk. Tényekről, eseményekről, mindenről, ami érdekelte, amiről tudott. Nem hiszem, hogy elhallgatott volna előttem valami érdemlegeset. Bár sok mindent másképp láttunk.
- Sok gyermeket úgy neveltek, hogy semmiről se tudjanak.
- Engem nem, sőt, hisz apám olyan családból származott. Nagyapám a két világháború közötti költészet egyik legismertebb költője, Tompa László volt, akit nagyon jól fordított románra Radu Boureanu és Constantin Olaru. Nagyapa egyébként nagyon visszavonult, zárkózott ember volt.
- Ismerted?
- Persze, 1964-ben halt meg, amikor én hétéves voltam. Székelyudvarhelyen élte le egész életét. Ott született édesapám is. Egyébként egy Udvarhely környéki falucska bírójának volt a fia, és korán árván maradt. A zárkózottságát, azt hiszem, az édesanyjától örökölte, aki azon az Udvarhely melletti kis birtokon a hagyományok bûvöletében és azok szerint élt. Például a férje halála után is minden évben disznót vágott, de nem evett belőle. Egyszer apám elmesélte, hogy meglátogatta a nagyanyját, és a pincében, legnagyobb meglepetésére, több disznócsontvázat talált.
- Dédnagyanyád a hagyományokba menekült?
- Igen, elzárkózott a világtól. Akárcsak nagyapám, aki egy irodalmi lapot is szerkesztett, de emberi kapcsolatait, melyek főleg irodalmi kapcsolatok voltak, szinte kizárólag levelezés útján ápolta. Egész életét a dolgozószobájában töltötte, néha kisétált, nagy ritkán felutazott Vásárhelyre a Helikon irodalmi társaság üléseire, Budapestre vagy éppen Brassóba a Brassói Lapokhoz, mely ma is megjelenik, de mennyire másképp néz ki? Nagyapám a klasszikus forma híve volt, nagyon fegyelmezett költő.
- Melyik román költőhöz hasonlítható?
- Bacovia és Arghezi közé helyezném, nem olyan modern, mint Arghezi, de nem is impresszionista vagy szimbolista.
- A költészetéből élt?
- Úgy tûnik, hogy abból. Sokat fordított a német irodalomból, Schiller Don Carlosát, Heine, Rilke, Mörike verseit. ? volt az egyike a két világháború közötti három nagy erdélyi költőnek Áprily Lajos és Reményik Sándor mellett. 1883-ban született, 1964-ben, 81 évesen halt meg mint utolsó tagja e költő-triumvirátusnak. Sajnos, nem volt humorérzéke, nagyon szigorú ember volt, nem tûrte a házában a zajongást, dolgoznia kellett, nem is igen foglalkozott a gyermekeivel, elmerült a saját elvont világában.
- Hány gyereke volt?
- Négy: három fiú és egy lány. A lány volt a nagyobbik, ő lett Szabédi László felesége, apám volt a második, Pista bátyám következett, ő Budapesten újságíróskodott az Élet és Irodalomnál, és a legkisebb fiú, Tompa Sándor Udvarhelyen élt, ott is halt meg, főkönyvelő, majd szállodaigazgató volt. Visszatérve nagyapámra, kisvárosban, írótársak nélkül, visszavonultan élt, de hatalmas szellem volt. Nagy könyvtára volt, de sajnos sok könyvének és iratának lába kelt, miután házának egy részét emlékházzá nyilvánította az Írószövetség. Például az egyik irodalomtörténész monográfiát írt róla, és színis lányokat küldött oda, hogy levelezésének egy részét lemásolják. Akkor sok fontos irat tûnt el, érdekes levelek nagy íróktól, költőktől. Még így is, ami megmaradt, lenyûgöző. Ilyen könyvtár mellett édesapám nagy irodalmi mûveltségre tett szert, a világirodalom klasszikusait és az I. világháború utáni magyar írókat olvasta. Ennek dacára elég kalandos ifjúkora volt. Mivel jogász akart lenni, 1929-ben beiratkozott a Budapesti Jogtudományi Egyetemre, de azt hiszem, nem nagyon élvezhette, mert nyolc év alatt sem végezte el. Elég az hozzá, hogy kapcsolatba került Hevesi Sándorral, minden idők legnagyobb magyar rendezőjével, a Budapesti Nemzeti Színház igazgatójával, aki nagy barátja és híve volt Max Reinhardtnak. Apám előbb súgó lett a Nemzetiben, aztán mint ügyelő és játékmester dolgozott első előadásán. Sajnos, Hevesi elment a színháztól, majd meghalt, jött dr. Németh Antal, aki szintén azon kevés, két világháború közötti magyar rendező közé tartozott, aki nemzetközileg elismert volt. Azóta is kevés hozzájuk hasonló rendező élt Magyar­országon. Hevesi és Németh is rendezett Berlinben, Bécsben, operát is. Tehát Németh Antal is maga mellett tartotta apámat, két nagyon fontos előadásában dolgoztak együtt, az Ember tragédiáját és a Hamletet rendezték. A Hamlethez apám megírta első tanulmányát, egyfajta rendezőpéldány lett belőle, mert Németh apám sok gondolatát vette át előadásában. Meg is bízta azután, 1934-ben Budapesten élete első rendezésével...
