
Miről szól az Othello, Shakespeare e különös, időben közvetlenül a Hamlet után születő tragédiája? A szerelemről, mint a Rómeó és Júlia, amelynek - Bocsárdi László felfogásában - valaminő párdarabja is. Hiszen az éremnek is két oldala van. Ha a Rómeó és Júlia spektákuluma a szerelem maga körül mindent felperzselő hatalmáról szól, az Othello a mór hadvezér féltékenységéről, amely megöli a szerelmet. Shakespeare bravúrosan vezeti fel a tragédiát, a kisgyerekkorától, magára eszmélésétől hányt-vetett, sokat szenvedő vitéz katona - aki pályafutása delén kardjával és hadvezéri tapasztalatával, zsenialitásával Velencét szolgálja - beleszeret egy velencei nemesúr elkényeztetett lányába!? ? maga ezt így magyarázza meg bírái, a velencei tanács urai előtt: ,,Sokat szenvedtem, s belém szeretett, / én meg belé, mert szánta szenvedésem.? De tiszta szerelmük passzióit nehéz ki- és megélni, egyfelől az előítéletek, másfelől az intrikák miatt, amelyek fokozatosan ébresztik fel Othello féltékenységét. Így a látszat lép a valóság helyébe, amely szerelmük és Desdemona halálát okozza. Ha Bocsárdi a Rómeó és Júliában a széttartásra helyezte a hangsúlyt - így is minden elem egy irányba, a tiszta szerelemre mutatott -, itt most mindent Othello felébredő féltékenységének, gyanújának, rögeszméinek szolgálatába állít. Felvetődhet persze a kérdés: az anakronizmusok, a dzsesszzene például (mint a Rómeó és Júliában) vagy az öngyújtók látványos használata, vagy Othello két tisztjének tizenkilencedik-huszadik századot idéző egyenruhája - s a sort lehetne folytatni! - milyen célt szolgál? Kiemelik-e a tragédiát a maga bûbájosan rémmesei díszletei közül? A szándékos anakronizmusok mire hívják fel isméltelten a figyelmet?! Gondolom, az időtlenséget erősítik a maguk kétértelmû módján, azt, hogy ez a tragédia - az intrika által előidézett, de a mór lelkében mindig is szunnyadó féltékenység drámája - bármilyen korban megtörténhet. Az időtől tehát független. Bocsárdi felfogásában a mór - Pálffy Tibor zseniális átélésében - mintha maga sem hinné teljesen, hogy ez a szép és fehér (!) lány igazán, hátsó gondolatok nélkül szeretheti őt, s minél perzselőbb szexuális szenvedélyük - erre már Shakespeare is nagy hangsúlyt helyez -, annál inkább felmerül benne a gyanakvó kérdés: valódiak-e Desdemona érzései, tényleg szereti-e őt?! Pálffy felfogásában a mór hadvezér - noha számtalan férfiúi, hadvezéri előnnyel bír, és el tudja hitetni, hogy hatalmas - túl élete delén (!), nincs felkészülve a szerelemre, nem hiszi el, hogy egy szép és fehér velencei kisasszony igazán szeretheti őt, lelke mélyén kishitû és bizalmatlan, és erre játszik rá a hiúságában megsértett Jágó, ,,hûséges? zászlótartója, aki elsősorban azt nehezményezi, hogy az ifjú Cassio lett a hadnagy, őt a mór mellőzi, ezért aztán mindent megtesz, hogy a féltékenység zöld szemû szörnyetegét felébressze a mórban? Jól ismeri őt, gyengéit is tehát - és vesztét okozza. A sértett hiúság képtelen megbocsátani, ráadásul ő is féltékeny, sejtései szerint buja és kéjvágyó ura a parázna Emiliát sem kímélte. Ez a kettős indíték aztán az intrika bravúros etápjainak szolgálatába állítva célt is ér. Bocsárdi felfogásában Jágó - Váta Loránd színészi pályafutásának legnagyobb alakítása ez -, noha gyáva és szájhős, és zugfilozófus, és minden, amit csak akartok, célt érhet, mert paradox módon ő erősebb Othellónál (!), bármennyire is nevetségesen hangzik ez, egyszerûen azért, mert bízik önmagában, hamis céljaiban, meg van győződve arról, hogy az őt ért sérelmeket mindenáron meg kell torolnia. Váta és az Emiliát alakító Péter Hilda a pantomim ritkán látható, abszolút tudatosan megkonstruált elemeivel mintegy saját családi drámáját is felrajzolja. A szöveg mellett, azzal párhuzamosan rendkívüli fontosságot nyer így a testbeszéd. Szerelmi nagyjelenetük az asztalon, miközben Jágó a nő fölött lebeg, sokáig emlékezetes. A koreográfiának fontos eleme a velencei nemesurak csoportja is, amely részint a görög tragédiák kórusát idézi, mintegy ellenpontozva a történeteket, másrészt azt a világot képviseli, amelyik elfogadja a látszatokat, de egy másik látszatért cserébe odadobja előző bizalmasait. (Vö. Othello hadvezéri ,,leváltása? és Cassio ,,kinevezése??) Más szóval: a világot képviselik, azt a velencei, intrikákkal és rögeszmékkel, mániákkal és álmokkal teli világot, amelyben a mór már származása, idegensége, bőre színe szerint sem lehet otthonos. Veress László, Debreczi Kálmán, Kőmíves Mihály, László Károly, Darvas László és Botka László pazar és fantasztikus teljesítményt nyújt, velencei urakként is, árnyakként is, mozgásuk precízen összehangolt, komikus elemekkel telített. Figyelemre méltó például Kőmíves kissé parodisztikus, de a hatalmat szuggeráló mozgása - ,,mint komor bikáé, olyan a járása?, Aranyt idézve - vagy Botka sajátságos, a helyzetet komikusan lereagáló mozdulatai. A fájdalmába és veszteségébe beleőrülő apa alakjában Nemes Levente szintén pazar alakítást nyújt, furcsa ellenmozgásaival, harangozó fejével mintegy a koreográfia ellenpontja, mutatja, hogy ebben a velencei világban ,,rend? van ugyan, de az a rend iszonyúan törékeny. Nos, ebben a világban marad magára és kerül a vádaskodások kereszttüzébe és hal meg szerelméért Desdemona, aki Kicsid Gizella alakításában megrendítően tiszta nőalak. Olyan, akiért meg lehetne halni. Tisztasága mintegy predesztinálja az áldozatra. Amiután Othello beteg tudatában a rögeszmék helyettesítik a valóságot, és bizonyos dolgok - például a keszkenő -, jelképes értelmet nyerve, a szörnyû gyanút erősítik, Desdemona gyanútlansága figyelemre méltó. ? hisz magában, tiszta szerelmében, de erről képtelen meggyőzni a férjét. A tragédia beteljesedik. Othello gyilkos, s így nemcsak szerelmét, hanem önmagát is megöli. A kör bezárul?
Bogdán László
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.