Az elemi iskolát Árkoson végezte. A gazdálkodás és az asztalosmunka mellett belekezdett a vonós hangszerek készítésébe. Munkájában a korabeli szegényes szakirodalom, de főleg a régi márkás hangszerek javítása segítette. Olyan módon másolt le egy Klozt-hegedűt, hogy az ő változata szakemberek szerint jobban sikerült. 400 hegedűjéről, 50 brácsájáról, 60 nagybőgőjéről és 30 csellójáról emlékezik meg a szakirodalom. Első nyolc hangszerével 1923-ban megalakították az árkosi népi vonós zenekart, melynek prímása volt. Első ízben az 1929-ben megrendezett Székely Kiállításon mutatkozott be hangszereivel, de később jelen volt sepsiszentgyörgyi, brassói, marosvásárhelyi és budapesti kiállításokon is. ,,Tehetsége és műszaki ismerete korában egyedülálló" — írták az akkori lapok. Idősként részt vett a második világháborúban a Székely Határőrség katonájaként. Szerszámait — a család jóvoltából — a Székely Nemzeti Múzeum őrzi. Néhány hangszere és egy hegedűje az Árkosi Tájmúzeum és a Sepsiszentgyörgyön élő Kisgyörgy Benjámin gyűjteményében látható. 1973. augusztus 3-án hunyt el Árkoson. Síremléke a falu temetőjében áll. Emlékét Sepsiszentgyörgyön élő Erzsébet lánya és a rokonság őrzi. Munkásságát a tragikus hirtelenséggel elhunyt unokaöccse, Kisgyörgy Mihály mérnök-tanár, zeneművelő és helytörténész dolgozta fel. Árkosi családi házát, melynek telkén műhelye még ma is áll, emléktáblával jelölte meg a helybeli Dahlström Kálmán Művelődési Társulat.