Nemzet-nemzetiség: Pusztából küldött pásztorvigasz

2004. december 9., csütörtök, Archívum 2003–2007

December 5-én a csonka­országi magyar nép még az áldozatvállalás esetleges lehetőségétől is megrettent. Ne szépítsük a dolgot, jó ez az adventi látlelet. A határon túli magyarság szent családként kopogtatott, s a 93 000 négyzetkilométernyi Betlehem városa nem fogadta be. Ki nemmel szavazott, arcon köpte őket. Ki nem ment el szavazni, nem nyitott nekik ajtót. Nektek, magyar szent család, most is a város széli istálló jutott. De ne bánkódjatok, nem vagytok egyedül! Mi, virrasztó betlehemi pásztorok, nem hagyunk magatokra! Mi felkeresünk titeket, mi megosztjuk veletek, amink van.
Egy magyar népénekben a bő (gazdag) kovácsban ölt testet a szállást nem adó lélek. Még soha ilyen pontosan nem illett az elutasítás figurája a jelenvalóság állapotához. Most tényleg a bő Kovácsék intettek karjukkal, hogy táguljatok, künn tágasabb, itt már minden étel ki van porciózva, itt már minden négyzetcentiméternyi ágyfelület foglalt. A háznép ezalatt kuksolt, s mikor becsapódott az ajtó, tán egy kicsit meg is szeppent, de aztán belevetette magát a karácsonyi terüljasztalkámozásba, s felejti a dolgot!
December 5-én kimúlt az öreg magyar nemzet. E szövetségből elszállt a lélek, már csak matéria, pénzkérdés, ami nem egyéb a föld poránál. Fáj ezt érezni, de ki érzi, őbenne újjászülethet a magyar nemzet, sőt: ő szüli meg. December 5-e egyszerre a halál tényének és az újjászületés reményének napja, mert a magyar advent sötétjében általa ígérkezik megjelenni a fény csírája.
December 5-e után, hál? Isten, már nem lehet ugyanúgy élni az igenlőknek, mint előtte. Gyurcsányék országa pusztuló ország. Azt hiszik, hogy a külső fénybe öltöztetés, a színes mázba vonás, a cukros bevonat, a negédes fecsegés, a dübögő zaj megtartja szépnek és értékesnek az elpárolgó lélektől üresedő és belső sötétségtől félelmetes világot. Azt hiszik, szegény gazdagok, hogy ez a boldogítás, hogy ebből áll a boldogulás. De ha nem hiszik, és csak a vezetetteknek szánják, a lélekkufárság bûne még nagyobb!
,,Felelős hazafiság? - hahaha! Nem más, mint ,,nem engedem, drága alattvalóim, hogy porcióitokból zabálhassanak a jöttmentek!? Szívre tett kézzel meghallgatott Himnusz - hahaha! Nem más, mint hogy ,,enyém az ország kasszája, és azon jöttmentekkel nem osztozunk!?
Kellett a magasban lévő, pontosabban az Égből élő magyar hazában bízóknak a december 5-i pofon. Ahhoz, hogy új fény szülessék, el kell válnia a fehérnek a feketétől. Ebből a szürke masszává nyomorodott magyar világból csak így van menekvés. Mert ki kell lépnünk belőle, hisz megmutatta halálos voltát, pusztuló voltát. A kilépés belőle nemek kimondásával és ebből következő tettekkel jár. Nem vállalom a pusztítókkal az ünnepeket, mert megölik bennük a szakralitást. Nem vállalom a pusztítókkal a hétköznapokat, mert azokat iszapbirkózássá silányították. Hagyjuk el tehát fizikailag e földet, ahol élünk? Adjuk fel a küzdelmet, és engedjük át nekik őseink porát? Nem. Nem fizikailag kell elvándorolni, új hazát keresni. Az új országot a szellem világában kell létrehoznunk, s az majd, ha eljő ideje, megvalósul a természeti világban is.
Új országot kell a szívekben létrehoznia az igenlőknek és az igenre vártaknak! Ezért vallanunk kell: vállalom igenemet a nemezők előtt! Nem közösködöm semmiben a nemre bujtogatókkal! Átnézek rajtuk, nem kötök kompromisszumokat velük! Gyermekeimet megóvom az ő szellemiségüktől! Nem kérek a szellemiségük áthatotta javakból! Nem szolgálom munkámmal az érdekeiket! Új hazát teremteni másként nem lehet, mint elvágni a régihez láncoló kötelékeket.
A Magyar Köztársaság bábállam. Vagy megeszik télben a madarak, esetleg megemészti a fagy, vagy kikel belőle egy szárnyalni képes pillangó. Gyurcsányék az élet fejlődését tagadták meg, a belső megújulást gátolták, a fénylepkévé nemesítő erőt fojtva el.
Lehet, hogy szomorú lesz nekünk, igenlőknek az idei karácsony. A Boldogságos Szûz szomorúsága ez, midőn a hideg barlangistállóhoz tartott. Szomorúsága azonban örömre váltott. A megszületett Kisdeddel az Isten országa jött el e sötétségbe zuhant világba. Reménykedjünk, magyarok! December 5-e kellett ahhoz, hogy megszülessék bennünk az Isten magyar országa!
Gál Péter József
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép