Mi történik akkor ha: 1. Itthon és otthon is pozitívan zárulnak a szavazások?, 2. Ha itthon negatív, de otthon pozitív az eredmény?, 3. Ha itthon pozitív s otthon negatív, és végül 4. itthon és otthon is negatívak az eredmények?
Ami az ,,otthoni? választások eredményét illeti, szerény véleményem szerint teljesen helyénvaló a kérdés megfogalmazása. Végre ne a politikum, a különböző pártbeállítottságú politikusok, hanem ,,honi testvéreink? valljanak színt, még akkor is, ha manipulálják, ha az igény nem Brüsszelből jött, ha nemcsak a szomszédság többségének, de a mi érzékenységünknek a jelzőfényeit is ugyanolyan súllyal mérlegelik. Én, mint volt magyar állampolgár, aki az országunk törvényeit tiszteletben tartja, és becsüli a többség nagy többségét, csak annyit várnék el a honiaktól, ezt viszont határozottan: menjenek el szavazni, és párthovátartozástól, pekuniális aggodalmaktól, a múlt rezsim még bennük fellelhető fosszíliáitól függetlenül, az anyagiakon túli értékrendjük, egyéni meggyőződésük szerint voksoljanak. Ha mindezek alapján az IGEN szavazatok dominálnak majd, azt mondjuk, érdemes a küzdelmünk ,,magyarságunk, identitástudatunk megtartása? érdekében. Ha a szavazatok végeredménye NEM lesz, bár szegényebbek leszünk majd egy gyönyörû, de hamissá silányult ,,illúzióval?, küzdelmünket tovább folytatjuk, módosított stratégiával.
Illő tehát nyolc és fél évtized után tiszta vizet önteni a pohárba itthon és otthon is. Szívem és ajtóm mindig nyitva fog állni minden jóakaratú magyar honfitársam számára, de soha nem fordulok hozzájuk olyan kéréssel, hogy fogadjanak el nemzetemhez tartozónak. Higgyék el, ez nem nyegleség a részemről, a magamfajta kisember józan esze sem engedné meg, de mint ember, merek nagynak lenni az emberi méltóság mércéjének kijelölésében.
Fogyunk, öregszünk, hullunk itthon és otthon. És velünk öregszenek, pusztulnak öröklött relíkviáink is. Tenyérnyi Atlantisz lettünk, egymással civódóak, nemtelen és mélyen sértő érvekkel hadakozva, miközben lassan merülünk el új történelmünk kétes vizeiben, úgy téve, mintha keresnénk a kiutat - ha keressük egyáltalán? Mert már ebben sem hiszünk, és ez a mélyre gyökerező bizalomvesztés lassú méregként mérgezi napjainkat. A második világháború sorsát megbélyegző katonai bravúr a nagy áldozatokkal létrehozott második front volt. Lehet, hogy küzdelmes, felemássá vált életünkben kialakulóban van a virtuális második front is? Mindennemû politikai társítás nélkül: tudva tudjuk, ki lesz a vesztes. Mi, a hetven éveken túliak, kik körbeüljük a szomorúság asztalát, mert a korunkból adódó terhek mellett hurcolnunk kell a lassan felrajzolódó jövő bennünk gyûrûző aggodalmát, amit a fogyatkozás, elöregedés, elvándorlás, a közöny, a sehová sem tartozás, súlyos veszteségeink gerjesztenek bennünk. Nagyon sötét a kép? Okos érvekkel, kérem, derítsenek fel bennünket.
Dr. Boga Olivér
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.