Két csapattal - egy korábban szétvert és egy sportszerető vállalkozó jóvoltából talpra állított együttessel, a sepsiszentgyörgyivel, és egy rá meg nem érettel, a kézdivásárhelyivel - vágtunk neki a 2004-2005-ös bajnoki évnek a C-osztály VIII. csoportjában, mert nem akartunk hosszú távon turistáskodni, a Kárpát-kanyart és az úgymond Székelyföldet választottuk mérkőzéseink színhelyéül, hét Maros és öt Brassó megyei együttes társaságában. Menet közben derült ki, hogy a csoportválasztásunk nem vált be.
Na de térjünk vissza csapatainkra, melyekről előzetesen megjegyeztük, hogy ,,szétvert és talpra állított?, ,,meg nem érett?. Kezdjük a sepsiszentgyörgyivel, új nevén:
Transkurier
A B-osztályból jött vissza a C-osztályba. Szétverten! Az ,,import?-játékosok, mint a patkányok a ,,süllyedő hajóról?, úgy elmenekültek, azokat a játékosokat, akik itt születtek, és jobbacskák voltak, eladták. Így is maradt hét-nyolc ,,B-osztályosunk? - Mátyás, Fábián, Bende, Gáll, Papp, Rusandu, Szilveszter, Bokor - és néhány fiatal - Kurtuly, Berde, hogy csak két nevet említsünk, akik a süllyedő hajón még szóhoz jutottak, játszadoztak -, ők az évek során dolgoztak még Andrássyval, Constantinescuval, M?rg?rittal, nagyon nagy részük sportiskolás is volt, tehát úgymond sokoldalú képzésben volt részük. Adott volt tehát a csapat gerince, ebbe kellett beépíteni három-négy játékost ahhoz, hogy ütőképes csapatunk s fejfájás nélküli őszi idényünk legyen.
Az indulásnál számoltunk azzal, hogy az előző bajnokság történései egyfajta lelki traumát okoztak a játékosok soraiban; számoltunk azzal is, hogy a trauma mögött ott lappang a felsőbbrendûségi tudat (a B-osztályban jártunk, B-osztályosok voltunk, többet tudunk?), s az feltörésre vár; számoltunk azzal, hogy az új vezetőedző minden felkészültsége mellett nem rendelkezik azzal a tapasztalattal, melyet az ,,osztályokban? lehetett szerezni; számoltunk a szurkolótábor türelmetlenségével, igényességével? Ezen számításaink tudatában mondjuk, egy komplex helyzetet kellett kezelnie az új edzőnek, Siklódi Ferencnek, és úgy, hogy maradjon ideje az Iskolás Sportklub vezetésére, a fő munkahelye követelte feladatok teljesítésére is? Nem volt irigylésre méltó helyzetben az egész ősz folyamán. A csapat építése - a gerinc megléte mellett - úgy sikerült, ahogy, az eredmények olyanok lettek, amilyenek, a rangsorban elfoglalt helyünk nem sugall, nem áraszt nyugodtságot, nem áraszthat, hiszen a kiesési zóna szaga hatja át orrunkat, a szurkolók türelme nagyon sokszor elfogyni látszott, nemegyszer robbanásig izzott a kispad és a lelátó között a légkör, mindent-mindent összegezve, szenvedtünk az őszi idényben, átszenvedtük az őszi idényt, sokkal kevesebb örömben, mint keserûségben volt részünk.
A tanulságok, a tapasztalatok levonása, leszûrése a sportvezetés ügye, feladata (távol áll tőlünk az a szándék, hogy akár súgjunk is). Akárcsak a játékosok értékelése is. Ami biztos, végig elégedettek egyetlen játékossal sem voltunk. A legtöbbjük hullámzó teljesítményt nyújtott. Hogy csak tíz gólt kapott a csapat, tapsra érdemes, de hogy csak tízet rúgott, az sírásra fakaszt (egyébként ha ránézünk a rangsorra, az egészből kisugárzik a gólszegénység!). Úgy érezzük, a túlzott eredménycentrikusság (a jaj, csak ki ne kapjunk!) a játék rovására ment, görcsöt idézett elő, gátlássorozatot (a labda átvételétől el egészen az átadásáig, a passzig, a lövésig), ha így jobb, eltelt egy idény, s nincs még fazonja a csapat játékának.
Kemény alapozási, felkészülési időszak vár a csapatra (gondoljuk mi), és vastürelem a szurkolótáborra. Értsük meg, nem lehet behatárolt képességû, de főleg felkészültségû játékosokból egyik napról a másikra szupercsapatot építeni, faragni, gyúrni. Mindenre kiterjedő, türelmes, szorgalmas, kitartó munkára lesz szüksége a csapatnak, ha azt akarja, hogy visszanyerje helyét a lelátó szívében (és ne csak 50-150 néző jöjjön ki a meccsekre), a hazai labdarúgás ranglétráján. Mert ez a város, ennek a városnak a labdarúgó-hagyományai többre érdemesek, mint a C-osztály egyik csoportja rangsorának alagsora.