- A Nemzetiben?
- A Nemzetiben. 1941-ben Németh Antal őt nevezte ki a Kolozsvári Nemzeti Színház (azelőtt Királyi Nemzeti Magyar Színház) főrendezőjévé, ahol negyvenötig több darabot rendezett. Akkor visszatért egy évre Budapestre. Az ostrom alatt ő rendezte meg az egyetlen színházi előadást ?44 decemberében.
- Mit játszottak?
- Bánffy Miklós Nagyúr címû Attila-drámáját. A bombázások idején, a heves ostrom alatt volt a premier. ?45-ben, a háború után két volt kollégája, a Víg Színház és a Nemzeti Színház frissen kinevezett igazgatói - Várkonyi Zoltán és Major Tamás - hiába győzködték, hogy maradjon Pesten. ,,Nem maradhatok. Marosvásárhelyre kell hogy menjek? - mondta. ,,Megbolondultál, ott nincs is színház!? - mondták. ,,Éppen azért? - mondta, és így egy év múlva összeszedte a társulatát: Pestről is, Váradról is szerződtetett színészeket, a saját zsebéből fizette őket egy éven keresztül (kétmilliót, egy vagyont kért kölcsön egy cirkuszigazgatótól), és azzal hitegette őket, hogy majd államosítják a színházat, de ebben egyáltalán nem volt biztos. ,,Szerencséjére? a Groza-kormány ?46 márciusában valóban államosította a színházakat.
- Rögtön, ahogy hatalomra került. Én most olvasom Gabriela Melinescu költőnő Svéd naplóját, melyben arról a megrendüléséről ír, amit az apja halála okozott. Igaz, hogy az ő apja öngyilkos lett, és ezt gyermekként nehezen dolgozta fel. Sokan vannak, akik bármilyen idősek is a szüleik elvesztésekor, árvának érzik magukat. Te hogy élted meg apád halálát?
- Bár szép kort ért meg, 85 évesen halt meg, hiánya most is nagyon fájdalmas nekem. Fantasztikusan tisztelte és szerette az életet, csak az utolsó négy-öt évében nem dolgozott. Még 81 évesen is rendezett: utolsó előadása Lorca Bernarda Alba háza címû drámája volt Kolozsváron ?90-91-ben. Tehát a ?89-es fordulat után is dolgozott még! Ezek után aztán már nem lelte a helyét munka nélkül, nagyon izgatta a színházi élet, a politika, bújta az újságokat. Persze, lottózott. Halála előtt egy évvel, ?95-ben meglátogatta bátyámat Kanadában, Vancouverben. Örökmozgó, energikus ember volt. Prosztatabetegsége volt (háromszor mûtötték), de a halálát nem ez, hanem egy váratlan szívstop okozta. Én pont akkor kezdtem el a Hamletet Craiován, az olvasópróbák folytak, a szöveget véglegesítettük, a fordításokat összehasonlítva. Vasárnap este volt (a labdarúgó Eb döntője), és felhívtam a Jiul Szállodából. Azt mondta, nem érezte valami jól magát, mert nagy hőség volt július elején, de már jobban van, nézi a meccset. Másnap kora reggel Eszter lányomat hívtam, valami vizsgája volt, vagy dolgozata, így reggel hétkor csengettem, még iskola előtt, és ő azt kérdezte tőlem: ,,Tinti nagytata hogy van?? Én meg: ,,Hogyhogy? Az este beszéltem vele.? ,,Nem tudod?? ,,Nem.? ,,Ma hajnalban, ötkor infarktussal bevitték a kórházba.? És akkor azonnal - sosem felejtem el Emil Boroghin? színidirektor emberségét - autót kaptam, hogy hazajussak Vásárhelyre. Nagyon erős infarktusa volt, szétszakadt a szívizom, két napig szörnyû fájdalmai voltak, többször eszméletlen volt, de engem még felismert. Még hallucinált is, elég vicces volt a dolog, mert abban a kórteremben már ketten meghaltak, és volt ott egy harmadik beteg, akiről apám azt állította, hogy éjszaka behoz magához egy súlyosan beteg nőt, és ott szerelmeskednek mellette. Nem volt igaz, csak ezt képzelte. Teljesen összezavarodott élete utolsó két napjában, az volt az érzése, hogy otthon vagyunk a konyhában, és azt kérdezte tőlem: ,,Miért nem megyünk a szobába? A szobámba akarok menni.?
- A konyhában szoktatok traccsolni? Olyan volt, mint egy ebédlő?
- A ház, amelyben laktunk, és amelyben anyám a mai napig él, a minoriták templomához tartozik, és a régi Vásárhely legszebb utcájában, a Színmûvészeti Főiskola szomszédságában van. Ezt a templomot 1712-ben építtette a katolikus egyház minorita rendje, ami mára már megfogyatkozott. Ahol mi laktunk, ott volt a kolostor. 1973-ben költöztünk oda. Egy szép nagy épület ez, sosem vásárolhattuk meg a lakást, mert mûemlék épület, a XVIII. században épült, és egyházi tulajdon. Szép, boltíves szobái vannak, és nagy konyhája, itt mesélte apám az anekdotáit. Utolsó éveiben állandóan otthon ült. Pihent a szobájában, hallgatta a rádióban a híreket, olvasott, vagy csak egyszerûen csukott szemmel feküdt. A kórházban, az utolsó napokban felváltva ültünk mellette, anyám, nővérem, lányom, jómagam és Tekla. Apám hétfőn került kórházba, de csütörtökön teljesen magához tért, és azt mondta: ,,Öregem, azt hiszem, jó nagy marhaságokat mondtam. Hallucináltam. Összevissza beszéltem.? Jókedvû lett, viccelődött. Akkor megkönnyebbültünk, én pedig közöltem vele, hogy ,,megyek Kolozsvárra évadot zárni?. Ez egy pénteki napon volt, ?96-ban, július 5-én reggel.
- Ki szoktad értékelni az évadot?
- Igen, elemzem az évadot, közlöm, hogy nagyjából mi lesz a következőben, ki megy el, ki jön, mik a terveink, és kik a mûvészeti díjazottjaink.
- Minden évben van díjosztás?
- Igen.
- De hát sosem olvastam róla a sajtóban. Nem közlöd a világgal? Annyira belső ügy?
- Persze, közölni kellene, meg is hívtuk a helyi sajtó képviselőit, de sokáig nem érdekelték őket a színházunk eredményei. Talán most, a Harag György-emléknapok után mintha változna valami. Visszatérve apámra? néhány óra telt el, fél egykor délben vége volt az ülésnek, indultam volna vissza Vásárhelyre, amikor felhívott Tekla (ő látta őt utoljára), hogy jöjjek azonnal, mert apám meghalt. Beültem a craiovai színház Cielójába, és visszaindultam. Halála pillanatában senki nem volt apám mellett, mintha megrendezte volna ezt a végső pillanatot: anyám elment a színházba felvenni a fizetését, unokahúgom éppen kiment felhívni az anyját, hogy apa jól van, Tekla kilépett a szobából, mert jött a nővér, hogy egy kúpot feltegyen? És akkor ő, a maga szégyenlős büszkeségében, mert restellte, hogy úgy lássák?
- Hátrányos helyzetben?
- Sosem szerette, hogy segítsék, támogassák. Akkor hirtelen felült, és megállt a szíve. Rohant az orvos, hogy újraélessze, de már nem sikerült. A temetés előtt elkísértem a lányomat a teniszpályára. ?t nagyon megrázta a nagyapja halála, nagyon közel kerültünk akkor egymáshoz, állandóan velem volt és vigasztalt, akkor tanult teniszezni, úgyhogy vele mentem az edzésre. Kicsit játszottunk, és amikor edzeni odaállt a fal elé, ahogy a kezdők szoktak, egyszer csak eltûnt a labdája, és hiába kerestük. A kerítés magas volt, ott el nem repülhetett, a pálya füves volt, a labda látszott volna, kerestük és kerestük mindenhol, és nem értettük, hol lehet, hogyan tûnhetett el. Aztán úgy jó tíz perc múlva egyszer csak ott volt, olyan helyen, amit többször átvizsgáltunk.
- Ott fehérlett a fûben?
- Bizony. Akkor azt mondta a lányom: ,,Látod, nagytata megviccelt engem, mert ő is teniszezett fiatalkorában.? Én is először tőle tanultam játszani. Ez egy különösen érdekes eset volt. ,,Látod, nagyapa elvette a labdámat??
(?)
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép
2004-11-27: Archívum 2003–2007 - :

Elhalálozás