Következhet a
Kézdivásárhelyi SE
- röviden KSE, az a csapat, amelyikről előzetesen azt mondtuk: ,,meg nem érett?.
Anélkül, hogy megsértenők a csapat játékosait, feltesszük a kérdést: Pitó és Gáll (nem Józsira gondolunk) tanár urak óta hány e szakmára felkészített, vérbeli szakember foglalkozott képzésükkel, felkészítésükkel?? Tévedés ne essék, tudjuk, hogy a KSE égisze alatt zajlott egy utánpótlás-nevelő munka, és azt is tudjuk, hogy az Iskolás Sportklubnál megszüntették a labdarúgó-szakosztályt. Kívülről nézve úgy fest a képlet: dolgoztak is és nem is. Dolgoztak, mert Felső-Háromszék D-osztályos csapatait ,,ellátták? labdarúgókkal (azokat, amelyek erre igényt tartottak), és abban a bajnokságban, amelyikben saját nevelésû játékosaik játszottak, megnyerték a D-osztályt. Hogy mit ér mifelénk egy ilyen siker, s a mögötte rejlő munkának mennyi a súlya, azt a KSE őszi szereplése, végeredménye bizonyítja. És elvitathatatlanul, hiszen úgy vágott neki a C-osztálynak, hogy csak felső-háromszéki játékosokra alapozott (kivétel Kulcsár) - ráadásul hazavitte Orbán Ferit és Gazda Józsit -, azok felkészültségére. Ezért mondjuk, hogy ,,meg nem érett?. Mert legyünk tárgyilagosak, a csapat ,,elsiette? a feljutást, bár az Isten adta tehetség dolgában nem szenvedett hiányt, nem volt egy minden tekintetben jól felkészített játékoskerete, és most sincs. Hogy van egy-két ,,fecskéjük?, egy Orbán Ferijük, egy Kulcsárjuk, egy Gazdájuk (az egészséges Gazdára gondolunk), az jó, de három fecske nem hoz tavaszt, ahhoz fecskeraj kell! Csak igyekezetből, kellő technikai, taktikai tudás nélkül csak ennyire futotta, futja, mint amennyit a csapat elért az ősz folyamán. S ezen nem segített, mert nem segíthetett a menet közben végrehajtott edzőfrissítés, erősítés - ha így akarják - sem. Amit évekkel ezelőtt elmulasztottak az oktatók, nem taníthatta meg két hét alatt Gáll József, majd később Polgár László? Most már nem az az érdekes, hogy elsietett és túlerőltetett volt a feljutás, hanem sokkal inkább az, hogy képes lesz-e a KSE arra, hogy az előtte álló alapozó és felkészülési időszakot, a visszavágók időszakát felhasználja egy olyan csapat építésére, amelyre elmondhatjuk: na, ez igen, ez C-osztályos, ez megérdemli, hogy a soron következő bajnokságra helyet vegyenek számára a C-osztályban! Mert Felső-Háromszék nem maradhat etalon nélkül.
Gondoljuk, Kézdivásárhelyen sem elégedettséggel teli, nyugodt, csendes az év vége. Éltek át már a kézdiek szebb napokat, pedig hát akkoriban is járt a hír - elviszik Selymes Tibit? -, mint most - Orbán Ferinek és Gazdának vissza kell menniük Szentgyörgyre? -, de mekkora különbség van a két periódus között. Akkor ment Selymes, de maradt egy jó csapat, jött egy erőteljes új hullám (Kelemen, Demkó, Simon?), most ha elmegy Orbán és Gazda? Fogadjuk el azt a változatot, hogy nem igaz, nem mennek el; hogy télen a KSE rendezi sorait, rátesz a felkészülésre vagy tíz lapáttal; hogy tavasszal megpróbálja a lehetetlent, s ledolgozza tekintélyes hátrányát? Tessék?? Csak tizenhárom mérkőzést kell sorban megnyernie, semmi többet, s máris összeállt a boldogság, a nagy csapat, a bent maradás.
A szimpátia hullámhosszán
Mint említettük, már három megye képviselőiből állt össze a VIII. csoport mezőnye - hét Maros, öt Brassó és két Kovászna megyei együttesből. Első ránézésre is felmerül a gondolat: itt a bajnoki cím felett a két nagy érdekcsoport vagy szimpátiára alapuló tábor - a brassói és a marosi - dönt, a bírói szerepet pedig a kovásznaiak játsszák. Lehet rágódni rajta?
Mi most ezzel a gondolattal megyünk tovább, s nézzük meg a két nagy tábor külön rangsorát.
A Maros megyeiek házi rangsora:
1. Dicső 6 3 2 1 11-3 11
2. ASA 6 3 2 1 11-4 11
3. Gázmetán 6 2 4 0 7-5 10
4. Szováta 6 2 1 3 8-10 7
5. Szászrégen 6 2 1 3 8-10 6
6. Nyárádtő 6 1 3 2 5-11 6
7. Ludas 6 1 2 3 6-12 5
Olvastuk, Marosvásárhely nem tekinti szívügyének a csak C-osztályban szereplő labdarúgást. Ha ez a tény tavaszra sem változik, akkor Dicsőszentmárton lehet a Maros megyeiek ,,előretolt futára?, akkor a kiesési csetepatéban érdekelt Ludas és Szászrégen nagy támogatottságra (természetesen erkölcsi támogatásra, a szimpátia hullámhosszán) tesz szert. Ez pedig nekünk okozhatja a vesztünket. Na de ne fessük az ördögöt a falra?
A Brassó megyeiek házi rangsora:
1. Traktor 4 3 0 1 7-3 9
2. Forex 4 2 0 2 9-3 6
3. Predeál 4 2 0 2 5-2 6
4. Fogaras 4 2 0 2 5-9 6
5. Botfalu 4 1 0 3 2-11 3
Nagyon úgy tûnik, a Traktor végül is ,,vállalja? a csoportelsőséget. A rossz nyelvek vagy inkább a vájtfülûek szerint: üzletet lát benne, hiszen a csoportelsőséggel járó B-osztályos bérlet eladható. Mondják? Tény, hogy a fenti ötös mezőnyből e pillanatban Botfalu lóg ki. Feláldozzák? Kiejtik? Vagy összefognak, hóna alá nyúlnak, és kiemelik az ingoványból? Majd meglátjuk.
Azt mondtuk, a mi két csapatunk a két tábor csatározásának bírája lehet, a mérleg nyelve ebben a megmérettetésben. Nézzük, ezt a szerepet hogyan töltötték be az őszi idényben.
A marosiakkal vívott meccseken:
Sepsi 7 2 1 4 4-8 7
KSE 7 0 0 7 1-20 0
A brassóiak mérkőzésein:
Sepsi 5 2 2 1 4-2 8
KSE 5 0 0 5 4-16 0
A KSE kritikán alulit nyújtott, döntő szava csak annyiban volt, hogy melyik csapatnak mennyiben járul hozzá a gólkülönbsége megjavításához. Sepsiszentgyörgy igyekezett, de mert még nem eléggé erős, nem vállalhatta a mérleg nyelve szerepét. A pontszerzésre kellett törekednie, s nem a csatározás helyzetének meghatározására, eldöntésére. Jelen pillanatban, ha ,,koalícióra is lépnénk? a brassóiakkal, a nagyon pontszegény KSE miatt nem tudnánk ,,szavazati egyensúlyt? teremteni.
Na de azért nézzük meg a rangsor első három helyezettjének Kovászna megyei mérlegét:
Traktor 2 2 0 0 5-1 6
Gázmetán 2 2 0 0 3-0 6
ASA 2 1 1 0 3-0 4
Tegyük hozzá: a Traktor saját pályáján szedte össze a hat pontot, a Gázmetán Kovászna megyében, az ASA pedig itt és ott a négy pontját. Idéztük is annak idején egy Gázmetán-szurkoló sóhajtását: Milyen kár, hogy csak két csapata van Kovászna megyének?
És most nézzük a három dobogós teljesítményét a szemközti táborban, vagyis a Traktorét Maros megyében, az ASA-ét és a Gázmetánét Brassó megyében:
Traktor 7 3 3 1 12-6 12
ASA 5 2 2 1 5-5 8
Gázmetán 5 2 0 3 8-11 6
Mindent összegezve nyugodtan elmondhatjuk, hogy csak a véghajrára tisztázódott, úgy-ahogy, a csoportelsőség körüli vita. A kiesés körüliben pedig annyi már biztosnak látszik, hogy a KSE lesz az egyik búcsúzó, de hogy mely csapatok kísérik el szomorú útján, az a jövő titka.
Zárjuk a visszapillantót egy összevont (hagyományos + angol táblázat) rangsorral (hiányzik a Predeál-Ludas mérkőzés eredménye, ezt a találkozót minden bizonnyal újraprogramálják, mert a mérkőzés napján hóvihar volt Predeálon, és ötvencentis hótakaró fedte a pályát), mely minden elgondolkodót közelebb vihet a helyzet jobb értékeléséhez, az erőviszonyok jobb felméréséhez, megítéléséhez. Holtidény van, a szurkolók számjátékának ideje.
1. Traktor 8 3 2 24-10 27 +6
2. ASA 6 5 2 19-14 23 +5
3. Gázmetán 6 4 3 18-16 22 +1
4. Forex 6 3 4 20-10 21 +3
5. Nyárádtő 6 3 4 16-16 21 0
6. Dicső 5 5 3 18-11 20 +2
7. Fogaras 6 2 5 17-17 20 -1
8. Szováta 5 3 5 18-17 18 0
9. Sepsi 5 3 5 10-10 18 0
10. Predeál 5 2 5 13- 8 17 -1
11. Szászrégen 5 2 6 14-14 17 -1
12. Botfalu 4 2 7 13-24 14 -7
13. Ludas 3 3 6 12-17 12 -9
14. KSE 0 0 13 5-38 0 -18
(-ros)